"Princess Di is wearing a new dress...." (1986, Depeche Mode, Black Celebration)

Kamaszkoromban sokáig azt hittem, hogy csak a keletieknek kell cáratyuska, király, császár, Vezér akire felnézhetnek, akit feltétel nélkül imádhatnak. Hamar beláttam, hogy tévedtem, az emberek zöme mindenhol egyforma. Most is milliárdnyi kisember leste sóhajtozva, könnyezve, nevetve a "Nagy Álmot", ahogy a kissé megkopott, de azért még fiatal és szőke herceg elveszi a széplányt, Kate-et. Utóbbi személyiségét nem ismerem, lehet, hogy tökéletesen erre a szerepre teremtődött, és neurózis nélkül viseli majd, hogy örökös kirakatfigurává vált, egyetlen szabad perc nélkül. Buta lányok biztosan irigykednek rá.  A royal weddingről rögtön ez a szám ugrott be. Remélem, hogy a régi DM azóta sem prostituálódott, és nem tudom meg utólag, hogy felléptek az esküvői zenészek között. 
*

New Dress lyrics
Sex jibe husband murders wife 

Bomb blast victim fights for life
Girl thirteen attacked with knife
Princess Di is wearing a new dress 
Jet airliner shot from sky 
Famine horror millions die 
Earthquake terror figures rise 
Princess Di is wearing a new dress
   
You can't change the world  
But you can change the facts 
And when you change the facts 
You change points of view 
If you change points of view 
You may change a vote 
And when you change a vote  
You may change the world 
In black townships fires blaze 
Prospects better premier says  
Within sight are golden days  

Princess Di is wearing a new dress 

You can't change the world...

fátyol fel, kukk egy idilli szcénébe

Délutáni, tavaszi napfény melegít. Hason fekszem a szőnyegen, keresztben fenekemen fejével Földönjáró háton, (nyaka nem törik ki) körülöttünk vödörnyi duplo darabok szétszórva. Süni szuszogva szedi szét az azokból neki általunk kreált alakzatokat.

F.-Te komolyan azt hitted, hogy én nem akarok elmenni innen és nem érdekelnek más országok, vagy nem mennék el innen azonnal, ha lenne rá módunk....?

Én -Igen azt, de így is szerettelek, csak nehezebb volt.

Csókolózunk, mire Süni visongva ránkveti magát, aki csak annyit ért még ebből, hogy kényeztetés van, és abból ő sem maradhat ki. Nevetve együtt hempergünk, birkózunk vele.

tudatos agyhalál

Annyira átkattintottam az agyam arra, hogy ne érzelegjek,  és a napi teendőimet végezzem, hogy most ülök, bámulom az üres képernyőt mire írnom kellene, mert a kényszer azért erre még megmaradt, de csak annyi jut eszembe, hogy ööö....Esetleg még annyi, hogy érdekesen alakul a honi politika, ki gondolta volna, hogy egyszer gyöngyöspatai eseményekre koncentrálódik az összes párt figyelme, kik a zavaros mocsárban kotorásznak, dobálják egymást, hmm. 

/Éppen most voksoltam Timosz blogján a "most...?" kérdésre, az eredmény láttán én is olvasói zömével tartok: 'Üresen állok mindennek háttal' (66.7%). Számomra ez pozitív lelkiállapotot jelent./

La vita

A születés és halál olyan elcsépelt lett volna címnek. A héten sok frissen gyászoló barátommal beszélgettem, legalább telefonon keresztül. Alért is aggódtam, mert komplikációk léptek fel a túlhordott terhessége végén, de ma egészséges fiúbabát szült! Körülbelül 15 perccel a szülés után hívott, rettentően boldogok voltunk, aztán közölte, hogy már menne vissza a kórterembe, mert fáj a segge és alig várja, hogy mellétegyék a fiát. Ezen jót nevettem, mondtam neki, hogy ismerem annak a rothadt szülőszobának minden csempéjét én is, ő meg ugyanolyan mint én, nem sokat ér rá haldokolni, de most már bírja ki azt a kötelező két órás megfigyelést.

Álljon aláfestésként itt a Tosca-ból egy keserédes, életről és halálról szóló dal, aminek a vége a lényeg : la vita, vagyis az élet. (Ne nézzétek Domingo bácsin a hülye jelmezt, amiben a szívét tépkedve kóborol a díszletek között, csak a csodálatos hangját hallgassátok.)

Hajrá Papa! :D

Kiáltottam a webkamerába anyám döbbent arcának, mikor tájékoztatott, hogy Papa nem hajlandó bennmaradni az öregotthonban, mert kijelentette, hogy ott két hét alatt biztosan meghal.  Sőt annyira erőre is kapott, hogy bebotorkált a főutcára (az már tőle az ő állapotában jó messze van, még 10 nap és 89 éves lesz) és ezt mindenkinek elő is adta.:)  Igen, lehet, hogy két hét alatt otthon is meghal, de szabadon, boldogan!

Csatát nyertünk: kapott egy nyakba akasztható vészhívót a fizetős öregotthonból, ha rosszul érzi magát, csak meg kell nyomnia. Egy nővér mindennap kimegy hozzá, tisztába teszi, beveteti vele a gyógyszereit, egy másik nem nővér pedig takarít, főz rá.

fel lehet előre készülni idős ember halálára?

Az elmúlt időszakban sorra jönnek hívások barátoktól, hogy meghalt nagyapjuk, nagyanyjuk. Em.-el akinek szintén most halt meg a nagyanyja, és fiatalon, váratlan infarktusban vesztette el az apját, sokat beszélgettünk arról, hogy fel lehet-e készülni egy idős hozzátartozó halálára? Akiről tudjuk, hogy testének sejtjei elöregedtek, hogy lelke inkább már a régen eltávozott szerettei felé húzzák, tehát halála ebből a szempontból jó halál, mert biológiailag természetes. Valamennyire igen, fel lehet. Teljesen sose. Fáj az is, mocskosul tud fájni. Előjönnek a gyermekkor soha vissza nem térő  kedves pillanatai és újra tudatosodik az emberben, hogy az úgy már soha többet nem lesz. Mégis jó visszagondolni rá, erőt ad. Megmosolyogtat. Talán még a civakodások is, úgy gondolom, hogy még azok is, és nem szabad azt érezni, hogy "bárcsak akkor nem bántottam volna meg". Ugyan. Kicsit mindig bántjuk egymást, az élet ilyen, de ha igazi szeretet van (így jelenidőben, mert az élőnél még jelen idő van) az eltávozott és a gyászoló között, akkor biztos vagyok benne, hogy utóbbi megnyugodhat, mert valamilyen módon a közelállók láthatatlan szálakkal is kötődnek egymáshoz, és a halál küszöbén a haldokló előtt ezek a szálak szinte láthatóvá válnak, így egészen biztosan nem nehezteléssel távozik ebből a világból.

mégis jól alakult a hétvége legvége

F. körülnézett, látta, hogy rajta kívül a kertekben mindenki szanaszét hever a napsütésben, és magától jött be délután háromkor, hogyha felébred Sün, vigyük el együtt játszóterezni. Aztán megbeszéltük, hogyan és mi lesz a következő átépítésünk/fejlesztésünk etc., viccelődtünk, a lényeg: megerősített abban, hogy nagyonis egy csónakban evezünk. Megnyugodtam.

a hétvégék a legrosszabbak

Pláne most, hogy jó idő lett. F. reggel eltűnik a műhelyében, későeste előkerül, hogy pénzt szerezzen. valamit beszélgetünk, elájul és alszik. Nekem meg baromira nincs kedvem a gyerekkel egyedül kirándulgatni. Kicsi még, nehéz nyílt terepen egyedül felügyelni, meg ez így....olyan mintha elváltunk volna, csak még egy lakásban élünk. Voltam már ilyen helyzetben, és rosszul viselem ha hülyének néznek. Állítólag ez most másról szól, és nyafogok, nem vagyok türelmes és belátó. Azért ide szabad nyafognom. 

Igen, én választottam férjet, ráadásul szerelemből, senki nem kényszerített, és kapuzárási pánikom sem volt. Valljuk be, hozzá képest anyagi, műveltségi szempontból valóban egy "elkényeztetett picsa" vagyok, ugyanakkor meg...onnan is kilógtam a sorból, innen is. Tehát? Meg kell tanulnom elviselni a társas magányt. Gyakorolgatom jó ideje, egyelőre ott tartok, hogy délelőtt szédülök, zsibbad az ajkam, kezem, hányingerem van, este pedig dührohamaim, de csak belül. Orvoshoz már nem megyek, ezen nem gyógyszerek segítenek. Nyugi, nem kell a tényői gyilkosra gondolni, aki felláncfűrészezte a családját, sosem ártanék nekik. Nem őrült vagyok, csak úgy alakult, hogy lassan 3 éve be vagyok zárva ebbe a házrészbe, gyakorlatilag mindenféle élő, baráti kapcsolat híján (kivételt képzett az a csodálatos 2 hónap, még intenzív német tanfolyamra járhattam) és az idegeim kissé megviseltek.

Vajon gyengül vagy erősödik a jelenlegi diktatorikus plutokrácia...?

Múltkor Alnak azt magyaráztam, hogy a római birodalom történetének tudása azért alap, mert fennállása alatt szinte minden megtörtént, az emberek és a politika pedig nem változtak. A köztársaság bukása előtt a plebejusok és patríciusok összeolvadtak, kialakult egy plutokrata vezetés. A parasztokból toborzott katonák földjeit nem védte az állam még azok hazájukért küzdöttek, a nyomorgó parasztok így városokba menekültek, lehetetlen állapotokban tengődve. A hadsereg gyenge volt, mert a parasztok ezekután nem szívesen csaptak fel katonának. Lázongások kezdődtek. Ezt orvosolta egy ideig a jól fizetett zsoldossereg megszervezése, node ez már a következő lépés volt. 

A mai kormány is elköveti ezt a hibát: nem fizeti eléggé katonáit. Igen, a mai tűzoltó-rendőr tüntetésre gondolok, örültem nagyon. A bírókat is felpiszkálták  maguk ellen, így kérdés, hogy még a kezükben vannak-e?  Sajnos túl keveset tudok, ezért gyenge sakkozóként csak kis lépésekben tudom kiszámítani a közeljövő legvalószínűbb eseményeit. Egy biztos: a nyomor növekszik. (Elnézést kérek a budapesti olvasóktól, de innen a plebejusok közül másképpen látom a helyzetet, ami sokkal komolyabb, mint gondolnák.)

Prison Break

Egészen rabul ejtett a "szökés" (Prison Break) című sorozat, de olyan megosztón jutok hozzá, ami 72 percenként félórára blokkol ha nem fizetek. Nem fizetek, addig meg bepótlom elmaradt olvasnivalóimat errefelé. Huhh, milyen jó példája a  népek keveredésének a főszereplő, Wentworth Miller! Méltán be is választották egyszer a 100 legszebb ember közé. Mmm! Apai ágon afroamerikai, jamaikai, angol, német, zsidó, anyai ágon pedig  orosz, francia, holland, szíriai és libanoni felmenői vannak, az IMDb szerint.  (Tudom, tudom, ez nem mai sorozat, de nincs időm TV-t nézni, de az olyan is lenne, mintha egy 300 oldalas krimiből hetente csak 15 oldalt olvashatnék el. Aztán következő héten meg semmire sem emlékeznék.)

2011.04.27.: A szépség törékeny, és úgy tűnik, hogy még egy pasinak is meg kell szenvednie érte. 

rövid

még mindig felcseszem az agyam azokon, akik ismernek személyesen 1 hülye zsidót, hallanak 5 baromról és élből vérnácik lesznek, árasztva az ideológiákkal. 

Nem vagyok filoszemita, azok is visszataszítóak.

gyerekvállalásról

Az a nő, aki megteheti, hogy szüljön, és mégis lemond róla, az eltorzult, agyoncivilizálódott, agymosott idióta. Ennyi hozzászólásom lenne a "vállaljak-e gyereket, avagy sem?" témához. Pedig én aztán nem vagyok sem egy igazi anyatípus, sem gyerekrajongó. Kedvesek, aranyosak, de sosem mentem oda ujjongva minden csecsemőhöz, kisgyerekhez, hogy jaaaaajjjj, de éééédi. Ez olyan, minthogy szeretem a pasikat, a macskákat, de egyértelműen nem az összeset. Sajnálom azokat a nőket, akik addig válogatnak meg keresnek kifogásokat a gyerekvállalás ellen (egy gyerek sosem jön "jókor") még meg nem vénülnek, aztán már csak leshetnek. Sok gonddal-bajjal, lemondásokkal jár, de mindez eltörpül amellett, amit adnak. Nem feltétlenül azért, mert evolúciós ösztön a gondozás, nevelés, óvás; én ugyanúgy szeretnék egy örökbefogadottat is.

kutyáztunk

Rájöttem, hogy én egyáltalán nem akarok kutyát. Semmilyet. Már elfelejtettem, hogy milyen büdösek, mennyire undorodom a nyáluktól, a ragacsos, fertelmes bűzt árasztó szőrüktől, és a folyamatos ugrándozásuktól. Sünit közéjük vetettem, hogy élőben is tapasztalja, hogy milyenek. (Ezek a szomszéd nyugis basset houndjai voltak, illetve tegnap meg Alék két nagy farkaskutyájával ismerkedett). Neki sem tetszett a folyamatos kutypuszi, nem szereti ha puszilgatják. Én meg szitkozódva vágtam be a mosógépbe a büdösnyálas (amúgy frissen mosott-vasalt farmeremet a mosógépbe), mindjárt dezinficiálom Sünit is.

melltartóvásárlás

Kitaláltam a tutiságot, hogyan lehet gyorsan és megbízhatóan melltartót venni anélkül, hogy ezret fel kellene próbálni a kövérítő tükörben, miközben a 16 hónapos szétszedi a boltot. Csájnízvert, mert az is jó, meg most erre futja. Vittem magammal egyet, ami tökéletesen jó, mutattam a főkínainak, hogy ezt nem innen kaptam le, frissen van mosva ne parázzon (nem mintha nem lenne ezerszer dzsuvásabb a kipakolt bolti) és csak gyorsan hozzámérem az összes nekem tetsző feketéhez, hogy hatékony és időtakarékos legyek. 

Süninek viszont nem tetszett a hely, és miközben kapkodtam le a legelső nekem tetsző feketét, azt láttam, hogy a gyerek a nyitott ajtón keresztül boldogan vágtat ki a napfényes szabadságba, a legforgalmasabb óvári útra (próbálok bp.-i párhuzamot keresni, mondjuk a Rákóczi fele a Blaha és a Ferenciek között, az is untig elég). Gyorsan elhajítottam a bugyis melltartót mielőtt besípolt volna a riasztó, és elcsíptem a kapucnijánál fogva. Ettől dührohamot kapott és megindulva egy csapáson elkezdett mindent ledobálni a polcokról, alsó fogasokról. Rohantam utána én is, elnézést kéregettem és pakoltam vissza, Sünt pedig beültettem egy kosárba.
 

A főkínai közben küldött egy nagyon kedves kínai lányt, aki csak kicsit tudott magyarul, de nagyon tetszett neki Süni, kézzel-lábbal magyaráztam neki, hogy nyugodtan babázzon vele és ezer kösz, mindjárt eltűnünk, mielőtt ők dobnának ki. Jött egy magyar eladócsaj is, ő értette mit akarok és ketten hamar összemértük a szóbajöhető darabokat, juhhé, most van szép fekete szivacsos csipkésem, meg szivacsos selyem(színű) türkizem+ bugyik hozzájuk. 

Sünt kiszabadítottam, nagyon méltatlankodott, aztán hazavezettem kakaón üvöltetve szerintem megnyugtató zenét (Twin Peaks nem parás számai) és mivel még mindig újítják a 86-os itteni szakaszát sokáig mentünk, mi mindkettőnket elégedettséggel töltött el, mert szeretünk autózni.

Süni, plüssüni és sün

A 16 hónapos Ritasüni ma felvette az egyik zoknimat, egyre ügyesebb. A papucsaimban is tud már menni, ami szép teljesítmény, kettőnk lábméretének különbségét tekintve. Nem fogok csodálkozni azon sem ha hamarosan a sminkjeimet lopkodja majd. A tükörben már régóta nézegeti magát, de ezt szerintem nem tőlem utánozza: nő.
Ma jó baba volt, nem húzta le a terítőt az asztalról, nem borította ki a méregdrága bifiduszos csodagyereket ígérő táplálékkiegészítő tápszert a szőnyegre, a mosogatógép ajtaját lehajtva és arra felállva nem törte el a kávékiöntőt helyettesítő bögrét sem, végezetül dolgát jól végezve nem fetrengett bele mindezekbe.

Szombaton anyám a padlón felejtett egy flakon olajat, Süninek több sem kellett. Végülis a szőnyegre már ráfért egy alapos, szőnyegtisztítóhabos nagypucolás, a kiömlött olajat és az egész lakásban fellelhető olajos mancsnyomokat röpke pár óra alatt felderítettem és eltüntettem. Az egyetlen játékbarátjából (plüssün) és ruháiból is sikerült kimosatni a géppel az étolajat, minden nagyszerű.

Megállapítottam, hogy valószínűleg monogám, mert rengeteg, szerintem ugyanolyan aranyos, kedves plüssállata van, de ő csakis a sünhöz ragaszkodik. (Nő?) Anélkül nem tud aludni, hurcolja fel és alá, napi rutin, hogy keresni kell a lakásban, miközben ő az ágyában felállva kétségbeesetten irányít.

Az előbb kint cigiztem, és hangos röfögést hallottam a kertből: ma este is megérkezett idei első sününk. Kiosontam, Gombóc cica nézett rám, "hol van a Süni?"-kérdeztem tőle halkan. Villant egyet a szeme és a röfögés irányába iramodott. Nem, nem bántja, a macskáim szeretik a sünöket.

virágöntöző/áruszállító munkakörbe....

Én: "-Betöltötték már az állást? Igen értem, hogy elsősorban férfimunkaerőt keresnek, de én erős vagyok, elbírom a facsemetéket, és '92 óta van jogsim. Igaz kistehert nem vezettem még, de furgont igen.*** Ami meg a kertgondozást illeti, családilag gyerekkorom óta folyamatosan kertészkedünk mindenhol.*** Hogy ismerem-e Budapestet? 33 évig ott éltem. Az iskolai végzettségem....nézze...most hazudnom kellene, de nem tudok.... ***Persze, tegeződjünk. Nem, nem tartom alantas munkának a földben kotorászást, hidd el van irodában is "koszos munka".*** Én is ősznte leszek: igazad van, lelépnék, ha jobb ajánlatot kapnék, de azért gondold meg, három nyelven beszélek. Az egyik stabil vevőtök olasz? Na akkor lehet, hogy még növelném is a bevételt, az olaszok imádják ha valaki tud az anyanyelvükön.*** Értem, hogy félsz attól, hogy belelendülök és aztán otthagylak, te meg kereshetsz mást, nos akkor sok sikert mindkettőnknek, szia, szia."

Fel voltam kávézva, azért voltam ilyen magabiztos, mit kell azt tudnia, hogy furgont körülbelül kétszer vezettem a csepeli Duna- parton, eddig önállóan csak egyszer nyomtam le a J.-Bp. távot autópályán, de nálam hülyébbek naponta mennek ide meg oda, egyszer mindent  el kell kezdeni, nem? Lehet, hogy kiderítem, hogy hol van a boltja és személyesen beszélek vele, mert eszembe jutott, hogy elcsalhatnék időt (bocccs dugó volt Pesten) és rövid időszakokra találkozhatnék a barátaimmal. 

Szerencsére kissé korán temettem a nagyapámat, "hála" anyám ismételt dezinformálásának. Ma felhívtam Papát, a nagynéném (anyám bátyjának felesége) vette fel, és elmesélte pontosan mi történt. Szóval az öregnek nagyon fájt a csípője, nagybátyámék kórházba vitték, ahol teletömték méregerős fájdalomcsillapítókkal, köztük szintetikus morfiummal is, amitől megvadult, agresszív lett, randalírozott a folyosón, mire alaposan  leszedálták nyugtatókkal, majd ekkor közölték, hogy "nem találják mi a baja". MRI-t nem lehetett csinálni neki, mert valami világháborús fémrepesz van benne. Erre anyámék hazavitték (!), teljesen lekábítva, amiatt nem tudott járni sem. Egy napig aludt, nagynéném mondta, hogy mára teljesen kitisztult (bivalyerős lehet még a mája, veséje), ott főz vele a konyhában. Beszéltem én is Papával, teljesen normális, nagyon örült, hogy Rita már  fut, játszóterezik, igaz a csípője továbbra is fáj. 

M. nagynéném is ki volt akadva a szüleimre, én is, anyámat felhívtam utána,  még ő lett mérges rám, hogy "miért a bátyjáékat hívogatom, ő mindent sokkal jobban tud."  Látom, látom... (Nota bene  nem is olyan régen olvastam egy tanulmányt arról, hogy idős embereknél a nyugtatók, fájdalomcsillapítók egészen másképpen működnek az agyban.) Az viszont változatlan, hogy állandó orvosi és nővéri felügyeletre szorul, úgyhogy az öregotthon marad, legfeljebb majd, hogy ne őrüljön meg, rendszeresen haza kell engedni kicsit, aztán estére visszavinni. Fene egye meg, hogy olyan messze lakik, tegnap már arra is gondoltam, hogy  1-2 hétre elköltözöm hozzá Ritával felügyelni.

remélem, hogy nem fog hosszan szenvedni

Pár hete szüleim ujjongva telefonáltak, hogy anyai nagyapám milyen kitűnő állapotban van. Akkor én nagyon elszomorodtam, és sírni lett volna kedvem. Nem szeretem, mikor egy végelgyengüléshez közeledő ember hirtelen kiválóan lesz tavasszal.

Aztán két hét sem kellett, és kórházba került, ahol nem találták a baját, hogy találták volna: öreg. Hazaengedték. Anyám két órája jelentette, hogy borzasztó állapotban van, már menni sem tud, most kapkodnak a bátyjával, hogy egy jó öregotthonba tegyék. Szegény Papa, én már akkor elbúcsúztam tőled, mikor hirtelen jókedved lett, és most azt kívánom, hogy már csak nagyon rövid időt tölts a házadon kívül, hiába tesznek fizetős luxusotthonba. Neked az is börtön. Örülök, hogy még láthattad Ritát, örülök, hogy 89 évet végig önállóan, erősen éltél. 

Még annyit, hogy abban szerencsés vagyok, hogy nekem évtizedek álltak rendelkezésemre előre feldolgozni a még élő nagyszüleim halálát. Ők meg  abban szerencsések (volt a 98 éves apai nagyanyám), hogy élnek a gyerekeik és azoknak módjukban állt/áll magán öregotthonba vitetni őket, ahol szép környezetben, 24 órás szakszerű ellátást kaptak/-nak. A nagyapámat egyébként már 20 éve is próbálta anyám is, és a bátyja is magukhoz költöztetni, de egyiküknél sem bírta 3 napnál tovább, mindig hazavágyott, és a saját környezete tartotta életben.

sikerélmény

Bevittem Alekot Sünivel a gimijébe. Olyan fura volt, képzeletemben az öreg(nek tűnő) tanárok még fotelseggükön megfeszülő olcsó konfekciószoknyában, örökké futó testszínű harisnyában, vedlett blúzokban, afelett némelyik még köpenybe is bújva tűnik el szünetben a dohányfüsttől bűzlő szocreál tanáriban, ahol a furnérasztalokon álnépies hímzésű futók vannak. 

Csak közben eltelt 18-20 év. Al sulijában nagyjából a magam korosztálya tanít, első blikkre szimpatikus, csinos értelmiségiek, többségük persze nő. A sok-sok vékony tini fura volt egyrakáson, de szemnek jóleső látvány, Rita érdeklődve forgott körbe, bámulva őket. Allal megbeszéltük, hogy én egyébként  a "nagynénje vagyok" ha valaki kérdezősködne, de nem kérdezősködött senki, a koplalás miatt éppen tökéletesen állt rajtam egy kedvenc régi feszülős nadrágom,  igyekeztem amúgyis tavasziasan, fiatalosan ruházkodni, és Süni a tekintetével amúgyis mindenkit levesz a lábáról, még a tinédzserőrzésre alkalmazott , bejáratnál járőröző nejlonköpenyes rémet is (ez nem változott.) Megérkezett a földrajz-töri tanár, Al ment vizsgázni, addig mi Sünivel a suli előtt levő nagy mezőn kóboroltunk, ami mellett a Lajta fut. Al két anyagot kapott, az egyik ötös lett, a másik négyes. Megjegyzem, a másikat tegnap tanultuk meg gyorstalpalva náluk, nagyon büszke vagyok magunkra, komolyan.

nem szabad irigykedni, nem szabad irigykedni, nem szabad.....

-Helló, tényleg meséltem, hogy költözünk?... Sikerült találnunk ugyanebben a házban egy eladó, nagy lakást. Frissen ki is van festve, a fürdőszoba is felújított, egyelőre nem kell hozzányúlni. .... Neeem, nem kell eladnunk a mostanit, az megmarad, továbbra is kiadjuk.

"okos gyerekek/hülye gyerekek kísérlet"

Olvastam egyszer egy amerikai pszichológiai kísérletről, melyben fogtak egy osztályt, akik között természetesen voltak gyengébben és erősebben teljesítő tanulók. Kettéválasztották a csoportot A-ra és B-re úgy, hogy a gyengék és erősek egyenlő arányban oszoljanak el bennük. Folytatták a tanítást, de B csoportot mindig leszidták, és hangsúlyozták nekik, hogy buták. Ezzel szemben A csoportot csakis buzdítóan, pozitívan értékelték. Fél év sem kellett hozzá, hogy a B csoport kollektíven elhiggye magáról, hogy "buta", és mélyen alulteljesítsen a teszteken, szemben A csoporttal, akik megtáltosodtak és messze lehagyták társaikat. 

Alkalmazom a buzdítást és állandó pozitív megerősítést Alnál is, aki valóban okos, és lám, táltosodik, már szóbakerült az egyetem. Rávettem, hogy ha marad időnk, olvasson csak fel nekem legalább egy angol szöveget és önállóan fordítsa. Valamint nagy örömömre tömören elmagyarázhattam a földrajz leckénél hogyan "ég" a Nap, mi a napkitörés, napszél, miért repülnek a polgári járatok a troposzféra felső határán (a könyv jó, de nem magyaráz, csak említi ezeket) és még sokmindent, mert...izé...gyerekkoromban a bolygókért, naprendszerekért, űrkutatásért is meg voltam veszve. Maradt ebből a sci-fi,- katasztrófafilm-, viharrajongás, gyalázatosan rossz matektudásom miatt. Sosem gondoltam volna, hogy élvezni fogom a tanítást, sőt. Igaz, hogy eszes, szorgalmas diákkal könnyű.

Nem érdekel, hogy mit gondolnak mások arról, hogy mindezt ingyen csinálom, hogy hétfőn az egész napot végig fogjuk tanulni és szerdán én viszem vizsgázni (amennyiben addig nem akar kijönni a baba.) Nyelvekből nekem sem árt az ismétlés, a szellemi tevékenység, a sikeres közös tanulás, Al egyénisége pedig elűzi fáradtságomat.

vu-vu-vu, Ingleichen kutyamániája egyre erősödik

Ezért úgy határoztunk, hogy mégis lesz kutya. Ma a kertben sétáltunk, Süni meglátta a szomszéd kutyáit és már messziről integetett nekik, kiáltotozott, hogy "pápá" és folyamatos "vu-vu-vu" felkiáltásokkal kezembe kapaszkodva megindult feléjük, keresztül csörtetve volna a nagyapja frissen felásott ágyásain is, ha nem terelem helyes irányba. A "tittek" vagyis a macskák annyira nem érdeklik, szívesen meghúzza a farkukat, de a macskák nem adnak hangot, különösebben nem csinálnak semmit, így a csaholó, lihegő, ugató vuvukat sokkal izgalmasabbaknak ítéli. Mikor unatkozik, akkor hamar felvidítjuk a youtube-ra feltett kutyaugatós videókkal (is). Főleg azokat kedveli, ahol a helyszín azonosítható számára, ilyen például a füvön, kerítés mellett rohanó és ugató kutya/füvön játszó kutya/velekorú kislánnyal hempergő kutya és még sorolhatnám. Az autót is meg kellett néznünk ismét, ment az "ő ajtajához", ami mögött az ülése van, nyitogatta, de hiába, mert zárva volt, akkor kicsit hisztizett csalódottan. Imád autózni is. Szerintem a biciklizést is imádni fogja, ugyanis úgy döntöttem, hogy nem veszek már babakocsit, hanem inkább egy olyan bicajra szerelhető, jó minőségű gyerekülést, aminek terhelhetősége 22 kg-ig ( kb. 6 éves gyerek súlya) terjed.

Földönjárónak ezer éve megvan a maga kedvenc kutyája, kicsit tartok tőle, mert harci kutya, bár a gyerekekkel különösen barátságos. Ha a kutya érzi rajtam a félelmem szagát, akkor agresszív lehet velem, pedig én félni fogok. Tartok továbbá amortizált kerttől, kutyaszar lapátolástól, fenntartása költségeitől. Annyit kértem, hogyha már ez  a fajta, akkor legalább legyen ilyen barna színű, mert a fekete-fehérek kifejezetten ocsmányak.

barna staffordshire terrier

"A nő férfi mellett...fejetlenné válik"

Próbálom követni a szimpatikus, buddhizmushoz hasonló taoista "cselekvő-nemcselekvés" útját, ami a hétköznapokban annyit jelent, hogy testben és féltudattal jelen vagyok, végzem a dolgom kedvesen, de belül máshol, fensőbb spirituális utakon vándorol elmém. Ez sajnos nem valósul meg, a realitásban élek, aggódom egzisztenciális gondok miatt, ideges vagyok, rosszul alszom és  még el is picsásodtam: szeretném, ha F. virággal, csecsebecsével, apró haszontalansággal lepne meg, és persze váratlan helyzetben vágna gerincre, de durván és alaposan.  

Érdekes ez, már korábbi kapcsolataimban, és más nőkéiben is megfigyeltem, hogy nemem nagyrésze öntudatos felnőtt, realista nőből egy férfi mellett hosszabb távon  nyafizó tinédzserré regrediál, amit ha nem is mutat ki, de titokban csöpögős, szerelmi ponyvafüzeteket olvas. "A nő férfi mellett...fejetlenné válik" mondta egy jó kis filmben*  tétován a kemény amazon főhősnő ugyanezt, aki eleinte félt  emiatt újból elkötelezni magát.  Tudom én a puritán, altruista közerkölcsöket e tekintetben, örüljek csodálatos férjemnek és kislányomnak, húzzam meg magam, dolgozzak értük ezerszer többet, és adjak hálát mindennap a jóistennek, amiért ilyen jó sorom van. Valamint minden nő infantilis, csak idő kérdése mikor bukkan mindez felszínre, ez általánosan elterjedt nézet férfiak között, a fent említettek miatt igazsága is van. Az persze más, mikor ők akarnak horgászni/motorozni/autót szerelni/egyesületekbe tömörülni/kutatni/ a laptopjukba bújva órákig nézegetni ezzel kapcsolatos cikkeket, fórumokat etc.-etc., mikhez mind sok pénz kell és szabadidő, de nekik szabad, mert már felnőttek és jár nekik. Hehhh!

* (= tinédzserré regrediáltaknak készültekben, Thomas Crown ügy)

friss, elszánt, erős Al

Al átment hármassal a kémián, és majdnem ötössel a bioszon. Ügyesek vagyunk. Most angolozunk, ő németből jobb nálam, ha nem ért valamit, akkor próbálom a német párhuzamokkal magyarázni és ez a módszer működik. Sajnos szorít az idő, csak gyorstalpalunk, rendes szövegolvasásra, fordításra (általa), önálló fogalmazásra nincs idő, csak az egyszerű nyelvtani feladatokra. Kár, kár, de ez is csoda eddig, és le a kalappal előtte! Következik a föci, amit mindketten szeretünk, azon belül a légkör, (nyammm), de sajnos itt sem lesz időnk. Bioszból is meglett volna az ötös, ha van időm rendesen elmagyarázni és kikérdezni. Nem baj, ebből a tárgyból így is az osztály átlaga felett teljesített, a tanára megdicsérte. A biológia tanulásnál a kezdeteknél nosztalgiáztam, kölökkoromban  fejből fújtam a földtörténeti korokat is, mert egy ideig geológus akartam lenni. Újraolvastam ezért egyik kedvenc gyerekkori mesémet is (Obrucsev: Utazás Plutóniába), amiben a főhősök egy rejtett részen jura korabeli állatokkal és növényzettel is találkoznak.

Al azt mondta, hogy megbeszélte a babájával, hogy maradjon a hasában addig, ameddig le nem vizsgázik minél több tárgyból.

A monoton vasalás közben lehet gondolkodni, töprengeni a világ dolgain. Nem panaszkodhatom, hogy egyáltalán nincs időm szellemi életre. (Egy ideje olyan rendes anyuka vagyok, hogy vasalok, mert egyrészt biztos kellemesebb  Süninek a puhává és simává vasalt alsónemű, másrészt magamra is igényes vagyok, a gyerekem se legyen szakadt.)

háztartási víztisztító -nem egészen értem kategória

Minap tudtam meg, hogy részlegesen nitrát-szennyezett területen éltünk eddig, és nemrégen kapcsoltak át bennünket egy másik vízszolgáltatóhoz. Remek, mert a szülészem sem tudta ezt, és ő biztatott arra, hogy hagyjam az ásványvizet, csapvizet igyak dögivel (régi veseköves vagyok, volt némi rizikója, hogy a terhesség alatt új alakul ki, mert megjelentek a vizeletemben Ca-oxalát kristályok, de a doktor vízkúrája kimosta azokat). Szóval a nitrát és nitrit, mely a földek túlzott műtrágyázásából kerül a vízbe, éppen a terhesekre, csecsemőkre, kisgyerekekre veszélyes, és forralással  nem semlegesíthető. Mi megúsztuk, nem estünk bele ebbe a területbe. Azért elkezdtem utánaolvasni a házi víztisztítóknak, nitrátra speciális kell. 

A forgalmazó honlapjáról azt is megtudtam, hogy a csapvíz, mellyel zuhanyzunk halálos méreg: rákot, ekcémát, tán' még leprát is okoz, így mindenképpen ajánlott megvenni tőle legalább a legegyszerűbb modellt (ára hatvan,- százhúszezer forint), mely közvetlenül a csaptelepre szerelhető, és egy tartályba gyűjti a koncentrált klórt, arzént, ólmot, egyebeket.  Egyvalamit nem értek, és erről a forgalmazó nem ír. Ha megtelik a 10-15 literes tartály a koncentrált szmötyivel, akkor az nyilvánvalóan fokozottan szennyezett hulladéknak minősül, márpedig én még nem láttam olyan feliratú szelektív konténert, mire az lett volna írva, hogy "nehézfémsókat, mérgező folyadékokat, gázokat tartalmazó iszap". Nomeg ha nekiállok ezt háztartási gumikesztyűben és arcmaszkban  kivakarni  (tartályba, zacskóba?) nem leszek tőle valóban beteg, hiszen töményen lélegzem be, fröcsögtetem bőrömre mindazt, amiktől több mint három évtizede semmi bajom? Gyanús, kérem, gyanús.

A másfél-kétmillió forintba kerülő, kertben ásott házi vízmű (például ilyen:) régi álmom, ahogyan a napelemek is, az teljesen más, az hosszútávon valóban környezet-és pénztárcakímélő. Például minek húzzuk le ivóvízzel a WC-t, mikor arra esővíz is megtenné....?

állásinterjú után

Cébéásfőnökasszony nagyon profinak és szimpatikusnak tűnt, lakásán fogadott az irodájában. Fel akarta írni a nevem, mire nyújtottam át a kinyomtatott, nejlonbugyiba tett önéletrajzomat (melyet szerényre vettem) ahogy megszoktam, amit ő meg nem. Belepislantott majd nyikkant egyet, hogy miért ide...? Azért, mert ahhoz, hogy nagy céghez bejussak interjúra, kell egy ismerős, aki egyáltalán odaszól, hogy ugyan hallgassanak már meg, ilyen meg nincs. 

Sem a két műszakkal, sem a bérezéssel nem lenne gondom, sőt mondtam, hogy nekem nem derogál a raktárban zöldséget válogatni. Ne haragudjak, de ezt nem engedheti, mert sok itt a 8 általánost végzett, akiknek semmilyen más lehetőségük nincs, ezeket a helyeket nekik tartja fenn, engem minimum a pénztárba ültetne, de inkább később a nyáron terjeszkedő sokadik boltjába, valószínűleg ott is majd irodai részbe. Örülök, hogy ilyen okosnak feltételez, de nem borulhattam a lábai elé, hogy drága asszonyom, nekem holnaptól kellene munka! Mindenesetre ez is valami. Folytatom a küldözgetéseket, folytatom a németezést.

Kiegészítés: jogos a kérdés, hogy felvett-e vagy sem? Nem fogalmaztam világosan: nem vett fel, csak kaptam egy nagy "valószínűleget" későbbre. Jelenleg van elég embere, pontosabban lehet, hogy zöldségválogatásra, felmosásra, polcfeltöltésre nincs, de efféle munkára meg nem alkalmazott. Nem tudom valóban ilyen érzékeny-e szociálisan, hogy az alacsony végzettségűeknek akarja fenntartani a helyet, vagy nem nézte ki belőlem, hogy valóban alkalmas lennék a feladatra? (Francba, sminktelenül, melegítőben kellett volna mennem.:D)

belső utak - mi van a páncélom alatt?

Felnőttkorában már sosem lesz önbizalma és örökre sérült, bizalmatlan, gyanakvó marad.-írtam korábbi bejegyzésemben. Érdekes módon  biztosan sokan azt hiszik, hogy az ilyen ember csendes, összerezzen a legkisebb zajra is, könnyen elsírja magát, és mindig egy erős férfiba kapaszkodik. Milyen mulattató elgondolás! Külső páncélt én is növesztettem magamra, hányszor, de hányszor kaptam már meg, hogy nagyszájú vagyok, beképzelt, akaratos, makacs,  irányító, jégszívű, női testben enyhén pszichopata pasas. Igen, a felszínen ilyen (is) vagyok. Ám belül? Nagyon mélyen? Jól figyelj, nem írom le többször: bátran szembenéztem azzal, hogy mi lapul alul, és ki is mondtam. Segítettetek a hozzászólásaitokkal, levelekkel, köszönöm! Most már tényleg rajtam áll, hogy a gyakorlatban is elszámoljak magamban tízig, nem éppen szüleim által belém égetett külső megfelelési kényszer terel-e felesleges, zavarodott tettekre, gondolatokra?

Ma optimista vagyok: előbb-utóbb sikerülni fog, hogy ne így legyen.

Ingleichen (3 nap múlva 16 hónapos lesz)

Tudom-tudom, minden (normális) szülőnek a sajátja a legszebb, legokosabb, de Süni objektíven is az. Ma is voltunk családilag játszóterezni, meg van veszve a hintáért és már olyan ügyesen jár, hogy csak nagyon ritkán esik fenékre, de már régóta nem ijed meg ettől. Aztán ahogy utánoz! Minap a seprűt szerezte meg a lapáttal, tegnap pedig a törlőrongyot, és ahogy tőlem látta, azzal kezdett el takarítani. (Nem is törölgetek olyan sokat, mint egy rendes háziasszony, ez is igazolja milyen okos kislány.) Igaz, hogy a falat is kenegette a vizes ronggyal, de a lényeg az, hogy tudta melyiket kell levennie, és például nem a textilpelenkáját hozta. Azt tegnap vágta az ölembe, jelezve ezzel, hogy éhes, mert ezek a cuki előkék nálunk csődöt mondtak. Már régen tud szépen enni,  csak az ölébe terítem a pelenkát asztalkendőként, amit az evés kezdetétől számítva legfeljebb két percen belül félre is hajít. A zárakat már majdnem ki tudja nyitni, és még annyi, annyi mindent megtanult már.:) 

a sapkát önállóan választotta toalettjéhez

(ez az autósülése, állítani kellett a szíjain, de beleszeretett, így pár napig a lakásban volt trónusa)

Helyre lehet hozni...?

Sokáig tagadtam, hogy  mindent alaphibámat rá szabad  fognom szüleimre, mert felnőtt vagyok, értelemmel le lehet küzdeni a sérelmeket. Sajnos nem könnyű, csak ideig-óráig sikerül. Ha egy gyereket módszeresen tönkretesznek, verik, (még az a legkevesebb, a fizikai fájdalom) még azt is meghatározzák neki, hogy mit és mikor olvashat, milyen zenét hallgathat, minden percét beosztják, nehogy haszontalanul töltse a büdös átkozottja az idejét, és ismétlem: folyamatosan csak szidják, szidják minden téren, külsőleg, belsőleg egyaránt, nehogy elbízza magát: annak felnőttkorában már sosem lesz önbizalma és örökre sérült, bizalmatlan, gyanakvó marad. 

Még valami azoknak, kik nagyon szerették szüleiket és korán elveszítették őket. Az univerzum, a természet közömbös irántunk. Tarthatnánk kegyetlennek is, lehetne rá öklöt rázni, de a helyzet rosszabb, a természet hol öl, hol ajándékoz mindenféle rendszer és az egyénre való teljes tekintet nélkül.

magamnak puffogás

Tegnap összevesztem Földönjáróval, azt hiszem tényleg úgy viselkedtem, mint egy hülye picsa, de mindezt belátva kibékültünk és az olyan jó volt! Majd anyámmal beszélve említettem neki a kilátásban levő "szégyenteljes" munkát, mire az előbb azt írta. "Apunak nem szóltam a CBA-ról!". Ez végképp' elhallgattatta bennem a nyafogót. Egy, ők már Süni pár hónapos korában kérdezgették, hogy mikor szándékozom dolgozni, hogy ne F. nyakán élősködjem (aki szerintük egy szent, és a jóisten vezérelt hozzá (sic!). Kettő: még itt tartanak? Szégyenlik ha lányuk fizikai dolgozó? Nagy szerepük volt abban is, hogy a "hozzám méltatlan, proli nővérkedést" befejezzem (még egy nagybácsit is rámküldtek, hogy osszon ki, mennyire méltatlan és megalázó ez a családra, másodsorban rám nézve) de most már érettebb vagyok és szánom őket. Ők már nem a megszerző, az építő nemzedék (XIX. századi, XX. század eleji őseimre gondolok) csak a megtartók, akik eszement, kispolgári módon már csak a formákhoz ragaszkodnak.

Egyik kuzinom nemrégen Bécsben kapott munkát szakorvosként. Igen, ez nagy büszkeség, ez rang, elismerem. Rajtam kívül mindenkiről büszkén lehet nyilatkozni, az egyik nemzetközi jogász, a másik sikeres közgazdász/ kutató/ üzletember/ vezető szakember, mind jól keres, jó cégeknél, több nyelven beszél, illő helyen és módon él. Az nem számít, hogy közben mindez csak máz, hogy emberileg, erkölcsileg legtöbbjüket, a teljes famíliát is ideértve, mélyen magam alattinak tartom.

Apám, anyám ha jó szülők lettetek volna, ha nem töritek le már kezdetben az önbecsülésemet a nulla szintre, nem aláztok verbálisan és fizikálisan otthon,  és mások előtt módszeresen üvöltve, hogy haszontalan, lusta és rossz vagyok (hogy lehet egy ártatlan 5-7 éves rossz...?), mindezt folytatva 20 éven keresztül, ha időt szántatok volna rám, és idejében külön rendszerre szoktattok tanulásban, ahogy az összes sikeres kuzinomnál ez meg is történt, ha megvédtek, ha okosan dicsértek, akkor mára nekem is hat diplomám lenne, nyolc nyelven beszélnék, szerintetek illő helyen laknék (lehetőleg Budán, de ha vidéken, ott is jó környéken, nagypolgári környezetben) és lehetne büszkélkedni velem.  Szánalmasnak tartom, hogy csak erre lennétek büszkék. Az, aki hajnali négykor/éjfélkor/összevissza kel, több műszakban, 12-16 órákban dolgozva tartja magát, becsületesen ellátja családját, neadjisten'  még naprakészen és nyitottan gondolkodva követi is a világ eseményeit, az az én szememben nagyobb ember, mint például egy orvosit végigseggelt, szakmáját nem értő és utáló álorvos.

Kedves olvasóim, megbeszélés nem segít,  szakemberrel sem. Voltunk többször közösen is pszichológusnál, vagy pszichiáternél, aki ha igazat mondott, akkor szüleim által  le lett hülyézve, ha nem, mert fáradt volt, és sokkal súlyosabb esetek várták, akkor elbocsájtott bennünket látszatbékében.

munkakeresés

Tegnap kiöltöztem éppen annyira, hogy ne hassak dámának, de szimpatikus és potenciális eladónak igen,  felkávéztam magam, elmentem a kertészetbe minden mindegy alapon, ahol mondtam  a tulajnak,  hogy fogalmam sincs a növények neveiről, fajtáiról, de szeretem mindet és gyorsan tanulok. Nos, van már választottja, hogy kit vesz fel, de azért kérte, hogy beszélgessünk már egy kicsit, ha eljöttem. Ő félig német, anyanyelvi szinten beszél németül. Kértem, hogy azért csak szondázgasson, igaz kissé belesültem mikor magasabb fokozatra kapcsolt, de megértően mosolygott. Elkérte az e-mail címemet, nevemet és telefonszámomat. Hátha nem válik be a kiszemelt új alkalmazott? 

 

Majd elrohantam a helyi zöldségeshez, ahonnan kaptam egy fülest, miszerint ott is  keresnek eladót. A főnökasszony már megkezdte hosszú hétvégéjét, de jövő héten személyesen vár beszélgetésre. Proli munka, élelmiszerbolti eladó. Semmi gondom vele, azonkívül, hogy nem a határ túloldalán van. Fiatalkoromban a nővérkedéshez is hajnalban kellett kelni, és takarítani a betegek ürülékeit, váladékait, emelgeni a 100-150 kg-s izzadó testeket, de a lisztes-, és a cukroszsák nem beszél, és nem büdös. Nyilván nem innen szeretnék nyugdíjba menni, egyszerűen csak kell a pénz és úgy tűnik most ilyen helyeken van lehetőség legálisan megszerezni. Csoda, hogy van hol! Csoda, hogy sem a kertészetes, sem a cébéás nem rökönyödött meg azon, hogy efféle szakvégzettségeim nincsenek.  Elég volt hallaniuk és látniuk, pontosabban a cébéás még nem látott, csak hallott. Természetesen a bennem lakó hisztérika számba vette őseit, azt az osztályt, helyet, ahonnan jött, amit otthagyott, átélte, hogy ő a szociológiai deklasszálódás eklatáns példája,  de elhallgattattam, most csak suttogjon. 

nevettető

Tegnap kisminkeltem Al anyját, közben jókat vihorásztunk. Azt mondta, hogy én olyan nyugodtnak, mosolygósnak és boldognak tűnök. Rögtön felvilágosítottam arról, hogy ha látna engem mikor csak ülök magam elé meredve, arra gondolva, hogy minden szar, beszélni kedvem nincs, azon jár az agyam hogyan, merre tovább, mindezt antidepi szedése mellett,  akkor nem mondana ilyet. Persze nem hitte el. 

Megkérdezte azt is, hogy szerintem mi vonzó benne, mert ő magát rondának látja. Itt következett némi kölcsönös női  "te hülye vagy, te vagy a hülye, bezzeg  ha nekem ilyen, meg olyan arcom, alkatom, szemem, bőröm etc.-etc. lenne..." majd estére rájöttem arra, hogy mi az igazi válasz. Megnevettet. Az kevés, hogy tele van energiával, de okos, humoros és magával ragad, mint egy tájfun. Ez a válasz arra, hogy miközben ő magát rondának látja (jesszusúristen, megint azt mondom, hogy a ronda az igenis én vagyok, egy semmirevaló trampli) miért tetszik annyi pasinak. Majd megírom neki is. Vajon elhiszi? Én sem hiszem el, hogy nem vagyok ronda, mert mikor azt képzelem magamról, hogy nem, akkor valaki lefotóz, meglátok a képen egy torszülöttet, minek következtében tízezred másodperc alatt vág belém késként éles fájdalom, hogy már megint csak ámítottam magam, már megint csak.... 

"Az életem egy film, melynek nem túl jó a szereposztása és ráadásul a sztoriját sem értem" /ismeretlen/

Vagyis itt nem változott semmi. Amúgy mire elküldhettem volna az áldemokratikus kérdőívet az alkotmány tervezetről, már meg is "szavazták" azt. Beleolvastam, sokkot kaptam, önvédelemből összezártam, szóljatok ha királyság lesz. Jelenleg nemcsak az én életem érthetetlen és szar film, hanem Magyarországé is.

Sikerélmény, hogy Allal ma bioszoztunk a matek után, utóbbiba csúnyán belesültem, frusztrált  is rendesen. Azt hiszem Al annyira nem élvezte a tengeri herkentyűket, élő őskövületeket, az egyre rendszerezettebb lényeket, mint én. Nem baj, előbb-utóbb  eljutunk közös kedvencekhez is, miket direkt a végére hagytunk csemegének.

tegezés-magázás

Walaki blogbejegyzése ihletett. Rögtön azzal kezdem, hogy mivel nem értek vele egyet: hogyha mindenki tegeződne (és egy nyelvet is beszélne) eljönne a világbéke. Az emberállat ragadozó, a pénz mindig kevés, az összes sci-fi író tévedett abban, hogyha egyszer teljes egyenlőség lesz,  mely a közös, tegezős nyelven való kommunikációt is magába foglalja, akkor a társadalom minden tagja elégedetten és rendesen teszi dolgát. 

Idős embert nem tudok letegezni. Az idős ember fogalma relatív, mert öregszem, szüleim korúak lassan annak számítanak. Mondjuk legyen jelenleg 65+, és az adott ember személyiségét, kulturális gyökereit figyelembe véve. Falun például a mostani 70+ éveseknek természetes, hogyha valaki akár csak 10 évvel fiatalabb náluk, akkor azt tegezik, de sértés, ha az visszategezi őket. Családon belül pedig szinte kizárt, hogy a "gyerek", legyen az akár 50 éves visszategezzen. Nagyvárosi, művelt embertől sért ha letegez, de cserében magáznom kell. Erre igazából csak egy példa volt magánéletemben, ma már ragaszkodnék ahhoz, hogy kölcsönösen magázódjunk. A nyár végén 98 évesen meghalt nagymamámat mindig magáznom kellett, de ez nem okozott gondot és nem emiatt nem kerültünk közelebb egymáshoz. 

Munkahelyeimen mindig természetes volt a tegeződés. Hivatalos ügyekben nem szeretem. Budapesten következetesen magáztam minden eladót, ügyintézőt. Itt furcsa volt, hogy tegeznek. Visszategeztem. Majd újabb gárda jött a boltokba, akiknek én már asszonyság vagyok (jó, hogy nem néniznek le) és magáznak, így velük visszatértem a magázódásra. 

Magánéletemben két nagyon jó fiúbarátom van, az egyikükkel kezdetektől fogva magázódunk. Mindkettővel játékból indult, régi nyelvezeten leveleztünk, szerepeket játszva, melyekhez nem illett a tegeződés. Aztán ez állandósult, BG-vel mind élőben, mind levelekben magázódunk, Janiccal csak levelekben. A régi szavak, szófordulatok ismerete sokkal tágabb teret nyújt az élcelődésnek, a kifinomultan való basszamegazéletezésnek, mint a mai leegyszerűsített köznyelv.  

Az egyik unokatestvéremmel viccből, kora tinédzserkorunkban  megtanultuk nagyapánk tájszólását, a palócot, ha vele beszélünk, automatikusan erre a külön nyelvre váltunk. Idegenek, közönség előtt megrökönyödést váltva ki ezzel, ami mulattató. K.-val következetesen alpári jassznyelven társalgunk, merő szórakozásból. A nyelv nemcsak eszköz, hanem kimeríthetetlen játék is. A magázódás, tegeződés benne csak egy újabb felület, melyen a hozzáértőknek mulatni adatott.

mára

Annyi mondanivalóm van, hogy módszeresen, és profi módon baszom el az életemet, mely létezésének értelme egyre kevésbé értelmes.

Másnap, higgadtabban. Felcsillant a remény, hogy bekerüljek az Oetkerhez, ami szintén itt, J.-n működik. Felhívtam a pesti központot, a humán osztályt kértem. Olyan nincs, éppen keresnek is HR- vezetőt. Nem ezt pályáznám meg a pudinggyárban, semmi közöm a HR-hez, én csak tintanyalónak jelentkeznék, aki a követelményeknek elégségesen beszél angolul, németül, és tintanyalói karrierje is van. Elértem a helyi mancikákat, tintanyaló kell, de  kifejezetten TB-ügyintéző. Körülbelüül sejtem mit csinálhat, három hét alatt meg is tanulnám, de erről nincs papírom. 

Azért miután ledaráltam, hogy mégis miket, hol csináltam, azt kérték, hogy küldjem el az önéletrajzomat. Tegnap este értelmetlennek találtam mindezt, mindent, semmirevaló, felesleges szarnak éreztem magam, de nemcsak emiatt. Bőgtem az ex-életem után, ilyesmik. Elküldöm, persze. Egy e-mail az semmi, de hátha, hátha....

helyi pletykák

Alnak ellinkeletem a blogom címét, és mostantól tőle függ, hogy mit írok róla és mit nem, sőt kérésére ezeknél a kommenteket is letiltom.

Na pletyka az itt is van bőséggel, és mégcsak nem is az öregasszonyok a legfőbb terjesztők, bár kétségtelenül erős alapjai a falun belüli informális kommunikációnak. Földönjáró szerint kihalásukkal a pletykálkodás is megszűnik majd, de szerintem nem, mert ez lételeme az embereknek, azért fogynak tonnaszámra a bulvárlapok is. 

Korábban említettem, hogy még csak terhes voltam, de valamiért elterjedt, hogy Földönjáró már meg is nősült, a szemét önző állat nem szólt senkinek, és legénybúcsút sem tartott. Természetesen csak a gyerek miatt házasodtunk össze, és megalkuvásból, mert öreglegény volt, én meg valami jött-ment pesti vénlány, aki valahogy megfogta magának.:D Aztán azt is előbb tudni vélték, hogy már meg is szültem, egyik szombat éjjel nagy hanggal tajtrészegen beállított Karcsika (nevezzük annak) és kereste a kisgyereket. Mondtuk, hogy kicsit várjon még, körülbelül úgy két hónapot, a baba addig a hasamban lakik. "Karcsika" amúgy jóindulatú gyerek, esze nem sok van, kissé elveszett is, haragudni nem lehet rá,  a helyzet amúgyis inkább vicces volt.

21 évvel ezelőtt Földönjáró egy autó utasa volt a hátsó ülésen. A vezető az egyik vasúti átjárón összeütközött egy  kombájnszerű valamivel, amit egy moszat szintjén vegetáló sofőr vezetett. A gép  csápja berobbanva a szélvédőn Földönjárót a hátsó üléshez szegezte, eltörve a gerincét. Sokáig az sem volt biztos, hogy nem marad-e béna? Hál'istennek nem maradt. Akkoriban a következő pletykák keringtek. a)F. motorral elütötte a sofőrt, aki az autót vezette, mert megátalkodott motoros kölke, fene a fajtáját az ilyeneknek.  b) F. a helyszínen darabokra szakadt, talán már meg is halt. c) F.-et a kórházban deréktól lefelé levágták(!), tolókocsiban kerekes székben vegetál. Sajnos a többire már nem emlékszik, pedig erősen faggattam, hogy még viccesebb legyen ez a poszt.

(a sárga mindenkit szimbolizál, aki röhög ezeken, engem is, akit legtöbbször kifejezetten szórakoztat minden efféle ordas baromság)

új magyar alkotmány-tervezet a népnek; nevessek vagy sírjak?

(Első reakcióm gyomorgörcs volt a hivatalos címzéstől, már megint ki, és mit akar fizettetni velünk?! Ez nem paranoia, hanem empirikus tényeken alapuló eseménysorozat, megszokni  képtelenség,  megszökni talán lehetséges.)

Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy hova tegyem az ikszeket, és a három sornyi személyes véleményhez is hozzátettem a magam javaslatait. A vélemény kifejtésére hagyott hely roppant szűkös, gondolkoztam azon, hogy ne csatoljak-e külön lapot? Nem csatolok. Tudjátok miért nem? Mert jólesne, hogy igazi demokráciásat játszva kíváncsiak az egyes polgár, jelen esetben az én véleményemre is, de sajnos nem erről van szó. Kampányfogás, az adóinkból. Azokból, amiket a megfogható birkákról (rólam is) mindenféle ürüggyel le lehet nyírni. Esztelen pazarlás, ami felháborít. Különben is hány ember érti majd ezt meg? Aztán hányan fogják vissza is küldeni, mikor szavazni sem... Azért a sajátomat névvel, lakcímmel feladom, úgyis mennem kell postára más miatt.

egészségfasizmus

Belepislantottam a híradóba, elkaptam azt, hogy "aki cukorbeteg, szívbeteg és nem fogy le, nem szokik le a dohányzásról, attól megvonják majd a TB támogatást." Jó, akkor az majd meghal, ha nem lesz pénze teljes áron kiváltani a gyógyszereit. Úgyis meghalnak emberek infarktusban 45-55 között, akiket én ismertem mind vékonyak voltak, nem dohányoztak, cukorbetegséggel sem küszködtek csak éppen a stresszel és kimerültséggel. 

A többiek? Milyen fokú az az elhízás? 35-40 BMI feletti? Kap a beteg segítséget az államtól, hogy lefogyjon? Támogatott pszichiáteri kezelést (nem 2 percet, rendes foglalkozást), beültethető gyomorgyűrűt? Sokszor a szegény az, aki hízik, mert csak kenyérre, krumplira, szalonnára van pénze. Salátára, lazacra, fittness teremre, személyi edzőre nincs. Uff. Dohányzás....Na ameddig meg nem írom a magamét, olvassátok Zappot. Klikk.

Füldönjáró hozzátette, hogy bár ehetne szalonnát. :D Mondtam neki, hogy  igaz, ő cahexiásként (kóros soványság) ehetne, de büdös bagós, aki ha meghal tüdőrákban, még a sírját is leköpik majd. Bár nem lesz sírja, mert az is drága, ezen már sokat poénkodtunk, hogy csak semmi síremlék se nekem, se neki.

a nap jó híre,

hogy Földönjáró 2 nap szerelés után a helyi cigányvajdáéktól lomizott motort (használaton kívüli disznóólba voltak beszórva tömegével, 'há ott vánnák, válogássá') be tudta üzemelni, hajtja az esztergát, így végigdolgozhatja a teljes hétvégét. Hurrá. Ez a mi családi életünk. 

Igaza van Mollynak abban, hogy szeretne még több babát. Én is. Még kettőt, de öregnek érzem magam újabb terhességekhez,  egy lyukban lakunk, teljesen le vagyunk égve és mindkettőnknek nagyon keményen kell tartania magát, hogy ne boruljon ki. Úgy értem, hogy komolyabban. Azért tényleg jó lenne még legalább egy kisfiú, csak persze nem most. 

Másnap: Földönjáró ezt is kiegészítette, azt mondta, hogy ő aztán nem borul ki. (Khmmmmm.) Igaz ma bejelentette, hogy megmentette a vállalkozást, elkészült a vasak fele. Mondtam, hogy arcoskodjon nyugodtan, ez tényleg nagy dolog volt, fogalmazzunk úgy, hogy a "családi céget". A héten szállítom  is be a vasakat, éljen, éljen.

logikai pozitivista ateista férj

-Az ateizmus, vagyis isten tagadásának léte is egyféle hit. Meggyőződés nem lehet, mert isten nemlétére sincs bizonyíték.-hecceltem minap Földönjárót.

Földönjáró (bár erről nem tud, de különösebben nem is érdekelné, ahogyan a filozófia sem) logikai pozitivista, akik szerint minden istenről való beszéd értelmetlenség, mivel semelyik metafizikai állításnak nincs tapasztalati ellenőrizhetősége, és így igazság-értéke sem (nem lehet igaz vagy hamis), ennélfogva nincs kognitív értelme. A  "Létezik-e isten?" kérdés szigorúan véve kognitívan értelmetlen, bármennyire értelmesnek tűnik is. Mindezentúl az empirikus igazolás kritériumát, vagyis a bizonyítékot, verifikációt az általános vélekedésnél erősebben értelmezi ő is: neki az empirikus igazolás hiánya nem csupán az igazság, hanem az értelmesség kritériuma is. Magyarul minden hívőt hülyének tart, de elismeri, hogy hívőnek, pláne agyalágyultnak lenni kegyelmi állapot lehet.

Magamat továbbra sem tudom bekategorizálni, számomra az ateizmus, amennyiben tökéletes tagadásként értelmezzük, nem elfogadható. Hiányolom a cáfolat bizonyítékait, ugyanakkor azt, amit transzcendesnek nevezünk (nem keresztényi, bármilyen értelemben). a hétköznapi életben többször tapasztalom. Már egy komolyabb  meditáció is ilyen, vagy az, hogy eszembe jut hozzám közel álló, esetleg álmodom vele, és ebből tudom, hogy keresni fog órákon, napokon belül. Vigyázat, szkeptikus vagyok, nem hiszem, hogy ezek isteni eredetűek. Agyunk, testünk működését a mai napig alig ismeri az orvostudomány.  Visszakanyarodva az istenek létezéséhez: mindez teljesen független attól, hogy elfogadom azt az általános tételt, miszerint az univerzum végtelen, egy végtelen univerzumban pedig minden lehetséges, istennek nevezett entitások létezése is.

áhh, ennek nem tudok címet adni

Ha tényleg létezik isten, akkor valóban szadista és ver minket kegyetlenül. Süni szerencsére meggyógyult, ezerrel pörög, Al leckéit nekem is meg kell tanulnom, hogy rendesen ki tudjam kérdezni, de nem ezek miatt vagyok mocskosul fáradt, lelkileg teljesen letörtem.  F.-t kényszer szabadságolták 2 napra, mert a munkahelyén karbantartás van. Ez jogtalan, de Abszurdisztánban aki ez ellen szólni mer, annak kívül tágasabb. Meg is örültünk, hogy végre be tudja fejezni a vasakat, mert kell a pénz. Erre leégett az esztergagépben a félmillás motor. Mert nem volt pénzünk bevezettetni koraősszel rendes fűtést, és a hidegben a motor feladta. 

Három lehetőség van. Újrahuzalozni a házat magasabb amperre, legalább 25-re emelni a hálózat terhelhetőségét, akkor mehet a gépbe az eredeti bika motor, amit a jelenlegi nem bír el. Nincs rá pénzünk. 

F. ma körberohangált minden helyet, szerzett egy használt motort, amit persze még meg kell esztergálni, hogy beférjen, ehhez el kell rohannia máshoz, majd ismét villanyszerelő és próba, hogy elviszi-e? 5-7 kW-s motor az ideális, 3 KW-set tudott felhajtani. Legalább visszaviheti, ha nem jó. 70%-os esély van arra, hogy nem elég az ereje ahhoz, hogy beindítsa a monstrumot. Harmadik lehetőség, hogy vissza kell vitetni a vasakat, mert kész, kaput, most már nincs is min legyártani. Be kell mennem Óvárra babakajáért, talán lesz még elég benzin a kocsiban. El kell kezdenem törleszteni a kamu okokból rám kirótt apeh büntetést. (Szerintük nem jelentettem időben, hogy vettem autót, faszt nem, ki se adták az önkormányzaton az engedélyt, még azt is be nem adtam, meg hogy késtem 2009-ben a TB befizetéssel, mikor lófaszt, még ők jelezték, hogy túl is fizettem. Direkt amúgy, hogy ne szívózzanak. Szívóznak. Átlagember apeh ellen még nem nyert, 5000 Ft a fellebbezési kérelem,  ezt a lehetőséget kilőttem, elég volt a 2500 Ft-s részletfizetési is. GYED-ből.) Széthasad a fejem.

Nekem azonnal kellene munka és pénz, azonnal, de hogy én perceken belül elájulok és egy büdös kukkot nem tudok németezni meg CV-ket szerkesztgetni, az fix.

benzin áremelés, szokásos kifogásokkal

Mi a jó büdös közünk van nekünk, akik csakis az oroszoktól veszünk gázt, a líbiai válsághoz? Semmi! Olaszország, Franciaország például vett tőlük, a holtankoljak.hu-n néztem, hogy ott valóban 400-450 Ft-ra kúszott egy l, 95-ös ára. Ausztria is az oroszoktól vesz, ott 355 Ft/l az átlagár. Tehát itt az újabb áremelés nem indokolt, csak kifogás. Putyin  az arab forrongás kezdetekor maga piárolta magát az egész EU-nak is, hogy ő a tutibb eladó, és mivel jó üzletember, még azt is el tudom képzelni, hogy akciós bevezető áron kínálná a kőolaját. Itt mindent be lehet adni az embereknek....? Lehet, hogy nem, de pofátlanul akkoris megteszik, most éppen Orbánkirály.

"Nem félsz attól, hogy nagyon kimerít?"

Kérdezte Földönjáró. Nem. Egyrészt' nemsokára szülni fog, és le fogja foglalni a babázás, másrészt' megmondtam neki, hogy csak addig érek rá ennyire (napi 2 óra a napomból, ennyit rá tudok szánni) ameddig nincsen munkám. 

Mi a hasznom ebből? Kénytelen vagyok időben felkelni, példát mutatni azzal, hogy a lakás örökké rendben legyen, tehát saját magamat is visszakormányozom egy rendszeresebb, és fegyelmezettebb életre.

Kezdünk összebarátkozni, végre nem egyedül vagyok egész nap, de nem feledkezem meg arról, hogy még gyerek.

Summa summarum, éppen a saját területembe buktam bele eddig, mert túl sokat tudok. Elhozta nekem a magyar és nyelvtan könyveit, megkönnyebbültem, hogy a tanára irodalomból a jó öreg, és megbízható (hülyék által lemarxistázott, elavultnak tartott) Matolcsy-ból tanít.

fától az erdőt

Al már hajnali 9-kor hívott (én kómában, éppen hűtőfürdőztetve a tegnapi oltásoktól kissé belázasodott és betegséghez nem szokott, tehát extra hisztis Süncűrt), hogy  jöhetne-e inkább délelőtt? Végülis miért ne? 

Kiderült, hogy félreértettem, magántanulóként folyamatosan vizsgáznia kell. A magyartanára féléves anyagot adott fel, ótejóég. Mondtam, hogy kezdjük úgy, hogy minden tételt kidolgozunk vázlatnak, nekem annakidején ezt mondták, hogy így a kettes biztos. Első tétel Antigoné. Nnna izzadtam, ejj az ókor nem az én asztalom, de azért kérdeztem, hogy mi volt ezzel a jóasszonnyal? Tragédia volt ez? Nem vettétek a dráma fajtáit...? Nem is olvasta. Hinnye. Itt mivel a "nem az én asztalomat"  úgy kell érteni, hogy valószínűleg most is ötösre felelnék belőle, teljesen dilettáns, botcsinálta tanárként túl sok információt zúdítottam rá. Aztán feladtam, találtam egy kidolgozott Antigoné tételt a neten. 

Mikor a kémiát emlegette, megint összeszorult a gyomrom, elektronpályák, bonyolult molekulaszerkezetek rémlettek fel. Lóizét. A mi általános iskolai anyagunk, egyetemes gáztörvények, Avogadro-törvény, poláris-apoláris kötések etc. Ellenőriztem neten, tényleg ez a mai átlag tananyag elsőben. Utólag örülök, hogy velünk vért hugyoztatava, sokkal magasabb szinten tanították mindezeket, mert lám a "kémiából hülye vagyok" ennyire relatív. 

Al 0. évfolyamra járt németből, így most elsős. Nagyon okos, kedves lány, és Süni, akinél addigra hatott a lázcsillapító kúp, állandóan mászott volna rá,  teljesen beleszeretett, valósággal elszomorodott mikor elment. Én még ilyet nem láttam, Sün eddig csak a fiúkért volt oda, az is igaz, hogy Al nagyon jól bánik a kisgyerekekkel, 16 éves létére jobban mint én.

Nem igaz, hogy az apja meghalt, az a nagyapja volt, és az ő karjaiban halt meg gyerekkorában. Azóta gyűlöli az alkoholizmust és az alkoholt, és nem isznak a szülei, akik együtt vannak, teljesen normális családként, és az anyja kifejezetten örült, hogy gondjaimba vettem. Az anyja Földönjáró általános iskolai osztálytársa volt, róla többet eddig nem tudtam meg, Al az apját szereti nagyon, és a kistestvérét. Nem iszik, már nem bagózik, utálja a bulikat, szeret főzni, ateista, jól nevelt, karcsú, természetes vörösesszőke, összességében nagyon jó kis nő lesz, most még félig gyerek. 

Tisztázódott a terhessége ügye is, azért nem vett tesztet, mert szerencsétlennek szépen, rendszeresen megjött. Anyámnak is ugyanez volt, azért anyám is csak a 4. hónapban tudta meg, hogy terhes velem. Al persze elvetette volna, de akkor már késő volt, először öngyilkos akart lenni, aztán túllendült ezen, és végülis a pozitív oldaláról nézi mindezt. Így, hogy ennyire fiatal, még bármi lehet belőle, és ne feledjük ott van a családja, a kistestvérei, akik majd szinte testvérei lesznek a picinek. Fene tudja, talán még jobban is járt így, mintha 10-15 év  múlva teljesen egyedül kellene megbirkóznia ugyanilyen helyzettel. Szóval holnap délelőtt kémia.

napi

(Elnézést kérek, ha nem válaszolok minden kommentre.)

Felhívtam a majdnem zéró némettudásommal Herr Akárkit, akit nem riasztott el mindez, de hosszú és érthetetlen bla-blablába kezdett arról, hogy mit vár el a keresendő titkárnőjétől. Udvariasan leállítottam. Máshova jelenleg nem közvetít, de hirdethetek az újságjában (afféle szuperinfo) ahova telemarketingelni kellene. Ezt is megköszöntem udvariasan. (Majd hülye leszek.)

Al., a 16 éves jelentkezett félénk iskolás hangon, csókolomozott, mire finoman felhorkantam. Lelkesen jönne tanulni, mert már márciusban vizsgáznia kellene. Huhh, én izgulok, hogy tudok-e segíteni neki. Szóval van egy ingyen tanítványom, és a neten kikeresett pár címem, mikre németül kellene CV-ket küldeni.

K. fiúbabát vár. Babonából nem írta meg senkinek (tavaly nyáron már elvetélt egyszer), de a férje feltett pár fotót FB-re. Már szép nagy hasa van, annyira, annyira örülök.

akkoris

Tegnap hajnali fél kettőkor rázuhant a fejem a "Mode und Kleidung" tanolvasmányra, pedig még vicces is volt. Nem haladtam úgy, ahogy terveztem. Rita hajnali egykor aludt el, miután későeste felébredt, és valószínűleg úgy döntött, hogy szombat este van, és buliidő. Rita eddig a legkeményebb állásom. Három műszakban sebészeten nővérkedni? Éjfélig túlórázni egy irodában a csapattal, mert megint határidő van és másnap hajnalban folytatni több napon keresztül? Ugyanmár! Kis kellemes séták egy szép tavaszi délutánon egy parkban.

Aztán reggeli kelés, takarítás, szüleim, öcsém látogatása. Felismerése annak, hogy kezdek vidékiesen és szegényen gondolkozni. Osztály- és világnézeti különbségek növekedése, még messzebbre való távolodás. Ennek némi cinikus fintorgással való tudomásulvétele kint cigizve a teraszon. Magunk miatt nem adhatom fel.

A nap mondata

"Borg érlelőkamrában kéne tartani a gyerekeket legalább 6 éves korukig." (Janiczky)

a nők csak a pénzt költik

Most, hogy tudom a melltartó méretemet, és azt is, hogy a vékony szivacsos nemcsak a kismellűeknek előnyös, hanem mindenkinek, mert nagyon szép ciciket csinál, melltartómániás lettem. Anyagi helyzetünkben csak a rajongásnak lehetne jogosultsága, de ebben tipikus nő vagyok. Felhajtottam vaterán egy akciós új párat, előtte lelevelezve az eladóval (nem érdekel ha "leesett a kamionról"), hogy nem kínai számozású. Eredetileg sötétlilát akartam, de a nő jelezte, hogy az sajnos sérült, és pink van helyette. Jó lesz az, jól áll, hordok ilyen színű pólót. Mindenféle színt akarok! A másik ugyanilyen, csak krémszínű. Tudjátok milyen boldogság ez terhesség meg szülés után?! Mire visszatornázza az ember lánya az eredeti méretét? Nagyon sokáig nem akarok látni egyetlen darab fehér, pamut, libido-lohasztó darabot sem a ruhatáramban!

F.-nél érdeklődtem, sértve érezné-e magát férji jogaiban ha ezt közzétenném, mert szerintem nem közönséges. Egy fürdőruhás kép is többet mutatna, (nem kell aggódni, sem az olvasóimat nem teszem ki ilyen sokknak, sem magamat annak az önszívatásnak, hogy a napiszaron kössek ki) valamint szabása miatt is ildomos.

Los, los!

Nnna két hét depresszió után már ideje volt felbukkanni a felszínre. Miután egyik nap hasogatott a fejem és kértem Földönjárót, hogy mérje meg a vérnyomásomat, mert most biztosan stroke előtt vagyok (magamnak nem merem mérni) rezignáltan tartotta elém a kijelzőt, ami 120/70 Hgmm-et mutatott. Ezekután felkávéztam magam, ami nálam euforikus-mániákus állapotot okoz és -8 fokban, ragyogó napsütésben, késéles tiszta levegőben elbicajoztam ide-meg oda. Aztán nem lett semmi bajom, sőt. 

Ma már csak -6 fok volt és a szél sem fújt, a nap ma is sütött. Isteni volt tekerni. Közben kinyomoztam egy címet, hogy itt és itt van egy Herr Akárki, aki közvetít Ausztriába munkaerőt. Felkávézva felkerestem. A feleségével beszéltem, annyi tűnt fel, hogy iszonyat jó nő, F.-től most tudtam meg, hogy az egyik Miss Hungary volt (mik vannak...?), de okos is.* A férje a saját üzletéhez magának is keres titkárnőt, ami még nem lenne gond, de telemarketingelni is kellene. Dialektusban, íkusan, nyomulósan, gyorsan ráérezve a másik hangulatára. Ehhez az én nyelvtudásom kevés, ezt meg is mondtam. Egyéb munka érdekel. Nem tudok részleteket, fel kell hívnom Herr B.-t, akivel nyilván németül fogok beszélni, hogy felmérje egyáltalán közvetíthet-e engem bárhova is? Úgy döntöttem, hogy hétvégén ráhajtok a németre, ismét felkávézom magam, és akkor hívom. Van egy előnyöm, amit már említettem, kiválóan utánzom bármely nyelv kiejtését, és ha egyszerű mondatokkal gyorsan, de még érthetően pörgetem a számat, akkor el tudom hitetni a másikkal, hogy  tudok azon a nyelven. Na los!

*Anyósom róla is rögtön közölte hány pasast falt fel, hehe. Amúgy okos lány azért is, mert gyönyörű szépségszalonja van itt, az üzlet jól megy, jómódú férj pipa, előzőtől feleségtartás pipa, és 30 felett már ez fontosabb, mint Bp.-n kiöregedett ex-királynőként bohóckodni. Van élet Bp.-n kívül is, csak pénz kell hozzá.

-

Most már rajta áll. A védőnőnél meghagytam neki a számomat, utóbbi nagyon örült, szerinte is túl okos ez a kislány ahhoz, hogy elkallódjon. Anyósom fél óra alatt kiderítette, hogy kik,  és mindazt, amit korábban leírtam ide törlöm is, mert csak újabb bizonyítékot adott arra, hogy  idősebb asszonyok (khhhmmm, szépen fogalmazok)  értesüléseiből köbgyököt kell vonni, majd  a kapott maradékról is kiderül, hogy legfeljebb annyi igaz belőle, miszerint XY 170 cm magas, és nem több. Nos ha a lány hív, akkor annak örülni fogok, ha nem, szomorú leszek, de senki életébe nem avatkozhatom bele.

érdekes találkozás

Ma védőnőnél voltunk rutin ellenőrzésen, meg alá kellett írnom papírokat, hogy engedélyezem a következő oltásokat. Képzeljétek a régiek mellett már térítésmentesen oltanak mumpsz, kanyaró, pneumococcus (elsősorban tüdőgyulladást okozó baci) és influenza ellen is. Ennek nagyon örülök. A bárányhimlő elleni pénzbe kerül, de a védőnő azt mondta, hogy ráérek még vele. Az a lényeg, hogy pubertás előtt kapja meg vagy mesterséges, vagy természetes úton, mert azután meddőségi problémákat okozhat, ahogyan a mumpsz is.

Közben megismerkedtem egy szimpatikus lánnyal, akinek szeretnék  legalább annyival segíteni, hogy odaadom neki a nálam már feleslegessé vált babaruhákat.  Később pedig jó lenne ha megbízna bennem, összebarátkoznánk, és akár korrepetálom is, hogy az érettségit mindenképpen tegye le, mert az már a 8 általánossal egyenlő. Okosnak tűnt, értelmesen beszélt.

Szívem csücskei a bajba jutott koravén, okos és deviáns kamaszok,  korai huszonévesek éppen azért, mert magam is olyan zavarodott voltam. Egyébként is szeretem ezt a korosztályt, ha velük beszélgetek, olvasom őket, akkor ismét megfiatalodom magam is, és jókedvem lesz tőlük. A fafejű időseket sosem kedveltem, nem véletlenül nem áll itt a kedvencek között egy kiégett, álokoskodó blogja sem. (Szóljon valaki, ha 45 felett érdemes olvasni akár egyet is, gyűjtöm a kivételeket.)

bálna biciklizik

Nem, még mindig csak oszlopdisznó, de így alliterált. Jó volt, bár majdnem lefagytam. Amennyiben holnapra lerobbanok, akkor a kondícióm pocsékabb, mint egy tiszavirágé a életének egyetlen, orgiázós napja végén. 

Ingleichennek vettem cipőket. Talán feleslegesen, mert mindegyiket leveszi. Azért kell a lakásban cipő, mert a zoknijait is leveszi, én meg abban bízom, hogy egyszer beleszeret egy cipőbe és nem akarja levenni folyton. A padló hideg. Ingleichen teljesen harcedzett, rezzenetlen képpel mászkál rajta, előttem meg alattomosan kialakuló vesebetegségek lebegnek, tehát hővédelem kell. A harisnyát nem tudja levenni, de akkor meg befülled a feneke és borzalmas piros kimaródások keletkeznek rajta. Így egyik nap zoknizom vele, másnapra megőrülök és visszakerül a harisnya. Anyósom szerint nyáron már el kell kezdeni biliztetni. Bevallom ezt a részt kihagynám, én egyből a WC-re ültetném (természetesen gyerek ülésszűkítővel), mert Sünt ismerve legfeljebb 3 percig ül majd a bilin, rosszabb esetben belekakál, majd sapkaként azt is felteszi a fejére, természetesen az ürülékkel együtt. Újabban sapkamániás, nem tudom ezt írtam-e már? Nemcsak sapkákat vesz fel, hanem kendőket, sálakat, kis horgolt terítőt is (anyósomnál), amiben úgy néz ki mint egy muszlim forradalmár. 

N.-el beszélgettem, kiakadtunk Em.-re. Olyanok vagyunk, mint az Elvált nők klubja. Jönnek-mennek a körtelefonok, levelek a hármas között. N.-é egyértelműen Bette Middler szerepe, bár N. gyönyörű, de temperamentumában ugyanaz, véletlenül még zsidó is. Em. abszolút Goldie Hawn, én pedig a Diane Keaton által megformált karakter vagyok (oszlopdisznódosva, ezt nem hagyhattam ki, hehe.) Hiányoznak élőben.