edzésnapló

Kezdtem magam rosszul érezni lelkileg, és erre még mindig az a legjobb orvosság, ha addig tekerek, még ki nem döglöm. Sünivel tudok már bicajozni, de futni nem. Éppenséggel a hátamra köthetném, de akkor legfeljebb 25 métert tennénk meg, majd az árokba dőlnénk. Nem kockáztatom a gyerek épségét. A játszótéren ott volt a múltkori kiskrapek, akiről megtudtuk, hogy Arnoldnak hívják. Már megismerte Ritát, vigyorgott is, sőt tiszteletére bemutatta, hogy ő egészen fel tud mászni valami mászókán (nagymamáját közben a frász törte), Rita pedig kecsesen lépkedve oldalvást leste, mint akit mindez hidegen hagy. Mesteri, kislányom, mesteri! Babaflört, el vagyok ájulva.

A nagynénim még nem válaszolt, szerintem sokkot kapott.

Te egy rothadt buzi vagy!

Úgy 19-20 éves lehettem. Részegen ültünk M. kuzinommal a mai Westend környékén forró nyári éjszakán. Elcaplatott előttünk egy ipari mennyiségű szeszt bevedelt vezérhím a csatlósaival. Kiszúrt. Arcomba hajolt-Nincs kedved baszni...? -Nincs, tipli van. Ezen elgondolkodott, lefuttatta magában a lehetőségeket, hogy olyan ellenállhatatlan csávónak mint neki, miért mond nemet egy csaj?-Te egy rothadt buzi vagy!-lökte hátra a fejem. Tökön rúghattam volna, akkoriban nyáron is Martensben jártam, de minek? Az incidens ezzel lezárult, mellesleg több ilyen is ért. Kuzinom háborgott, hogy csak azért engem szúrnak ki, mert szőke vagyok. Na menj a fenébe-röhögtem- atomrészeg neandervölgyiek cipeltek volna a kukák mögé, lebuziztak ami szintén őket minősíti, ez aztán valóban nagy hódítás, pfff!

Mindez onnan bukkant fel, hogy az a nagynénim, akiről régebben írtam, hogy hirtelen szétköltöztek a nagybátyámmal vén fejükre, a család szerint leszbi lett. Borzalom, gyalázat! Ráadásul a nagybátyám elkotyogta, miután a szétválás után idegösszeomlást kapott, hogy szerinte a nagynénim frigid. Frigid volt 35 évig...? Sajnálom a szüleim korosztályát, azon belül a fiatalon házasodott monogámokat. Mit tudhatnak ezek a szexről..? Jobb nem tudni, bár vannak sejtéseim. Csók, kis tapi, koitálás misszionárius pózban, sötétben, szombat este. Orálisan, ááh, legfeljebb nagyon elvetemült állapotban, de különbenis szőrös nemiszervek, merthát az ellenkezője természetellenes, milyen már úgy. Mindenesetre talán nem véletlen, ha a nagynéni most egy nővel keresi az ágyban a boldogságot. Hátaztán. 

Ennek a korosztálynak azért is nehéz, mert már válásnál is jajjúristenmostmilesz-ezt a szégyent-a mi családunkban ilyen nincs-vén marhákoznak, aztán ha valakiről kiderül, hogy még biszex vagy homi is, na akkor az már mindennek a legalja, fúj, hát hogy lehet, de nekem mindig gyanús volt, mert ugye ott volt a melegfelvonulásokon, meg hencegett, hogy mennyi buzi barátja van, meg állandóan jött ezekkel a liberális sznob hülyeségeivel, a nyers kajáival, és mit keresett vele az a vadidegen nő egy szűk családi ünnepségen múltkor?! Biztos, hogy az a nője! Áhh, fúj-fúj ne is beszéljünk róla! Elhatároztam, hogy írok a nagynénimnek, legfeljebb dob egy hátast, mert ahhoz a klubhoz tartozom (A.-val együtt), akik 50 felett már nem számolják, közepesen mazo beállítottságú vagyok, de a velemkorú gyerekei és pszichológusai mellett (legalább háromhoz jár) lesz még valaki, aki nem köpi le, sőt talán maga is segít neki rendet tenni az agyában, hogy nincs ezzel semmi baj, régen felnevelte a gyerekeit, jól,  büszke lehet rájuk, élvezze az életét szabadon, és főleg nem rothadt buzi.

yin-yang, yin-yang...

A. kimerültsége az egyhangú táplálkozástól eredt, pontosabban az alap kimerültségét tetőzte mindez. Pizza, pizza, pizza. Élesztős candida táptalaj, belekben puffadó üres szénhidrát. A kínai gyógymód ugyanazt írja, mint a nyugati, kiegészítve azzal, hogy ez jin eredetű (a jin a női erő) energiahiány. Tegnapi szeretkezésünk alatt nem voltam túl aktív, mert félig meditáltam, igyekeztem a köztünk levő yin-yang körforgást vizualizálni. Sikítófrászt kapott volna ha elmondom ezt, és nekiállok szóban és zenével hókuszpókuszolni. Majd később, erre még nincs kész. Tehát fogalma sincs, hogy miért élvezett akkorát. Reggelre jobban lett, elolvasta amiket mondtam, megette a salátát, próbál sok vizet inni és még zöldteát is főzött magának, azt már magától böngészte ki, hogy mérgtelenítő. Valamint megdorgált, hogy a blogomba ilyen primitív képletet írtam be, amikor egy 30 fázisos CNC munkafolyamatnál már a képlet....hasonlóról nemrég Mo. is írt, hehe.

A. ma este

Délután óta a laptopját nézi, szólni nem lehet hozzá. Este meglep, hogy a teraszon összecsukja azt. Magyaráz, hogy ez rettenetesen nehéz, fogalmam sincs róla. Tudod-mondom- a bölcsészeket mindig lenézik. Sem büszke nem vagyok rá, hogy még ő dolgozott, addig én öt évig az egyetemen seggeltem, de nem is szégyellem. Valami hasznom csak akadt belőle.  Gúnyosan adja oda a laptopot, hogy majd egy büdös kukkot nem értek meg belőle. Gyorsan futom át. Kódrendszer. -Jegyzetelni kell a lényeget-kezdem-Itt van az alap, a G sorozat, például a  G78  jelöli a menetvágást, majd az X, Y, Z, a tengelyek adatai negatív vagy pozitív számjegyekkel, mindez itt 4 műveletre felosztva. Áhh, az R a kúpolás lejtését adja meg, de látom-ezt ki kell írni -kizárólag a 45 fokos kúpokra vonatkozik. Elsőre ijesztő egy ilyen sor G78_ X(U)_ Z(W)_R(I)_Q_F(L)_  pedig ez ugye egy egyszerű munkafolyamatot jelöl. 

A. kicsit meghökken. Majd: -Áhh, nem is érted, ezek koordinátákban vannak megadva, azt sem tudod mi az x, y, z!-dühöng. -Attila, azért azt nem mondtam, hogy teljesen bölcsész vagyok. Tovább tesztel, átmegyek azon.  -Jó, te mész helyettem dolgozni!-durcázik. Nehéz anyag, magolós, seggelős, de egyáltalán nem reménytelen. Kiderül, hogy megrendelhető a könyv. Mindenképpen, azt lehet firkálni is. -Még nyugdíjban van a farkad?- kérdezem. (Mert tegnap abban volt.) Elneveti magát. -Ez gyors témaváltás volt! Vállat vonok, elvégre ez is érdekel, nagyonis.-Csak gyors információra volt szükségem. Visszaváltunk a hipermodern CNC-gép programnyelvére. Egyetértésben állunk fel, hogy bemenjünk.

A. tegnap későeste

Ülünk kint a teraszunkon, a mi romkocsmánkban, esténként füstfelhőbe burkolózva itt elmélkedem. Attila hisztizik éppen. -Nem tudok tanulni, tanulni 20 évesen kell, vén fasz vagyok, roncs, gyerek mellett nem lehet, Al remélem már hajnalban itt lesz, közben éhen döglöm, csontváz vagyok!  A., tökmindegy, hogy mennyit eszel, akkoris vékony maradsz, mázlista alkat vagy. Dehogynem tudsz tanulni. -Nekem csend és nyugalom kell, különbenis tudod te ez mekkora anyag és milyen nehéz?! Sokkal inkább, mint sejtenéd. Megbeszéltük, hogy pénteken tanulunk. -Faszt fogok szenvedni, otthagyom azt a kibaszott gyárat is, világgá megyek, elegem van!-csapkod, nyugodtan szívok bele cigimbe és nézem. Kiborult, nagyrészét kialussza holnapra, állapítom meg. -Ezer dolgom van, előbb azokat intézem el, különben is hol tanuljak?! Csend kell és nyugalom! Milyen időt mondanak holnapra?-folytatja. Zivatart, hidegfrontot-nem tudom visszatartani a szájam sarkában kerekedő kis gúnymosolyt-ideális tanuláshoz.

-Ó, a retkes faszba...! Kimész a műhelyedbe a laptopoddal és egy füzettel. Ott van a régi íróasztalod. Nem gondolkodsz, elkezded olvasni az anyagot és jegyzetelsz.-nyomom el a csikket. Megpróbáltam szerepet cserélni, subból  dominává válni, de ez lehetetlen.

jókedv-rosszkedv

Úgy egy hónapja elmentem Sünivel az állami pszichiáterhez, akinél tavaly ősszel jártam utoljára. Muszáj volt megvitatnom vele, hogy kell-e nekem ez az antidepresszáns, valóban attól vagyok-e jól, mert nem voltam, esetleg emeljük az adagot? Emeltük. Mégis úgy gondolom, hogy nemcsak a mesterséges szerotonin-növelők miatt váltam stabillá, hanem mert merengéseim alatt átértékeltem egész jelenlegi létemet, és elfogadtam, hogy most éppen itt és most kell helytállni, kitartani, boldognak lenni, harcolni ha szükséges, nem pedig ábrándozni, sóhajtozni, összezavarodni. Ki is írtam a monitoromra egy darabig, hogy "ne ábrándozz geci, csak csináld!" Szerencsére a gyerek még nem tud olvasni, de már nincs is szükségem erre a figyelmeztetőre, lecseréltem a képet. 

Andrásnak: 

Ez a pszichiáter az a ritka fajta, aki nem erőlteti rám magát, sem a gyógyszereit-én döntök, csak a tanácsát kérem ki. Volt, hogy nem követtem azt, és meg is mondtam neki, elfogadta. Már jó ideje kedvel, legutóbb pedig Ritától teljesen elájult (pedig azt hittem le fog szidni, hogy kisgyereket hurcolok felnőtt rendelésre, ráadásul ő maga gyerektelen ötvenes, a gyerektelen nők meg vagy nagyon kedvesek a picikhez, vagy nagyon mogorvák) összeszedett neki mindenféle gyógyszergyári ajándékot, köztük egy hűtőtáskát is, és kérte, hogy legközelebb is együtt menjünk, de bármikor hívjam, ha nem érzem jól magam. Pedig már régóta nem fizetek neki. Még volt pénzem adtam neki, paraszolvenciával biztosítva, hogy valóban odafigyeljen rám, mert a mai állami egészségügyi rendszerben ez a legbiztosabb módszer: hinni, bízni idegen orvosban ostoba, naív óvatlanság.  No persze nem annyit fizettem, amennyit egy magánrendelésen kérnek, (átlagosan 10-15000 Ft-ot)  hiszen ez egy ultragyors rendelés, szakadt SZTK-ban. Faarccal tette el a borítékokat. Azt hittem ha rájön, hogy egy nyírható birkája tartósan szőrtelenné vált, akkor majd pökhendi lesz, mogorva. Kellemesen csalódtam, jé, még ő is igazi orvos, nem pénzéhes, manipulatív iparos...

Egyébként mostanában jókedvem van. Meleg van végre, bicajozhatom Sünnel ide-oda, napozhatok vele a kertben meztelenül (neki kicipelem a nagy zárt ruháskosarat melegvízzel töltve), már nem látom magam reménytelenül dagadtnak és rondának, Al tanítása megolajozza berozsdásodott elmémet, és az egyik helyi potenciális barátnő jelezte, hogy jó lenne elbeszélgetnünk végre. Nehezen oldódó, sokat dolgozó, megtisztelve érzem magam, hogy így gondolja.

Péntekre A. szabit kért, mert hoznak egy új, hipermodern CNC gépet a gyárba, ahol dolgozik, és ő az egyik lehetséges kiszemelt, akit be akarnak tanítani rá. Hátulütője, hogy ezzel egyetemben három műszakba szeretnék tenni parancsolják abba. Egy kollégájától kapott friss szakanyagokat (ha kinyomtatnánk, lenne több lexikonnyi papírunk) és Attila meg akarja tanulni, mert aki ezen dolgozik, az több pénzt kap. Aki aztán tud ezen dolgozni, az kacsingathat nyugatibb, jobban fizető állások felé. Szóval ha megtanulta elméletben majd gyakorlatban is, akkor nekiállhat ő is gyűrni a németet, amit most én fogok a konyhaasztalnál. (Ott szerettem mindig tanulni, mert az ágyamon fekve a jegyzetek felett, előbb-utóbb elaludtam. Ha már az asztal mellől is felugráltam volna, akkor könyvtárba zártam be magam, de most ezt Rita miatt nem lehet.) Attól Al jöhet, a konyhaasztal, ami egyben a "szalonunk" ülőgarnitúrája is, átalakul a tudományok papírosainak, kódexeinek, megabájtjainak szent káoszává.
Kiegészítés: azért dugunk is.
-

Szombaton tripla szülinapi ünnepség lesz: Rita most volt másfél éves, én 150, az öcsém pedig 14, de legfeljebb 16. Attilát megszabadítottam a tépelődő kíntól, hogy milyen ajándékot vegyen nekem, csak annyit kérdeztem, hogy költségeket tekintve meddig mehetek el a Lush rendelésekkel? Kissé túllőttem a limiten így hó végén, ezért felhívtam a Lush-t, hogy azt lehetne-e, hogy pár nappal később küldjék (mikorra biztosan ki tudom fizetni). Nagyon kedves lánnyal egyeztettem, véletlenül éppen akkor készítette össze a csomagomat, és készségesen eltolta kiszállításának időpontját. Ügyfélbarát bolt Magyarországon. Ritka.

még mindig a tanítás-tanulás

Lassan környezetünk agyára megyünk Allal, hogy a gyerekeinket hurcolászva, vagy nélkülük egymáshoz vágtatva könyvek, füzetek közé temetkezve száguldunk a finisbe. Olvasóimat sem akarom ezzel terhelni, bár megállapítottam, hogy imádom tanítani. Most kezdtük a művtörit (ezen érdekes összefoglalók olvashatók gimnazistáknak) igyekszem tágítani a látókörét, összekapcsolni nemcsak a történelemmel, de a földrajzzal is,  például a mezolitikum alatt zajló jégkorszak alapvetően változtatta meg az életmódot, a lakhelyeket, mely mind-mind kihatott az adott kor művészetére. Mi a művészet? Egyelőre ezt hagyjuk, mert minden korban változik megítélése, szerepe. Node valóban nem akarok senkit fárasztani részletekkel, már csak kapkodunk rohamléptekkel, de meglesz az éve, meglesz!

gyors feljegyzések a házibölcsődés tanodából II.

A helyszín most Alék háza volt. Al családja egyre szimpatikusabb, de úgy élnek mint az olaszok vagy görögök. Mindenki nagyon sebesen beszél, mozog, sőt szerintem teleportálni is tud, mert egyik pillanatban a kertben van, a másikban meg már az ebédet követeli a konyhában, és Almama mindenkinek mindig tud adni egy tál ételt. A konyha egyébként a központi hely, ezen keresztül vonul mindenki, a rokonok, barátok is, akik a legváratlanabb pillanatokban állítanak be. Én a magam északi, higgadt és tömegiszonyos módján igyekeztem a leckénkre koncentrálni, de egyszer engem is elkapott a déli virtus és kiabáltam, hogy így nem lehet tanulni! (Ez elsőre csak nekem tűnt fel, mert ők nem ismernek még eléggé, nem tudják, hogy igen hathatós stresszhelyzetben használok csak emelt hangot, nálam ez nem személyiség, nekem ilyenkor tényleg megy fel a vérnyomásom. Al már jobban ismer, magyarázkodnom sem kellett, értette anélkül is, és ígérte, hogy legközelebb letagadtatja magát, hogy ne zavarjanak minket idegenek.)

Engem ugyanis az idegenek zavartak. Mi Attilával hozzájuk képest remete életet élünk, és sosem bírnánk elviselni egy ilyen nagycsaládot, én is csak közvetlenül Alék immáron öttagú családjához kötődöm. Szóval mikor már két ellenszenves (Alnak is azok) nőszemély jelent meg, és kényszeresen nyúzták volna a kisbabát, nyávogtak ott, amitől Al is bepöccent, akkor már én is. 

Az, hogy Süni és Al  hétéves öccse Martin állandóan eltűntek, lakkos filccel összefirkálták magukat, a ruháikat, Al szüleinek az ágytakaróját, megszereztek valahonnan egy doboz pralinét, megrágták, szétszórták és ők is ezer helyen voltak egyszerre, csak kisebb felfordulást okozott. Albaba állandóan evett, de mivel most folyamatosan cici és anyaközelben volt, szépen, csendesen aludt, nézelődött. Egy idő után nem tehettem mást, kikapcsoltam az agyam, végülis csak olyan mint egy munkahely, ki kell zárni a tudatból a zavaró tényezőket. Fogtam a kémiakönyvet egyedül és kijegyzeteltem abból a lényeget. Holnap délelőtt magyarázom el ismét. Azért a végén Almamával rápöfékelve a konyhában megkérdeztem tőle nevetve, hogy neki Xanax folyik az ereiben, hogy ezt bírja?! Vállat vont vigyorogva, azt mondta nem, már régen megszokta. Vett nekem rengeteg hasznos ajándékot, álgorombán leszidtam ezért, hogy hagyja már, de azt mondta, hogy ez a minimum, és annyira hálás. Jólesett, de tényleg nem ezért tanítom Alt, hanem mert mostanra már igazán megszerettem.

edzésnapló

Igen, ez az a pillanat, mely majdnem olyan kellemes mint egy jó szex. Frissen zuhanyozva, testradírozva, grépfrútos-bergamotos finom illatú testápolóval bekenve, kellemesen lefáradva. Hegyimenetbe kapcsoltam, jól meghajtottam magam oda-vissza. Sünci megint flörtölt a játszótéren, elég helyes, nála egy évvel idősebb kisfiút nézett ki magának különben, de ami még jobb, hogy annak az anyja is jófej volt, úgyhogy mialatt ők hintáztak, Sün csivitelt, bájolgott és a kisfiú elgondolkodva szemlélte, addig az anyukával mi is jót társalogtunk. Előtte megkockáztattam, hogy leszakad-e alattam egy apró várerődszerű faépítményről lefutó, kisebb gyerekekre méretezett vékonyka  csúszda, de pont beleillett az alantabb panaszolt testrészem, és Sünikét az ölembe véve közvagyon megrongálása nélkül szánkáztunk le azon.

gyors feljegyzések a házibölcsis tanodából

Al hozta a picit, hogy rendesen, legalább másfél órát tanulhassunk. Süni felébredt. Albaba kibukta a tejet, bepisilt. Találtam rávaló tiszta kislányruhákat, közben viccelődtem, hogy 4-5 év múlva leordítod anyád fejét ha fiú létedre lilapöttyös trikót próbál majd rádadni. Szoptatás a picinek, Sünnek főzelék, pelenkázás, öltöztetés. Albaba mohón szopik, kibukja a tejet, már ordít. Al az anyját hívná. Nem, mondom felnőttek vagyunk, megoldjuk, meg kell tudni nyugtatni. Süni látja, hogy Albabát kényeztetik, őt meg senki, erre ő is bőgni kezd. Felveszem, lecsillapodik. Videózni kellene mindezt, gondolom közben. Aztán Süni a cipőjét rángatná, menne ki. Még nem adom fel, de Albaba ismét rázendít. Hívjuk Almamát, mire átér persze Al-fi elalszik. Tanácskozás, hogy most mi legyen, tanuljunk így vagy holnap próbáljuk? Holnap. Akkor most jön a bicaj, Sünnek ez a bepörgős időszaka, ha feléled és nem fárasztom le, akkor későestig itt fog ortályozni. A következő poszt már igazi edzésnapló lesz, remegő hőség van odakint. Nyalánk.

devizahitelek - nincs ingyen ebéd

A sok újsághírből a magam pórias észjárásával a következőket szűrtem le. Amennyiben most lenyomják pl. a svájci frank árfolyamát 3 évre, (mi is érintettek vagyunk ebben, mint oly sokan), utána  egy petpalacknyi hímivarszevet kell majd deepthroatoznunk, ami sokkal jobban fog fájni a mostani, sima erőszakos fellációnál.

Tipp azoknak, akik vissza szándékoznak küldeni a demokráciásat játszó, "hallgassuk meg egymást" jeligével postán érkezett kérdőíveket. Apropó posta: a végén még kiderül, hogy nem is vicc az, hogy Orbán postai részvényeket vett.

edzésnapló

Frusztrált vagyok. Ellenőriztem napfényben, tükörben a seggem, combom, tényleg nem cellulitiszes, ne csak a pofám járjon. Attól viszont még nagy. Ezt orvoslandó nekivetkőztem atlétára ("falun mindegy, városban meg nem nézik" önbiztatással), hogy az izzó napon tekerjek el Sünnel hosszabb távra, de győzött a lustaság. Meg a fájdalom, és az ilyenkor szokásos hormonvihar okozta hápésedés, pedig fájdalom ellen is jó tekerni, mivel a görcsölő méhizomszövetben keletkezett oxigénhiány okozza azt. Puding voltam, fájdalomcsillapítót vettem be. Morogva el.

-

Megöltem egy gerlét. Borzalmas érzés, de nem bírtam nézni, ahogy szenved. Fiatal volt, repülni tanulhatott, de leesett és elkapták a macskák. A bal, törött szárnyánál a belső szervekig átharapták, a jobb alatt egyetlen hámfosztott vérző seb éktelenkedett rajta. Állatorvos ezen már nem segít. Dühödten odaparancsoltam Szefit, hogy fejezze be amit elkezdett (Gombóc a háttérben lapított), de túl városi macska ő is, a végső kegyelemharapástól visszariadt és lehajtott fejjel megállt a haldokló gerlétől egy arasznyira. Egy intéssel Gombóc mellé parancsoltam, hátrakullogott. Lássuk csak, néztem a gerle lassan fátyolosodó, beletörődő szemeibe. Al nagy galambász, tudatosan szelektálja a gyengéket, egyszerűen kitekeri a nyakukat, mennek levesbe. Ő meg Attila ebben nőttek fel, de én képtelen vagyok kézzel ölni. Fogtam egy nagy vasdarabot. Célzottan a fejre mértem az első halálos ütést, de hogy biztosan elérjem célomat, a gyors és könnyű halál adományát, még egyszer lecsaptam, amitől a koponya kettényílt.

a nap mondata

Süninél Neocitran dr. vhírusoss fhertőzést állapított meg, de mivel a mandulái is gennyesek, így antibiotikumot is kapott. Kértem köhögéscsillapítót is, de azt nem írt fel, mert a gyerek tüdeje tiszta. Igenám, de azért ilyen kókadt, és benőttek a szemei, mert az állandó köhögés mellett nem tud aludni! Na ezt hiába mondtam, ellenben a méregdrága normaflore-t felírta egy cetlire. Anyád! Kap még mindig bifiduszos, immunturbózó tápszert, felesleges a kétséges hatású, ugyancsak bifiduszos lötymő. Kikönyörögtem a patikustól köhögéscsillapítót, valami borostyán kivonatos szirupot adott, eddig már használt is, Süni délután nagyot aludt. Jelenleg már a cipőit venné, hogy kimehessen a "táijtába", vagyis a kertbe.

Közben a rendelőben ott volt egy seregnyi hatodikos-nyolcadikos kölyök, akiket éppen rutin szűrésre hurcoltak oda. Én voltam az egyetlen babás, nagy rajongással álltak körül. Kérdezgettek mindenfélét, azt is, hogy ugye ő az első? Mondtam, hogy igen, és az utolsó is, mert vénen kezdtem az anyáskodást. Ezen elcsodálkoztak, mire visszakérdeztem, hogy miért mit gondoltok hány éves vagyok? Talán olyan 27-28? -találgatták. Jajj, ti nagyon édes, kedves srácok vagytok, de a helyzet az, hogy 36! Döbbent csend, majd az egyik srác beszólta a nap mondatát:

-"Az én anyám is ennyi, azt' száznak néz ki!" 

"az ember a szüleit...", csak ne kelljen már 40-hez kullogva is még ezen....

Attilával kínunkban sokszor röhögünk azon, hogyha valakinek az apám, vagy az anyja viselt dolgairól beszélünk, az képtelen elhinni és hülyének, hazugnak tarthat minket. Ebből is könyvet lehetne írni. Könnyebben elfogadnák, ha valóban hazudnánk, és például azt állítanánk, hogy sajnos masszív alkoholisták, dehát nem azok. Olyan szociopaták, akik nagyon adnak a külső látszatra, megbecsült, nyájas, kedves, precíz, rendes, okos emberek bőrében mutatkoznak a külvilág felé. Nincs végkövetkeztetés. Van jelenleg vadonatúj térelválasztó lamella, amit majd még lefestünk melegszínű lazúrral, és örökzöldeket ültetünk/futtatunk 

eléjük/rájuk.

na egy kicsit mégis

Ma konfrontálódtam az anyósommal. Első körben az udvaron, a kerti kapuban, ahonnan beljebb akart terelni, de mondtam, hogy nem megyek, hagy hallja csak mindenki. Falun ez a legjobb módszer. Egyes ismeretlenek (természetesen ismeretlenek, hiszen nem akarok rágalmazási perbe keveredni) azt állítják, hogy én stresszelem, gyötrettetem pszichésen őket, amivel halálukat siettetném, hogy birtokba vegyem minél előbb az egész házat, Attilát pedig már meg is hülyítettem, aki pipogya, mert hagyja magát. Emiatt hamarosan kötünk Attilával egy házastársak közös tulajdonát megszüntető szerződést, melyben én minden, rám eső ingatlanról lemondok. (Házasságkötéskor az ingatlan alapból  fele-fele arányban osztódik a házastársak között.) Ez nem lesz olyan olcsó mulatság, hiszen csak ügyvédi ellenjegyzéssel jogerős, de így hivatalosan is megvédem magamat a rágalmaktól. Az ismeretlenek pedig levélben fogják megkapni ennek másolatát, de akár FB-re is felteszem.

aggódó

Süni azóta lebetegedett. Nem panaszkodhatunk, eddig csak egyszer volt az első Di-Per-Te oltás után az, de akkor nem köhögött, most meg igen. Amitől meg nem tud aludni. A háztartásban fellelhető robitusszinra az van írva, hogy 6 éves kor alatt nem adható. Holnap reggel irány Neocitran dr., a mhúmhiiia. Legalább van még gyerekorvos.

Közben mindenféle szinten zajlik az élet, leginkább pocsékul, de nem akarok panaszkodni. Allal ma éppen Horatius verseit elemezgettük, melyekben arra int, hogy legyen stabil az ember, lakjon bár putriban vagy palotában, üvöltsön kint farkasordító tél, vagy meleg tavasz, bizonyos dolgokat úgysem tud befolyásolni, úgyhogy találja meg a szarban is a jót, carpe diem. (Tök fura hasadásos állapot, a klasszikusokat olvasva szárnyalok, olyan kifejezéseket használok, amiket nem ért,  akkor gyorsan meg kell állnom, széljegyzetelnem a könyveibe, mert azt szeretném, hogy ő értse meg, ne én, ugyanakkor nem akarom felesleges információáradattal sem elönteni. Érzem, ahogy nyílik az elméje, ahogy megérti az első olvasatra neki zagyvaságként ható verseket, és nagy öröm töltött el, mikor már az egyik nemcsak tetszett neki, de önálló gondolatai is voltak azzal kapcsolatban, hogy szerinte a szerző mit akart azzal kifejezni. Kisebb szellemi orgazmus.)

a kedvenc játszóterünk

ez a park valójában egy mesterségesen kivájt völgy,

és még bp.-i mértékkel sem kicsi -szerencsénkre

elszabadult

mit játszótér, az út és a mindenféle jármű sokkal érdekesebb

a mögötte levő kiskrapekokkal szemez

fel nem nézne....

Itt már eléggé le volt fáradva, de szerintem határozottan tetszik neki a biciklis utazás

honi feszült közhangulat

Minap kapta F. ezt a levelet. Most vagy megőrült a polgármesterünk és vezetésével közösen leigázzuk a szomszédos falvakat, az ottlakók jobbágyok lesznek, akikkel hatalmas várfalat építtetnek tágasabb környezetünkben, külön hűbérúri tartománnyá válunk pallosjoggal meg mindennel, avagy leszóltak neki magasabbról. Közeleg ugyanis a határok lezárása, és mielőtt ez megtörténik, számítani lehet némi menekültáradatra. Említettem már, hogy éppen az osztrák-magyar határsávban lakunk? Node, most F. és mások fogdossák majd a moldávolat, kínaiakat, egyebeket? Nincs nekünk erre zsoldos seregünk? Ott malmoznak a fiúk a körletekben, hamarosan F. barátja is hazatér Afganisztánból sokadszorra, és úgy szól a szerződése, hogyha nem háborúzik, akkor csak nagyon kevés pénzt kap. Nosza. Jahh, hogy őket bevetni pénzbe kerül, F.-nek, meg a többi civilnek meg nem kell fizetniük. F.  főnöke arca alapból is lila, még nem vitte be neki ezt a levelet, de kíváncsi vagyok, hogy milyen színű lesz miután elolvasta azt. 

 
 

Frissítés. Itt van a válasz, csak ez immáron nem tervezet. Milyen érdekes, hogy az első és második rendőr-tűzoltó tüntetés között érkezett ez a levél.

nem panaszkodhatom, én akartam ezt

Kész vagyok, kissé még lihegek, kezdődő izomlázam is van. Koradélelőtt óta bicajozom a gyerekkel. Miután kifeküdt, szó szerint az egyik szőnyegre borulva, betettem az ágyába, kis nyugalmat akartam, de felébredt, behatolt a fürdőszobába, kiborította a fekáliás pelenkatárolót és dühödten az íróasztalomra vágta az egyik pár cipőjét. Ebből tudtam, hogy menni kell, jeges északi szeles cúg ide vagy oda. Jó meszire eltekertem vele, közben játszótereztünk, megmászattam vele a hatalmas műdombot is (többszörre nekem sem volt erőm) holnapra vészesebb lesz. Egy jó dolog van benne. Gyerekkel a hátam mögött nem ciki nem repeszteni. Nem mert már kocsonyássá váltak az izomcafrangok a lábaimban, és szomjanhalok, csak óvatos vagyok ugye meg nézelődünk közben, heh. Másrészt meg tudom, hogy menjek a fenébe, bicajozhatok a zöldben, napsütésben álló nap, még más áporodott levegőjű irodákban, egyebekben ücsörög, ácsorog, lohol.

bicajos gyerekülés

Kimerítettem a családi költségvetést, viszont végre beszereztem a biciklire szerelhető,  elfogadható minőségű és árú, 22 kg-ig terhelhető gyerekülést. Hurrá, hurrá, végre együtt bicajozhatunk a kedvenc, távoli játszóterünkre, nagyon örültem, hogy F. le sem szidott, sőt hármasban megyünk majd, mikor ő is ráér. Sünit én cipelem, mert csak az én bringám típusára lehetett ezt a fajtát feltenni, de végülis nekem kell zsírt égetnem. (F.-ről már ha akarna sem lenne mit, mázlista.) Már utáltuk, hogy puhányosodunk, hogy autóval járunk mindenhova, ami ráadásul az egyre drágább benzint is zabálja. Ma tettem Sünnel egy próbakört, nem láthattam az arcát, de olyan hangokat hallatott, amiből  elragadottságot szűrtem le. A színe véletlenül éppen illik a bringámhoz, ami piros és ezüst (más színű gyerekülés nem is volt.)

Oszama van oszlóban (?)

Biztosan sok CSI-helyszínelőket és egyéb krimisorozatokat néztem, de rögtön azt kérdeztem: honnan volt Oszama bin Laden-ből, a bujkáló Al-Kaida vezértől DNS-e, panoráma fog rtg-je az USA kormányának...? Esetleg ekkortájból, mikor még az amerikaiaknak dolgozott? "1979-ben Afganisztánba ment, hogy részt vegyen a kommunisták és a megszállók elleni harcban. A Pakisztánon keresztül főleg a CIA által pénzelt Hezb-i-Iszlámi szervezethez csatlakozott." (Forrás) Mégis miért ne képzeljem azt, hogy fogtak egy sitten ülő, idősebb életfogytos arabot ki hasonlított rá, és hogy másban sem merüljenek fel kételyek, hogy ez a tetem az a tetem-e, azzal a mesével, hogy ne legyen zarándokhely a sírja, meg megadják neki a muszlim végtisztességet, a tengerbe dobták. Gondolom jó mélybe, ahol sok cápa is úszkál, így csak igen elszánt elmebetegek merülnének alá, hogy CSI-osat játszva exhumáljanak. Barack Obama elnöksége lassan lejár. Gondolom ő is, de legalább a demokraták szeretnének hatalmon maradni, ennek érdekében valamit villantani kellett. Amint likvidálták a világ legveszélyesebb terroristáját (sic!), jé, az arany-, és olajárak leestek (na, a MOL-nál nem, pedig már kezdtem örülni, mert mindig a világpiaci helyzetre hivatkoznak), a dollár pedig megerősödött. Persze, hogy minden ország követsége tényként fogadta Oszama ibn Laden halálát, cserében ők is jól jártak. Ügyes-ügyes.

azt álmodtam, hogy blogolok

Továbbá azt is, hogy András válaszolt, hogy az új alkotmány amit szétcincált és mire kommenteltem nála ébren a virtuális valóságban, az csak az első fejezet volt. Atyaég, kisebbfajta rémálom! Ezek már az érelmeszesedés  vagy komolyabb agybetegség tünetei....? (A szmájli ikont képzeld ide.)

szülésagitátorkodtam

Pa.-nak írtam tömör és rövid levelet, hogy szüljön. Nem olyan régen beszéltünk telefonon arról, hogy szeretne már. Van lakásuk, munkahelye, miből GYES-re menni jóval gazdaságosabb, mint alanyi jogon kapni az alapvető támogatást, amiből mellesleg még így is meg lehet venni a pelenkát és a tápszert, ha az szükséges. Ruha van, a fiúcuccokat, amit K.-nak, vagy Al-nak adtam, azokat ha szól, akkor máris riadóztatom őket, hogy  kellenek még. Mellesleg ezek olyan válogatott darabok, amiket a kölekeknek idejük sincs tönkre tenni, hiszen olyan hamar kinövik őket. Kislányruhám meg van dögivel. 

Pé.-t  a bátyját, az exemet is agitáltam, ami kissé vicces, mert éppen arra biztatom, hogy azzal a nővel vállaljon gyereket, aki miatt elhagyott. Mondjuk ezen legalább öt éve túlvagyok, mert ez így erősen sarkalatos, nemcsak miatta hagyott el, és nem is elhagyás volt, hanem szakítás. A lényeg az, hogy szeretik egymást, nekik is van megfelelő lakásuk, ellenben ő is öregszik, de abban a hibában él, hogy még baromira ráér. Biztosan agitálják máshonnan is, mert eléggé mogorván közölte, hogy "jó, majd szülünk!" és kissé hörgött. 

Azért ártom bele magam a dolgaikba, mert ennyire jóban vagyunk, és ebben tapasztaltabb vagyok más, közeli barátok eseteit ismerve, továbbá lassan másfél éve túl egy terhességen, szülésen. Minél tovább számítgatnak a párok és várják a tökéletes egzisztenciális, lelkileg harmonikus állapotot, annál nehezebb dolguk lesz.  Efféle tökéletes állapot sosincs. Túlkörülményeskedik, telik az idő, közben lankad a vágy. Francnak lenne kedve hőmérőzni  meg  drága ovulációs teszteket csinálni, majd ha az startot jelez, akkor eldobni csapot-papot, hívni a leendő apukát, hogy most azonnal rohanjon, révüljön, hevüljön és legalább négyszer-ötször ejakuláljon. Rémálom lehet, de mennyi pár kényszerül erre! Természetesen  ez nem szokott működni hosszútávon, és akkor jönnek a meddőségi vizsgálatok, kezelések.

Remélem a közeljövőben legalább Pa.-tól örvendetes híreket hallok, a lökött bátyja meg észhez tér úgy két-három éven belül.

privát majális

A magam módján megünnepeltem a munka ünnepét, délelőtt füvet nyírtam, gazoltam, metszettem. Sütött a nap, nem zavart, hogy izzadok, szeretek a kertben bíbelődni.  Olykor szünetet tartottam, nagy pohár csapvizeket ittam, meg Szefi cica szőrét keféltem fényesre. Gombócot csak kergettem, ő nem bírja az ilyesmit és ügyesen megfutamodott. Közben F. a leendő falamellás kerítéseink helyét mérte ki fütyörészve, gondosan kifeszített spárgával, olykor cinkosan egymásra vigyorogtunk. Süni meg barangolt, szomszédolt. Mire végeztünk, kitört egy zivatar. Alaposan lezuhanyoztam, hajat mostam, epiláltam, krémezkedtem, mmm. Az eső és villámdörgés zajára aludtunk el. F. kakaóscsiga mutációval ébresztett, amit frissen sütöttek az egyik helyi pékségben, Süni előbb a levett karórámat, majd a cipőjét vágta az arcomba.  (Ejnye, hiszen ma anyák napja is van, amit mellesleg én is csak 5 perce tudok az FB-ről, de most, ebben a pillanatban jóvátette, magától idehozta nekem a karórámat. Megköszöntem neki és megdicsértem.) Elmentünk játszóterezni, kértem, hogy ma én vezethessek, de közben újabb zivatar tört ki. Nem baj, esőben főleg szeretek vezetni. A családot megkíméltem a szívüket tépkedő latin tenoroktól, lemezt cseréltem a lejátszóban.  Tökéletes nap volt.

"Princess Di is wearing a new dress...." (1986, Depeche Mode, Black Celebration)

Kamaszkoromban sokáig azt hittem, hogy csak a keletieknek kell cáratyuska, király, császár, Vezér akire felnézhetnek, akit feltétel nélkül imádhatnak. Hamar beláttam, hogy tévedtem, az emberek zöme mindenhol egyforma. Most is milliárdnyi kisember leste sóhajtozva, könnyezve, nevetve a "Nagy Álmot", ahogy a kissé megkopott, de azért még fiatal és szőke herceg elveszi a széplányt, Kate-et. Utóbbi személyiségét nem ismerem, lehet, hogy tökéletesen erre a szerepre teremtődött, és neurózis nélkül viseli majd, hogy örökös kirakatfigurává vált, egyetlen szabad perc nélkül. Buta lányok biztosan irigykednek rá.  A royal weddingről rögtön ez a szám ugrott be. Remélem, hogy a régi DM azóta sem prostituálódott, és nem tudom meg utólag, hogy felléptek az esküvői zenészek között. 
*

New Dress lyrics
Sex jibe husband murders wife 

Bomb blast victim fights for life
Girl thirteen attacked with knife
Princess Di is wearing a new dress 
Jet airliner shot from sky 
Famine horror millions die 
Earthquake terror figures rise 
Princess Di is wearing a new dress
   
You can't change the world  
But you can change the facts 
And when you change the facts 
You change points of view 
If you change points of view 
You may change a vote 
And when you change a vote  
You may change the world 
In black townships fires blaze 
Prospects better premier says  
Within sight are golden days  

Princess Di is wearing a new dress 

You can't change the world...

fátyol fel, kukk egy idilli szcénébe

Délutáni, tavaszi napfény melegít. Hason fekszem a szőnyegen, keresztben fenekemen fejével Földönjáró háton, (nyaka nem törik ki) körülöttünk vödörnyi duplo darabok szétszórva. Süni szuszogva szedi szét az azokból neki általunk kreált alakzatokat.

F.-Te komolyan azt hitted, hogy én nem akarok elmenni innen és nem érdekelnek más országok, vagy nem mennék el innen azonnal, ha lenne rá módunk....?

Én -Igen azt, de így is szerettelek, csak nehezebb volt.

Csókolózunk, mire Süni visongva ránkveti magát, aki csak annyit ért még ebből, hogy kényeztetés van, és abból ő sem maradhat ki. Nevetve együtt hempergünk, birkózunk vele.

tudatos agyhalál

Annyira átkattintottam az agyam arra, hogy ne érzelegjek,  és a napi teendőimet végezzem, hogy most ülök, bámulom az üres képernyőt mire írnom kellene, mert a kényszer azért erre még megmaradt, de csak annyi jut eszembe, hogy ööö....Esetleg még annyi, hogy érdekesen alakul a honi politika, ki gondolta volna, hogy egyszer gyöngyöspatai eseményekre koncentrálódik az összes párt figyelme, kik a zavaros mocsárban kotorásznak, dobálják egymást, hmm. 

/Éppen most voksoltam Timosz blogján a "most...?" kérdésre, az eredmény láttán én is olvasói zömével tartok: 'Üresen állok mindennek háttal' (66.7%). Számomra ez pozitív lelkiállapotot jelent./

La vita

A születés és halál olyan elcsépelt lett volna címnek. A héten sok frissen gyászoló barátommal beszélgettem, legalább telefonon keresztül. Alért is aggódtam, mert komplikációk léptek fel a túlhordott terhessége végén, de ma egészséges fiúbabát szült! Körülbelül 15 perccel a szülés után hívott, rettentően boldogok voltunk, aztán közölte, hogy már menne vissza a kórterembe, mert fáj a segge és alig várja, hogy mellétegyék a fiát. Ezen jót nevettem, mondtam neki, hogy ismerem annak a rothadt szülőszobának minden csempéjét én is, ő meg ugyanolyan mint én, nem sokat ér rá haldokolni, de most már bírja ki azt a kötelező két órás megfigyelést.

Álljon aláfestésként itt a Tosca-ból egy keserédes, életről és halálról szóló dal, aminek a vége a lényeg : la vita, vagyis az élet. (Ne nézzétek Domingo bácsin a hülye jelmezt, amiben a szívét tépkedve kóborol a díszletek között, csak a csodálatos hangját hallgassátok.)

Hajrá Papa! :D

Kiáltottam a webkamerába anyám döbbent arcának, mikor tájékoztatott, hogy Papa nem hajlandó bennmaradni az öregotthonban, mert kijelentette, hogy ott két hét alatt biztosan meghal.  Sőt annyira erőre is kapott, hogy bebotorkált a főutcára (az már tőle az ő állapotában jó messze van, még 10 nap és 89 éves lesz) és ezt mindenkinek elő is adta.:)  Igen, lehet, hogy két hét alatt otthon is meghal, de szabadon, boldogan!

Csatát nyertünk: kapott egy nyakba akasztható vészhívót a fizetős öregotthonból, ha rosszul érzi magát, csak meg kell nyomnia. Egy nővér mindennap kimegy hozzá, tisztába teszi, beveteti vele a gyógyszereit, egy másik nem nővér pedig takarít, főz rá.

fel lehet előre készülni idős ember halálára?

Az elmúlt időszakban sorra jönnek hívások barátoktól, hogy meghalt nagyapjuk, nagyanyjuk. Em.-el akinek szintén most halt meg a nagyanyja, és fiatalon, váratlan infarktusban vesztette el az apját, sokat beszélgettünk arról, hogy fel lehet-e készülni egy idős hozzátartozó halálára? Akiről tudjuk, hogy testének sejtjei elöregedtek, hogy lelke inkább már a régen eltávozott szerettei felé húzzák, tehát halála ebből a szempontból jó halál, mert biológiailag természetes. Valamennyire igen, fel lehet. Teljesen sose. Fáj az is, mocskosul tud fájni. Előjönnek a gyermekkor soha vissza nem térő  kedves pillanatai és újra tudatosodik az emberben, hogy az úgy már soha többet nem lesz. Mégis jó visszagondolni rá, erőt ad. Megmosolyogtat. Talán még a civakodások is, úgy gondolom, hogy még azok is, és nem szabad azt érezni, hogy "bárcsak akkor nem bántottam volna meg". Ugyan. Kicsit mindig bántjuk egymást, az élet ilyen, de ha igazi szeretet van (így jelenidőben, mert az élőnél még jelen idő van) az eltávozott és a gyászoló között, akkor biztos vagyok benne, hogy utóbbi megnyugodhat, mert valamilyen módon a közelállók láthatatlan szálakkal is kötődnek egymáshoz, és a halál küszöbén a haldokló előtt ezek a szálak szinte láthatóvá válnak, így egészen biztosan nem nehezteléssel távozik ebből a világból.

mégis jól alakult a hétvége legvége

F. körülnézett, látta, hogy rajta kívül a kertekben mindenki szanaszét hever a napsütésben, és magától jött be délután háromkor, hogyha felébred Sün, vigyük el együtt játszóterezni. Aztán megbeszéltük, hogyan és mi lesz a következő átépítésünk/fejlesztésünk etc., viccelődtünk, a lényeg: megerősített abban, hogy nagyonis egy csónakban evezünk. Megnyugodtam.

a hétvégék a legrosszabbak

Pláne most, hogy jó idő lett. F. reggel eltűnik a műhelyében, későeste előkerül, hogy pénzt szerezzen. valamit beszélgetünk, elájul és alszik. Nekem meg baromira nincs kedvem a gyerekkel egyedül kirándulgatni. Kicsi még, nehéz nyílt terepen egyedül felügyelni, meg ez így....olyan mintha elváltunk volna, csak még egy lakásban élünk. Voltam már ilyen helyzetben, és rosszul viselem ha hülyének néznek. Állítólag ez most másról szól, és nyafogok, nem vagyok türelmes és belátó. Azért ide szabad nyafognom. 

Igen, én választottam férjet, ráadásul szerelemből, senki nem kényszerített, és kapuzárási pánikom sem volt. Valljuk be, hozzá képest anyagi, műveltségi szempontból valóban egy "elkényeztetett picsa" vagyok, ugyanakkor meg...onnan is kilógtam a sorból, innen is. Tehát? Meg kell tanulnom elviselni a társas magányt. Gyakorolgatom jó ideje, egyelőre ott tartok, hogy délelőtt szédülök, zsibbad az ajkam, kezem, hányingerem van, este pedig dührohamaim, de csak belül. Orvoshoz már nem megyek, ezen nem gyógyszerek segítenek. Nyugi, nem kell a tényői gyilkosra gondolni, aki felláncfűrészezte a családját, sosem ártanék nekik. Nem őrült vagyok, csak úgy alakult, hogy lassan 3 éve be vagyok zárva ebbe a házrészbe, gyakorlatilag mindenféle élő, baráti kapcsolat híján (kivételt képzett az a csodálatos 2 hónap, még intenzív német tanfolyamra járhattam) és az idegeim kissé megviseltek.

Vajon gyengül vagy erősödik a jelenlegi diktatorikus plutokrácia...?

Múltkor Alnak azt magyaráztam, hogy a római birodalom történetének tudása azért alap, mert fennállása alatt szinte minden megtörtént, az emberek és a politika pedig nem változtak. A köztársaság bukása előtt a plebejusok és patríciusok összeolvadtak, kialakult egy plutokrata vezetés. A parasztokból toborzott katonák földjeit nem védte az állam még azok hazájukért küzdöttek, a nyomorgó parasztok így városokba menekültek, lehetetlen állapotokban tengődve. A hadsereg gyenge volt, mert a parasztok ezekután nem szívesen csaptak fel katonának. Lázongások kezdődtek. Ezt orvosolta egy ideig a jól fizetett zsoldossereg megszervezése, node ez már a következő lépés volt. 

A mai kormány is elköveti ezt a hibát: nem fizeti eléggé katonáit. Igen, a mai tűzoltó-rendőr tüntetésre gondolok, örültem nagyon. A bírókat is felpiszkálták  maguk ellen, így kérdés, hogy még a kezükben vannak-e?  Sajnos túl keveset tudok, ezért gyenge sakkozóként csak kis lépésekben tudom kiszámítani a közeljövő legvalószínűbb eseményeit. Egy biztos: a nyomor növekszik. (Elnézést kérek a budapesti olvasóktól, de innen a plebejusok közül másképpen látom a helyzetet, ami sokkal komolyabb, mint gondolnák.)

Prison Break

Egészen rabul ejtett a "szökés" (Prison Break) című sorozat, de olyan megosztón jutok hozzá, ami 72 percenként félórára blokkol ha nem fizetek. Nem fizetek, addig meg bepótlom elmaradt olvasnivalóimat errefelé. Huhh, milyen jó példája a  népek keveredésének a főszereplő, Wentworth Miller! Méltán be is választották egyszer a 100 legszebb ember közé. Mmm! Apai ágon afroamerikai, jamaikai, angol, német, zsidó, anyai ágon pedig  orosz, francia, holland, szíriai és libanoni felmenői vannak, az IMDb szerint.  (Tudom, tudom, ez nem mai sorozat, de nincs időm TV-t nézni, de az olyan is lenne, mintha egy 300 oldalas krimiből hetente csak 15 oldalt olvashatnék el. Aztán következő héten meg semmire sem emlékeznék.)

2011.04.27.: A szépség törékeny, és úgy tűnik, hogy még egy pasinak is meg kell szenvednie érte. 

rövid

még mindig felcseszem az agyam azokon, akik ismernek személyesen 1 hülye zsidót, hallanak 5 baromról és élből vérnácik lesznek, árasztva az ideológiákkal. 

Nem vagyok filoszemita, azok is visszataszítóak.

gyerekvállalásról

Az a nő, aki megteheti, hogy szüljön, és mégis lemond róla, az eltorzult, agyoncivilizálódott, agymosott idióta. Ennyi hozzászólásom lenne a "vállaljak-e gyereket, avagy sem?" témához. Pedig én aztán nem vagyok sem egy igazi anyatípus, sem gyerekrajongó. Kedvesek, aranyosak, de sosem mentem oda ujjongva minden csecsemőhöz, kisgyerekhez, hogy jaaaaajjjj, de éééédi. Ez olyan, minthogy szeretem a pasikat, a macskákat, de egyértelműen nem az összeset. Sajnálom azokat a nőket, akik addig válogatnak meg keresnek kifogásokat a gyerekvállalás ellen (egy gyerek sosem jön "jókor") még meg nem vénülnek, aztán már csak leshetnek. Sok gonddal-bajjal, lemondásokkal jár, de mindez eltörpül amellett, amit adnak. Nem feltétlenül azért, mert evolúciós ösztön a gondozás, nevelés, óvás; én ugyanúgy szeretnék egy örökbefogadottat is.

kutyáztunk

Rájöttem, hogy én egyáltalán nem akarok kutyát. Semmilyet. Már elfelejtettem, hogy milyen büdösek, mennyire undorodom a nyáluktól, a ragacsos, fertelmes bűzt árasztó szőrüktől, és a folyamatos ugrándozásuktól. Sünit közéjük vetettem, hogy élőben is tapasztalja, hogy milyenek. (Ezek a szomszéd nyugis basset houndjai voltak, illetve tegnap meg Alék két nagy farkaskutyájával ismerkedett). Neki sem tetszett a folyamatos kutypuszi, nem szereti ha puszilgatják. Én meg szitkozódva vágtam be a mosógépbe a büdösnyálas (amúgy frissen mosott-vasalt farmeremet a mosógépbe), mindjárt dezinficiálom Sünit is.

melltartóvásárlás

Kitaláltam a tutiságot, hogyan lehet gyorsan és megbízhatóan melltartót venni anélkül, hogy ezret fel kellene próbálni a kövérítő tükörben, miközben a 16 hónapos szétszedi a boltot. Csájnízvert, mert az is jó, meg most erre futja. Vittem magammal egyet, ami tökéletesen jó, mutattam a főkínainak, hogy ezt nem innen kaptam le, frissen van mosva ne parázzon (nem mintha nem lenne ezerszer dzsuvásabb a kipakolt bolti) és csak gyorsan hozzámérem az összes nekem tetsző feketéhez, hogy hatékony és időtakarékos legyek. 

Süninek viszont nem tetszett a hely, és miközben kapkodtam le a legelső nekem tetsző feketét, azt láttam, hogy a gyerek a nyitott ajtón keresztül boldogan vágtat ki a napfényes szabadságba, a legforgalmasabb óvári útra (próbálok bp.-i párhuzamot keresni, mondjuk a Rákóczi fele a Blaha és a Ferenciek között, az is untig elég). Gyorsan elhajítottam a bugyis melltartót mielőtt besípolt volna a riasztó, és elcsíptem a kapucnijánál fogva. Ettől dührohamot kapott és megindulva egy csapáson elkezdett mindent ledobálni a polcokról, alsó fogasokról. Rohantam utána én is, elnézést kéregettem és pakoltam vissza, Sünt pedig beültettem egy kosárba.
 

A főkínai közben küldött egy nagyon kedves kínai lányt, aki csak kicsit tudott magyarul, de nagyon tetszett neki Süni, kézzel-lábbal magyaráztam neki, hogy nyugodtan babázzon vele és ezer kösz, mindjárt eltűnünk, mielőtt ők dobnának ki. Jött egy magyar eladócsaj is, ő értette mit akarok és ketten hamar összemértük a szóbajöhető darabokat, juhhé, most van szép fekete szivacsos csipkésem, meg szivacsos selyem(színű) türkizem+ bugyik hozzájuk. 

Sünt kiszabadítottam, nagyon méltatlankodott, aztán hazavezettem kakaón üvöltetve szerintem megnyugtató zenét (Twin Peaks nem parás számai) és mivel még mindig újítják a 86-os itteni szakaszát sokáig mentünk, mi mindkettőnket elégedettséggel töltött el, mert szeretünk autózni.

Süni, plüssüni és sün

A 16 hónapos Ritasüni ma felvette az egyik zoknimat, egyre ügyesebb. A papucsaimban is tud már menni, ami szép teljesítmény, kettőnk lábméretének különbségét tekintve. Nem fogok csodálkozni azon sem ha hamarosan a sminkjeimet lopkodja majd. A tükörben már régóta nézegeti magát, de ezt szerintem nem tőlem utánozza: nő.
Ma jó baba volt, nem húzta le a terítőt az asztalról, nem borította ki a méregdrága bifiduszos csodagyereket ígérő táplálékkiegészítő tápszert a szőnyegre, a mosogatógép ajtaját lehajtva és arra felállva nem törte el a kávékiöntőt helyettesítő bögrét sem, végezetül dolgát jól végezve nem fetrengett bele mindezekbe.

Szombaton anyám a padlón felejtett egy flakon olajat, Süninek több sem kellett. Végülis a szőnyegre már ráfért egy alapos, szőnyegtisztítóhabos nagypucolás, a kiömlött olajat és az egész lakásban fellelhető olajos mancsnyomokat röpke pár óra alatt felderítettem és eltüntettem. Az egyetlen játékbarátjából (plüssün) és ruháiból is sikerült kimosatni a géppel az étolajat, minden nagyszerű.

Megállapítottam, hogy valószínűleg monogám, mert rengeteg, szerintem ugyanolyan aranyos, kedves plüssállata van, de ő csakis a sünhöz ragaszkodik. (Nő?) Anélkül nem tud aludni, hurcolja fel és alá, napi rutin, hogy keresni kell a lakásban, miközben ő az ágyában felállva kétségbeesetten irányít.

Az előbb kint cigiztem, és hangos röfögést hallottam a kertből: ma este is megérkezett idei első sününk. Kiosontam, Gombóc cica nézett rám, "hol van a Süni?"-kérdeztem tőle halkan. Villant egyet a szeme és a röfögés irányába iramodott. Nem, nem bántja, a macskáim szeretik a sünöket.

virágöntöző/áruszállító munkakörbe....

Én: "-Betöltötték már az állást? Igen értem, hogy elsősorban férfimunkaerőt keresnek, de én erős vagyok, elbírom a facsemetéket, és '92 óta van jogsim. Igaz kistehert nem vezettem még, de furgont igen.*** Ami meg a kertgondozást illeti, családilag gyerekkorom óta folyamatosan kertészkedünk mindenhol.*** Hogy ismerem-e Budapestet? 33 évig ott éltem. Az iskolai végzettségem....nézze...most hazudnom kellene, de nem tudok.... ***Persze, tegeződjünk. Nem, nem tartom alantas munkának a földben kotorászást, hidd el van irodában is "koszos munka".*** Én is ősznte leszek: igazad van, lelépnék, ha jobb ajánlatot kapnék, de azért gondold meg, három nyelven beszélek. Az egyik stabil vevőtök olasz? Na akkor lehet, hogy még növelném is a bevételt, az olaszok imádják ha valaki tud az anyanyelvükön.*** Értem, hogy félsz attól, hogy belelendülök és aztán otthagylak, te meg kereshetsz mást, nos akkor sok sikert mindkettőnknek, szia, szia."

Fel voltam kávézva, azért voltam ilyen magabiztos, mit kell azt tudnia, hogy furgont körülbelül kétszer vezettem a csepeli Duna- parton, eddig önállóan csak egyszer nyomtam le a J.-Bp. távot autópályán, de nálam hülyébbek naponta mennek ide meg oda, egyszer mindent  el kell kezdeni, nem? Lehet, hogy kiderítem, hogy hol van a boltja és személyesen beszélek vele, mert eszembe jutott, hogy elcsalhatnék időt (bocccs dugó volt Pesten) és rövid időszakokra találkozhatnék a barátaimmal. 

Szerencsére kissé korán temettem a nagyapámat, "hála" anyám ismételt dezinformálásának. Ma felhívtam Papát, a nagynéném (anyám bátyjának felesége) vette fel, és elmesélte pontosan mi történt. Szóval az öregnek nagyon fájt a csípője, nagybátyámék kórházba vitték, ahol teletömték méregerős fájdalomcsillapítókkal, köztük szintetikus morfiummal is, amitől megvadult, agresszív lett, randalírozott a folyosón, mire alaposan  leszedálták nyugtatókkal, majd ekkor közölték, hogy "nem találják mi a baja". MRI-t nem lehetett csinálni neki, mert valami világháborús fémrepesz van benne. Erre anyámék hazavitték (!), teljesen lekábítva, amiatt nem tudott járni sem. Egy napig aludt, nagynéném mondta, hogy mára teljesen kitisztult (bivalyerős lehet még a mája, veséje), ott főz vele a konyhában. Beszéltem én is Papával, teljesen normális, nagyon örült, hogy Rita már  fut, játszóterezik, igaz a csípője továbbra is fáj. 

M. nagynéném is ki volt akadva a szüleimre, én is, anyámat felhívtam utána,  még ő lett mérges rám, hogy "miért a bátyjáékat hívogatom, ő mindent sokkal jobban tud."  Látom, látom... (Nota bene  nem is olyan régen olvastam egy tanulmányt arról, hogy idős embereknél a nyugtatók, fájdalomcsillapítók egészen másképpen működnek az agyban.) Az viszont változatlan, hogy állandó orvosi és nővéri felügyeletre szorul, úgyhogy az öregotthon marad, legfeljebb majd, hogy ne őrüljön meg, rendszeresen haza kell engedni kicsit, aztán estére visszavinni. Fene egye meg, hogy olyan messze lakik, tegnap már arra is gondoltam, hogy  1-2 hétre elköltözöm hozzá Ritával felügyelni.

remélem, hogy nem fog hosszan szenvedni

Pár hete szüleim ujjongva telefonáltak, hogy anyai nagyapám milyen kitűnő állapotban van. Akkor én nagyon elszomorodtam, és sírni lett volna kedvem. Nem szeretem, mikor egy végelgyengüléshez közeledő ember hirtelen kiválóan lesz tavasszal.

Aztán két hét sem kellett, és kórházba került, ahol nem találták a baját, hogy találták volna: öreg. Hazaengedték. Anyám két órája jelentette, hogy borzasztó állapotban van, már menni sem tud, most kapkodnak a bátyjával, hogy egy jó öregotthonba tegyék. Szegény Papa, én már akkor elbúcsúztam tőled, mikor hirtelen jókedved lett, és most azt kívánom, hogy már csak nagyon rövid időt tölts a házadon kívül, hiába tesznek fizetős luxusotthonba. Neked az is börtön. Örülök, hogy még láthattad Ritát, örülök, hogy 89 évet végig önállóan, erősen éltél. 

Még annyit, hogy abban szerencsés vagyok, hogy nekem évtizedek álltak rendelkezésemre előre feldolgozni a még élő nagyszüleim halálát. Ők meg  abban szerencsések (volt a 98 éves apai nagyanyám), hogy élnek a gyerekeik és azoknak módjukban állt/áll magán öregotthonba vitetni őket, ahol szép környezetben, 24 órás szakszerű ellátást kaptak/-nak. A nagyapámat egyébként már 20 éve is próbálta anyám is, és a bátyja is magukhoz költöztetni, de egyiküknél sem bírta 3 napnál tovább, mindig hazavágyott, és a saját környezete tartotta életben.

sikerélmény

Bevittem Alekot Sünivel a gimijébe. Olyan fura volt, képzeletemben az öreg(nek tűnő) tanárok még fotelseggükön megfeszülő olcsó konfekciószoknyában, örökké futó testszínű harisnyában, vedlett blúzokban, afelett némelyik még köpenybe is bújva tűnik el szünetben a dohányfüsttől bűzlő szocreál tanáriban, ahol a furnérasztalokon álnépies hímzésű futók vannak. 

Csak közben eltelt 18-20 év. Al sulijában nagyjából a magam korosztálya tanít, első blikkre szimpatikus, csinos értelmiségiek, többségük persze nő. A sok-sok vékony tini fura volt egyrakáson, de szemnek jóleső látvány, Rita érdeklődve forgott körbe, bámulva őket. Allal megbeszéltük, hogy én egyébként  a "nagynénje vagyok" ha valaki kérdezősködne, de nem kérdezősködött senki, a koplalás miatt éppen tökéletesen állt rajtam egy kedvenc régi feszülős nadrágom,  igyekeztem amúgyis tavasziasan, fiatalosan ruházkodni, és Süni a tekintetével amúgyis mindenkit levesz a lábáról, még a tinédzserőrzésre alkalmazott , bejáratnál járőröző nejlonköpenyes rémet is (ez nem változott.) Megérkezett a földrajz-töri tanár, Al ment vizsgázni, addig mi Sünivel a suli előtt levő nagy mezőn kóboroltunk, ami mellett a Lajta fut. Al két anyagot kapott, az egyik ötös lett, a másik négyes. Megjegyzem, a másikat tegnap tanultuk meg gyorstalpalva náluk, nagyon büszke vagyok magunkra, komolyan.

nem szabad irigykedni, nem szabad irigykedni, nem szabad.....

-Helló, tényleg meséltem, hogy költözünk?... Sikerült találnunk ugyanebben a házban egy eladó, nagy lakást. Frissen ki is van festve, a fürdőszoba is felújított, egyelőre nem kell hozzányúlni. .... Neeem, nem kell eladnunk a mostanit, az megmarad, továbbra is kiadjuk.

"okos gyerekek/hülye gyerekek kísérlet"

Olvastam egyszer egy amerikai pszichológiai kísérletről, melyben fogtak egy osztályt, akik között természetesen voltak gyengébben és erősebben teljesítő tanulók. Kettéválasztották a csoportot A-ra és B-re úgy, hogy a gyengék és erősek egyenlő arányban oszoljanak el bennük. Folytatták a tanítást, de B csoportot mindig leszidták, és hangsúlyozták nekik, hogy buták. Ezzel szemben A csoportot csakis buzdítóan, pozitívan értékelték. Fél év sem kellett hozzá, hogy a B csoport kollektíven elhiggye magáról, hogy "buta", és mélyen alulteljesítsen a teszteken, szemben A csoporttal, akik megtáltosodtak és messze lehagyták társaikat. 

Alkalmazom a buzdítást és állandó pozitív megerősítést Alnál is, aki valóban okos, és lám, táltosodik, már szóbakerült az egyetem. Rávettem, hogy ha marad időnk, olvasson csak fel nekem legalább egy angol szöveget és önállóan fordítsa. Valamint nagy örömömre tömören elmagyarázhattam a földrajz leckénél hogyan "ég" a Nap, mi a napkitörés, napszél, miért repülnek a polgári járatok a troposzféra felső határán (a könyv jó, de nem magyaráz, csak említi ezeket) és még sokmindent, mert...izé...gyerekkoromban a bolygókért, naprendszerekért, űrkutatásért is meg voltam veszve. Maradt ebből a sci-fi,- katasztrófafilm-, viharrajongás, gyalázatosan rossz matektudásom miatt. Sosem gondoltam volna, hogy élvezni fogom a tanítást, sőt. Igaz, hogy eszes, szorgalmas diákkal könnyű.

Nem érdekel, hogy mit gondolnak mások arról, hogy mindezt ingyen csinálom, hogy hétfőn az egész napot végig fogjuk tanulni és szerdán én viszem vizsgázni (amennyiben addig nem akar kijönni a baba.) Nyelvekből nekem sem árt az ismétlés, a szellemi tevékenység, a sikeres közös tanulás, Al egyénisége pedig elűzi fáradtságomat.

vu-vu-vu, Ingleichen kutyamániája egyre erősödik

Ezért úgy határoztunk, hogy mégis lesz kutya. Ma a kertben sétáltunk, Süni meglátta a szomszéd kutyáit és már messziről integetett nekik, kiáltotozott, hogy "pápá" és folyamatos "vu-vu-vu" felkiáltásokkal kezembe kapaszkodva megindult feléjük, keresztül csörtetve volna a nagyapja frissen felásott ágyásain is, ha nem terelem helyes irányba. A "tittek" vagyis a macskák annyira nem érdeklik, szívesen meghúzza a farkukat, de a macskák nem adnak hangot, különösebben nem csinálnak semmit, így a csaholó, lihegő, ugató vuvukat sokkal izgalmasabbaknak ítéli. Mikor unatkozik, akkor hamar felvidítjuk a youtube-ra feltett kutyaugatós videókkal (is). Főleg azokat kedveli, ahol a helyszín azonosítható számára, ilyen például a füvön, kerítés mellett rohanó és ugató kutya/füvön játszó kutya/velekorú kislánnyal hempergő kutya és még sorolhatnám. Az autót is meg kellett néznünk ismét, ment az "ő ajtajához", ami mögött az ülése van, nyitogatta, de hiába, mert zárva volt, akkor kicsit hisztizett csalódottan. Imád autózni is. Szerintem a biciklizést is imádni fogja, ugyanis úgy döntöttem, hogy nem veszek már babakocsit, hanem inkább egy olyan bicajra szerelhető, jó minőségű gyerekülést, aminek terhelhetősége 22 kg-ig ( kb. 6 éves gyerek súlya) terjed.

Földönjárónak ezer éve megvan a maga kedvenc kutyája, kicsit tartok tőle, mert harci kutya, bár a gyerekekkel különösen barátságos. Ha a kutya érzi rajtam a félelmem szagát, akkor agresszív lehet velem, pedig én félni fogok. Tartok továbbá amortizált kerttől, kutyaszar lapátolástól, fenntartása költségeitől. Annyit kértem, hogyha már ez  a fajta, akkor legalább legyen ilyen barna színű, mert a fekete-fehérek kifejezetten ocsmányak.

barna staffordshire terrier

"A nő férfi mellett...fejetlenné válik"

Próbálom követni a szimpatikus, buddhizmushoz hasonló taoista "cselekvő-nemcselekvés" útját, ami a hétköznapokban annyit jelent, hogy testben és féltudattal jelen vagyok, végzem a dolgom kedvesen, de belül máshol, fensőbb spirituális utakon vándorol elmém. Ez sajnos nem valósul meg, a realitásban élek, aggódom egzisztenciális gondok miatt, ideges vagyok, rosszul alszom és  még el is picsásodtam: szeretném, ha F. virággal, csecsebecsével, apró haszontalansággal lepne meg, és persze váratlan helyzetben vágna gerincre, de durván és alaposan.  

Érdekes ez, már korábbi kapcsolataimban, és más nőkéiben is megfigyeltem, hogy nemem nagyrésze öntudatos felnőtt, realista nőből egy férfi mellett hosszabb távon  nyafizó tinédzserré regrediál, amit ha nem is mutat ki, de titokban csöpögős, szerelmi ponyvafüzeteket olvas. "A nő férfi mellett...fejetlenné válik" mondta egy jó kis filmben*  tétován a kemény amazon főhősnő ugyanezt, aki eleinte félt  emiatt újból elkötelezni magát.  Tudom én a puritán, altruista közerkölcsöket e tekintetben, örüljek csodálatos férjemnek és kislányomnak, húzzam meg magam, dolgozzak értük ezerszer többet, és adjak hálát mindennap a jóistennek, amiért ilyen jó sorom van. Valamint minden nő infantilis, csak idő kérdése mikor bukkan mindez felszínre, ez általánosan elterjedt nézet férfiak között, a fent említettek miatt igazsága is van. Az persze más, mikor ők akarnak horgászni/motorozni/autót szerelni/egyesületekbe tömörülni/kutatni/ a laptopjukba bújva órákig nézegetni ezzel kapcsolatos cikkeket, fórumokat etc.-etc., mikhez mind sok pénz kell és szabadidő, de nekik szabad, mert már felnőttek és jár nekik. Hehhh!

* (= tinédzserré regrediáltaknak készültekben, Thomas Crown ügy)

friss, elszánt, erős Al

Al átment hármassal a kémián, és majdnem ötössel a bioszon. Ügyesek vagyunk. Most angolozunk, ő németből jobb nálam, ha nem ért valamit, akkor próbálom a német párhuzamokkal magyarázni és ez a módszer működik. Sajnos szorít az idő, csak gyorstalpalunk, rendes szövegolvasásra, fordításra (általa), önálló fogalmazásra nincs idő, csak az egyszerű nyelvtani feladatokra. Kár, kár, de ez is csoda eddig, és le a kalappal előtte! Következik a föci, amit mindketten szeretünk, azon belül a légkör, (nyammm), de sajnos itt sem lesz időnk. Bioszból is meglett volna az ötös, ha van időm rendesen elmagyarázni és kikérdezni. Nem baj, ebből a tárgyból így is az osztály átlaga felett teljesített, a tanára megdicsérte. A biológia tanulásnál a kezdeteknél nosztalgiáztam, kölökkoromban  fejből fújtam a földtörténeti korokat is, mert egy ideig geológus akartam lenni. Újraolvastam ezért egyik kedvenc gyerekkori mesémet is (Obrucsev: Utazás Plutóniába), amiben a főhősök egy rejtett részen jura korabeli állatokkal és növényzettel is találkoznak.

Al azt mondta, hogy megbeszélte a babájával, hogy maradjon a hasában addig, ameddig le nem vizsgázik minél több tárgyból.

A monoton vasalás közben lehet gondolkodni, töprengeni a világ dolgain. Nem panaszkodhatom, hogy egyáltalán nincs időm szellemi életre. (Egy ideje olyan rendes anyuka vagyok, hogy vasalok, mert egyrészt biztos kellemesebb  Süninek a puhává és simává vasalt alsónemű, másrészt magamra is igényes vagyok, a gyerekem se legyen szakadt.)

háztartási víztisztító -nem egészen értem kategória

Minap tudtam meg, hogy részlegesen nitrát-szennyezett területen éltünk eddig, és nemrégen kapcsoltak át bennünket egy másik vízszolgáltatóhoz. Remek, mert a szülészem sem tudta ezt, és ő biztatott arra, hogy hagyjam az ásványvizet, csapvizet igyak dögivel (régi veseköves vagyok, volt némi rizikója, hogy a terhesség alatt új alakul ki, mert megjelentek a vizeletemben Ca-oxalát kristályok, de a doktor vízkúrája kimosta azokat). Szóval a nitrát és nitrit, mely a földek túlzott műtrágyázásából kerül a vízbe, éppen a terhesekre, csecsemőkre, kisgyerekekre veszélyes, és forralással  nem semlegesíthető. Mi megúsztuk, nem estünk bele ebbe a területbe. Azért elkezdtem utánaolvasni a házi víztisztítóknak, nitrátra speciális kell. 

A forgalmazó honlapjáról azt is megtudtam, hogy a csapvíz, mellyel zuhanyzunk halálos méreg: rákot, ekcémát, tán' még leprát is okoz, így mindenképpen ajánlott megvenni tőle legalább a legegyszerűbb modellt (ára hatvan,- százhúszezer forint), mely közvetlenül a csaptelepre szerelhető, és egy tartályba gyűjti a koncentrált klórt, arzént, ólmot, egyebeket.  Egyvalamit nem értek, és erről a forgalmazó nem ír. Ha megtelik a 10-15 literes tartály a koncentrált szmötyivel, akkor az nyilvánvalóan fokozottan szennyezett hulladéknak minősül, márpedig én még nem láttam olyan feliratú szelektív konténert, mire az lett volna írva, hogy "nehézfémsókat, mérgező folyadékokat, gázokat tartalmazó iszap". Nomeg ha nekiállok ezt háztartási gumikesztyűben és arcmaszkban  kivakarni  (tartályba, zacskóba?) nem leszek tőle valóban beteg, hiszen töményen lélegzem be, fröcsögtetem bőrömre mindazt, amiktől több mint három évtizede semmi bajom? Gyanús, kérem, gyanús.

A másfél-kétmillió forintba kerülő, kertben ásott házi vízmű (például ilyen:) régi álmom, ahogyan a napelemek is, az teljesen más, az hosszútávon valóban környezet-és pénztárcakímélő. Például minek húzzuk le ivóvízzel a WC-t, mikor arra esővíz is megtenné....?

állásinterjú után

Cébéásfőnökasszony nagyon profinak és szimpatikusnak tűnt, lakásán fogadott az irodájában. Fel akarta írni a nevem, mire nyújtottam át a kinyomtatott, nejlonbugyiba tett önéletrajzomat (melyet szerényre vettem) ahogy megszoktam, amit ő meg nem. Belepislantott majd nyikkant egyet, hogy miért ide...? Azért, mert ahhoz, hogy nagy céghez bejussak interjúra, kell egy ismerős, aki egyáltalán odaszól, hogy ugyan hallgassanak már meg, ilyen meg nincs. 

Sem a két műszakkal, sem a bérezéssel nem lenne gondom, sőt mondtam, hogy nekem nem derogál a raktárban zöldséget válogatni. Ne haragudjak, de ezt nem engedheti, mert sok itt a 8 általánost végzett, akiknek semmilyen más lehetőségük nincs, ezeket a helyeket nekik tartja fenn, engem minimum a pénztárba ültetne, de inkább később a nyáron terjeszkedő sokadik boltjába, valószínűleg ott is majd irodai részbe. Örülök, hogy ilyen okosnak feltételez, de nem borulhattam a lábai elé, hogy drága asszonyom, nekem holnaptól kellene munka! Mindenesetre ez is valami. Folytatom a küldözgetéseket, folytatom a németezést.

Kiegészítés: jogos a kérdés, hogy felvett-e vagy sem? Nem fogalmaztam világosan: nem vett fel, csak kaptam egy nagy "valószínűleget" későbbre. Jelenleg van elég embere, pontosabban lehet, hogy zöldségválogatásra, felmosásra, polcfeltöltésre nincs, de efféle munkára meg nem alkalmazott. Nem tudom valóban ilyen érzékeny-e szociálisan, hogy az alacsony végzettségűeknek akarja fenntartani a helyet, vagy nem nézte ki belőlem, hogy valóban alkalmas lennék a feladatra? (Francba, sminktelenül, melegítőben kellett volna mennem.:D)

belső utak - mi van a páncélom alatt?

Felnőttkorában már sosem lesz önbizalma és örökre sérült, bizalmatlan, gyanakvó marad.-írtam korábbi bejegyzésemben. Érdekes módon  biztosan sokan azt hiszik, hogy az ilyen ember csendes, összerezzen a legkisebb zajra is, könnyen elsírja magát, és mindig egy erős férfiba kapaszkodik. Milyen mulattató elgondolás! Külső páncélt én is növesztettem magamra, hányszor, de hányszor kaptam már meg, hogy nagyszájú vagyok, beképzelt, akaratos, makacs,  irányító, jégszívű, női testben enyhén pszichopata pasas. Igen, a felszínen ilyen (is) vagyok. Ám belül? Nagyon mélyen? Jól figyelj, nem írom le többször: bátran szembenéztem azzal, hogy mi lapul alul, és ki is mondtam. Segítettetek a hozzászólásaitokkal, levelekkel, köszönöm! Most már tényleg rajtam áll, hogy a gyakorlatban is elszámoljak magamban tízig, nem éppen szüleim által belém égetett külső megfelelési kényszer terel-e felesleges, zavarodott tettekre, gondolatokra?

Ma optimista vagyok: előbb-utóbb sikerülni fog, hogy ne így legyen.