2012. augusztus 19., vasárnap

szössz

Tűz  a nap. Nagyüzemben mosatok a géppel. Hatalmasat nőttek a fáink, ideje lefotóznom őket (2 platán, 2 nyírfa). Kurvasokmindent tervezünk folyamatosan, most tüzelővétel lesz, aztán ha minden jól megy, akkor az utolsó két régi, rühes ablakok cseréje. Most néztem a hálót, jó lenne kipakolni (fúj) és kifestetni. Festetni, mert ganés a vakolat, mesteremberrel újra kellene vakoltatni, de ha már szét van szedve, akkor villanyszerelő is kellene, mert az áramelosztás panelesen van megoldva (régi ház). Ez már nem fér bele, akkor házilag festés. Pakolás ki, fúj.
Tervezetten hármasban (!) megyünk nemsokára Nórához (meg másokhoz, csak nála fogunk lakni) pár napra. Gyereknek is élvezhető programok és ivászat tervezése. Úristen, de ránkfér. (Ez a végén Aklü koppintása volt, de annyira megtetszett az övé, nem állhattam meg.)

2012. augusztus 9., csütörtök

nagycsaládi lelki boncolások

Nem írtam, mert folytattam levelezésemet kiváló nagynénémmel (én nagynéninek hívom a vér szerinti nagybátyáim feleségeit is) és először örültem annak, hogy jött egy nagy, üvöltős, felszabadítós sírás, de később már nem. Átlendültem, bármilyen témához nyúltunk, újra és újra felszakadtak sebek. Az alapvető hibát az M. családi rossz, divatjamúlt és helytelen viselkedésében látom, mely szabály szerint csak mosolygunk, lelki-testi problémáit mindenki magában tartja, megküzd vele, mert felnőtt ember. Ezeket robbantgatjuk fel most, és büszke vagyok magunkra. (Pár teljesen tabus téma: apai nagyanyám iker húgainak öngyilkossága, nagyanyám és sógornője közti háborúság miatt apai nagyapám öccsével való ritka és oly' mámoros, boldog találkozások. Minden családnak megvannak a maga apróbb-nagyobb pokolbugyrai.)  Nemcsak az apám súlyosan neurotikus, hanem úgy tűnik, hogy a nagynéném férje, apám öccse is. Apám, mint írtam megtiltotta, hogy betegyem a lábam a házába, és hogy idáig fajult mindez, abban nyilván én is hibás vagyok. Akkoris nagyon nehéz volt mindezt tudatosítani, hogy ennyi, köztünk már nem lesz semmilyen kapcsolat. Ezt higgyétek el, jobban tudom és nem is áltatom magam, sőt, már csak a magamban való feldolgozást keresem.

A levelezéssel most szünetelünk, és ez így jó, mert ugyan szembe kell nézni a problémákkal és megoldást keresni rájuk, de nem gyorstalpaló üzemmódban, ami felesleges önmarcangoláshoz, kiborult állapothoz vezet. 

Életem egyik sikersztorijának tartom, hogy anyósommal most már hosszabb ideje kölcsönösen jó kapcsolatban vagyunk. Nem volt könnyű menet, nagy családi háborúságok, sokakkal talán életreszóló elhidegülések kísérték. Mára azonban nemcsak csupán "jól szervezetten" élünk együtt, hanem tartalmas beszélgetéseket is folytatunk.

Önfodrászolás ismét

Miután agyon festettem és elégettem a hajam, végül most a világosbarnánál kikötve, nagyon közel álltam ahhoz, hogy A. hajnyírójával le ne toljam kopaszra. Ennél azért még az előnytelen bilihaj is jobb, úgyhogy megint ügyes voltam. Hátul A. igazította ki. A kép önfotó, élőben jobb és nem ennyire veres. 

Megkopaszodtak családunk felnőtt tagjai. A. szó szerint, mert  életemben először szaladt meg a kezem-zzzzz-egy nagy szőrtelen foltot vágva a fejére, mire kérte, hogy akkor most már az egészet. Nagyon jól áll neki, pár nap alatt hozzá is barnult fejbőre az arcához. Az ő nyavalyája meg az, hogy istentelen sűrű a haja, seborrheás, nem tud lélegezni a fejbőre. A seborrhea ellen a bőrgyógyász szerint is a legjobb kúra a napfény. 

Egyiknek alig van haja, azért kell vágni, másiknak meg túl sok. Ritánk az egyetlen, akinek még optimális és csodaszép, csillogó, vadiúj, gyönyörű.