közjáték

Attila kiásta a semmirevaló vadrózsát tövestől (túlélő, hamarosan úgyis újra kihajt, szerintem már az egész ház aljzatát behálózta a lonccal együtt), ezek terjedését eddig vad nyesésekkel és szocreál kocka betonlapokkal igyekeztünk gátolni. A lapok elé ültettem szabályosan a sok nárciszt. 

-Képzeld valami sárga virágizék voltak a beton alatt, nem tudod mik lehettek azok?-kérdezte.

-A nárciszaim, a nárciszaim! Amiket mindennap lesek, hogy mikor bújnak elő!

A lápos talajban bemoshatta a sok eső a hagymákat a betonkockák alá. Valószínűleg a tulipánok is így jártak és a murvaösvény alatt rothadtak el. A legviccesebb az, hogy mikor úgy volt, hogy elköltözünk, akkor azt sajnáltam, hogy nem láthatom majd az első, saját kezűleg ültetett nárciszaimat és tulipánjaimat.

tőmondatokban

Nem leszünk városiak. Egyrészt Mosonmagyaróváron az albérlet helyzet teljesen eldurvult, méregdrágán kizárólag brigádoknak adnak ki ócska kis paneleket. Másrészt nem tudjuk megoldani a gyerekfelügyeletet sem, továbbá amúgyis ingázni kellene ide. Maradunk, maradunk még mindig. Engem sem vigasztal más nyomora, de járhattunk volna rosszabbul is, hogy egyáltalán nem lenne saját lakásunk, pláne kertes ház, még ha a saját kertrészünk csöppnyi is. Bőven elég, ki sem használom. A tulipán és nárciszhagymáim sem keltek még ki, lehet, hogy már nem is fognak. Igazi falusi, pláne ha munkanélküli, ilyenkor már régen egész nap kint kapirgál egészen az első őszi fagyokig. A szomszédaink már nemcsak kapirgálnak, beindult a motorosfűrészes,- bármilyen hangos kerti gépeket használós szezon, kiváltképpen vasárnap hajnaltól.

Továbbra is küszködöm a depresszióval és a magánnyal. Pontosabban azzal, hogy ezekbe én boldogan elmerülnék, de nem tehetem, el kell látnom a végtelen mértékben áradó pakolni,- mosni,- és takarítanivalót, aminek nagyrészét Rita termeli. Ezt úgy tudom csak kivédeni, hogy méregerős kávét iszom, akkor felpörgök, egészen normális leszek és eszembe sem jutnak ilyen baromságok. Az aszthma  sprét csak ritkán használom, annak is van egy olyan mellékhatása, hogy növeli a pulzusszámot, legutóbb  remegtek a kezeim is. Meg szteroidos, ami hizlal és méreg. Farmakomán és ambivalensen halál után sóvárgó vagyok, de nem ennyire. 

Találtam egy megfizethető árú cseresznyés-vaníliás cigidohányt és a hozzá gyártott minőségi filtert, így most töltöm a cigimet. Olcsóbban kijön, finomabb és kevesebbet is szívok belőle, szivarozás és cigizés közti átmenet.

Állandóan az a kényszerképzetem, hogy leromosodott, vén csúfság vagyok. Ez szexnél zavaró, mert mindig azt képzelem, hogy Attila csak lustaságból, megszokásból szeretné csinálni és csak idő kérdése, hogy mikor dob ki egy 22 éves selymes, feszes cickójú, karcsú, és nem neurotikus szépségre cserélve. 

Valamelyik nap felvettem a kopogós barokk mini tűsarkús bokacipőmet, amiről azt hittem, hogy olyanban nem lehet járni, hozzá a minden nőnek jól álló bootlegs szabású farmerrel, és azt tapasztaltam, hogy a kis sarkak önkéntelenül csípőt ringató, szexi járásra és nem vágtató zsiráfügetésre kényszerítenek, így sok pasi megbámult. Vezetni is kényelmesebb benne, kitámasztja a lábat. Nyárra be kellene szereznem  még ilyeneket. Úristen, jön a nyár, le kell vetkőzni. Csak rongyaim vannak. Képzeletben nyüszítve térdre rogyok.

Még mindig nem tudok németül, ami nagy baj munkatalálás szempontjából.

Kisgyerek mellett tanulni?

Számomra rejtély, hogyan csinálják ezt anyukák, pláne több gyerek mellett. Az enyém egy percig se hagy nyugton, ha teszem azt leülök a gép elé, hogy megnézzem a bankszámlámat (amit valószínűleg csak nagyon csórók és nagyon gazdagok tesznek rendszeresen, sajnos az előbbi csoporthoz tartozom) már lökdös nyüszítve, hogy szomjas, éhes, kaka van, tutumká van és "Dóra" kell. Elég jó erőben van, ha engem nem is tud még eldönteni, a billentyűzetet, egeret, forgószéket igen. Ezek viharosan amortizálódnak. Olykor próbálok nem tudomást venni róla, akkor levetkőzik dühében, pucéran, visítva és röhögve rohangál előlem, ismét közli, hogy kaka van, ami legtöbbször ilyenkor nem igaz, csak tutumkázni akar, ami a fürdőkádat jelenti. Az utóbbi időben fürdésfüggő.  Már 85-féle víziállata van és persze mindet be kell tenni a kádba, legutóbb nem figyeltem 2 másodpercig, azon kaptam, hogy dúdolva keni magát Ajax súrolókrémmel, amit a kád sarkában felejtettem. Szerencsére kiváló bőre van, nem lett semmi baja.

Node vegyük azt az esetet, hogy anya kinyit egy nyelvkönyvet. Ritának azt meg kell azonnal vizsgálnia, és már elfogadta régen, hogy a könyvre nem szabad féltékenynek lenni és nekiesni, ám akkor rögtön hozza valamelyikét is. Ekkor ismételgetni kell neki, hogy ez mi, az mi. Anno pedig megfogadtam, hogyha belehülyülök, akkoris elmondom neki százezredszerre is, hogy ka-kas, pa-ci, ma-lac-ka, bög-re, al-ma stb. A nyelvkönyv közben félredobva pihen. Beteszek neki "Dórát", ebben az életkorban legfeljebb két rövidke részig tud figyelni rá, nem is érdemes kinyitni semmi komolyat, mert aztán megint jön, hogy szomjas, éhes (válogat, akármi nem jó ám és ha nincs éppen az, akkor dühöng), autót akar nézni, hintázni menni, repülőket, csillagokat lesni az égen, táncolni, futni. Még mindig nagyon új, irigylem az energiáját. Mit tegyek, legtöbbször engedek neki. A nyelvkönyv lassan porosodni kezd, ott egye meg a fene, úgyis németül van.

reggelről elmaradt dohogás

Egy kiló fonnyadt paprika 1070 Ft-ba kerül a CBA-ban. Ez még pedig csak a kezdet, még most fognak leltározni, átárazni. Lestem a boltban hülyén, majd a semmire elbasztam egy tízezrest.

Most már mindenképpen rossz. Az elmebeteg autokratának le kell(ene) mondania azonnal, csak közben úgy felkavarta a szart bel,- és külföldön egyaránt, hogy a helyzet reménytelen. Arról persze fogalmam sincs, hogy kinek kellene követnie, mert nem látok olyan pártot, embert, akire szavaznék.

közjáték a téhómmal

Történt pedig az Úr 2011. évében december havának hetedikéjén, hogy szolgáltatónk, a téhóm, kikapcsolta netünket. Felkészültem a többnapos-hetes netnélküliségre, sóhajtva, hogy nem is baj, nem is baj....és összeszedtem régen olvasott könyveket. Este rendesen lefeküdtem 22.00 órakor, minek eredménye gyerekkorom óta kísérő ideges hajnali felébredés volt, mit csak olvasás orvosol. Ez kitérő. 

Tehát ellenőriztük a számláinkat, hogy mi basztuk-e el, vagy a téhóm, és arra jutottunk, hogy ők. Telefonálni kezdtünk az ügyfélszolgálatos mancikáknak, hol negédesen, hol kiabálva, hol komolyan, kompromisszumokat keresve. Az egyik mancika bírósággal fenyegette A.-t, hogy ők márpedig küldtek postán felszólító levelet, biztos letagadjuk, továbbá beígért 4000 Ft visszakapcsolási díjat. A probléma az volt, hogy szkenneljük be a bizonylatokat és küldjük el. De min, ha nincs net?! Akkor faxoljunk. Nincs fax. Akkor menjünk be a legközelebbi ügyfélszolgálatra. Az 20 km-re van, anyátok. Akkor várjunk a következő számláig. Oké, posta, 844 Ft/oldal, faxoltatás. Mancikák hívása, ígéret, hogy mihelyst beérkeznek a faxok, akkor a kollégák ellenőrzik és "majd" visszakapcsolják. A. itt már megelégelte, átolvasta a teljes üzletszabályzatot, sikerült elkapnia egy férfimanci kollégát, és a változatosság kedvéért, a saját jogszabályaikra hivatkozva leordította a fejét, hogy ő perli be őket, azonnal klikkeljen rá a bekapcsoló gombra. Természetesen, hogyne, sőt a visszakapcsolási díjat is elengedi, hogyne. S pár percen belűl lőn netünk ismét. Jó az agilis férfi a háznál.

-

Apuka kicsi csillagja nagy nehezen hajlandó volt megenni a felét a leturmixolt őszibaracknak, amit babazabpehellyel és darált háztartási keksszel kevertem el. Apuka ugyanis úgy gondolja, hogy valami szervi és neurológiai baja van Sünikének, mert mindig nehezen, hisztizve és összegömbölyödve, a sünén vagy a karunkon alszik el, és ezek a netes olvasmányai alapján a krónikus székrekedés és görcs jelei. A gyerek születése óta így alszik el, semmi baja azonkívül, hogy hülyére van kényeztetve.

Tény, hogy kezdettől fogva úgy akartam etetni, hogy cukrot, fehérkenyeret, péksütit ne is ismerjen, de nem is én voltam az, aki ilyeneket dugdosott neki, hanem a szüleink. Amit A. az előbb művelt Ritával, azt már nem bírtam, fél órán át etetgette az ágyunkban, az kényeskedett, nyökögött, élvezte a kiszolgálást, én meg a rossz, gondatlan anya kimenekültem. Abba még beleegyezem, hogy teljesen feleslegesen orvoshoz vigyük, de ebbe, hogy egy 21 hónapos kisgyerek rabszolgái legyünk, ebbe nem. Elvertem ma fizetésemet, a jó magyar forintot mindenféle rostos gyümölcslére, joghurtra, pelenkákra mert én is megijedtem. Kicsicsillagnak persze nem kellenek, mert úri szeszélye éppen úgy diktálja. Kizárt dolog, hogy visszakérjem a gyes-t, és 2012.11.18.-ig össze legyek zárva vele, inkább a három műszak, más család is túléli, minek kellett, a következő hónapban már egy fillér sem érkezik a számlámra, nem vagyok biztosítva, így nincs pénzem TB-re, telefonra, semmire. (Nem élünk külön kasszán, de nyilván nem kérek A.-tól pénzt pl. új olcsóruhára a hamar elkopó olcsóruhák helyett, mikor éppen valami alkatrész/gép/szerszám/apjafasza kell sos.)

Egyébként mostanában jókedvem van. Meleg van végre, bicajozhatom Sünnel ide-oda, napozhatok vele a kertben meztelenül (neki kicipelem a nagy zárt ruháskosarat melegvízzel töltve), már nem látom magam reménytelenül dagadtnak és rondának, Al tanítása megolajozza berozsdásodott elmémet, és az egyik helyi potenciális barátnő jelezte, hogy jó lenne elbeszélgetnünk végre. Nehezen oldódó, sokat dolgozó, megtisztelve érzem magam, hogy így gondolja.

Péntekre A. szabit kért, mert hoznak egy új, hipermodern CNC gépet a gyárba, ahol dolgozik, és ő az egyik lehetséges kiszemelt, akit be akarnak tanítani rá. Hátulütője, hogy ezzel egyetemben három műszakba szeretnék tenni parancsolják abba. Egy kollégájától kapott friss szakanyagokat (ha kinyomtatnánk, lenne több lexikonnyi papírunk) és Attila meg akarja tanulni, mert aki ezen dolgozik, az több pénzt kap. Aki aztán tud ezen dolgozni, az kacsingathat nyugatibb, jobban fizető állások felé. Szóval ha megtanulta elméletben majd gyakorlatban is, akkor nekiállhat ő is gyűrni a németet, amit most én fogok a konyhaasztalnál. (Ott szerettem mindig tanulni, mert az ágyamon fekve a jegyzetek felett, előbb-utóbb elaludtam. Ha már az asztal mellől is felugráltam volna, akkor könyvtárba zártam be magam, de most ezt Rita miatt nem lehet.) Attól Al jöhet, a konyhaasztal, ami egyben a "szalonunk" ülőgarnitúrája is, átalakul a tudományok papírosainak, kódexeinek, megabájtjainak szent káoszává.
Kiegészítés: azért dugunk is.
-

Szombaton tripla szülinapi ünnepség lesz: Rita most volt másfél éves, én 150, az öcsém pedig 14, de legfeljebb 16. Attilát megszabadítottam a tépelődő kíntól, hogy milyen ajándékot vegyen nekem, csak annyit kérdeztem, hogy költségeket tekintve meddig mehetek el a Lush rendelésekkel? Kissé túllőttem a limiten így hó végén, ezért felhívtam a Lush-t, hogy azt lehetne-e, hogy pár nappal később küldjék (mikorra biztosan ki tudom fizetni). Nagyon kedves lánnyal egyeztettem, véletlenül éppen akkor készítette össze a csomagomat, és készségesen eltolta kiszállításának időpontját. Ügyfélbarát bolt Magyarországon. Ritka.

melltartóvásárlás

Kitaláltam a tutiságot, hogyan lehet gyorsan és megbízhatóan melltartót venni anélkül, hogy ezret fel kellene próbálni a kövérítő tükörben, miközben a 16 hónapos szétszedi a boltot. Csájnízvert, mert az is jó, meg most erre futja. Vittem magammal egyet, ami tökéletesen jó, mutattam a főkínainak, hogy ezt nem innen kaptam le, frissen van mosva ne parázzon (nem mintha nem lenne ezerszer dzsuvásabb a kipakolt bolti) és csak gyorsan hozzámérem az összes nekem tetsző feketéhez, hogy hatékony és időtakarékos legyek. 

Süninek viszont nem tetszett a hely, és miközben kapkodtam le a legelső nekem tetsző feketét, azt láttam, hogy a gyerek a nyitott ajtón keresztül boldogan vágtat ki a napfényes szabadságba, a legforgalmasabb óvári útra (próbálok bp.-i párhuzamot keresni, mondjuk a Rákóczi fele a Blaha és a Ferenciek között, az is untig elég). Gyorsan elhajítottam a bugyis melltartót mielőtt besípolt volna a riasztó, és elcsíptem a kapucnijánál fogva. Ettől dührohamot kapott és megindulva egy csapáson elkezdett mindent ledobálni a polcokról, alsó fogasokról. Rohantam utána én is, elnézést kéregettem és pakoltam vissza, Sünt pedig beültettem egy kosárba.
 

A főkínai közben küldött egy nagyon kedves kínai lányt, aki csak kicsit tudott magyarul, de nagyon tetszett neki Süni, kézzel-lábbal magyaráztam neki, hogy nyugodtan babázzon vele és ezer kösz, mindjárt eltűnünk, mielőtt ők dobnának ki. Jött egy magyar eladócsaj is, ő értette mit akarok és ketten hamar összemértük a szóbajöhető darabokat, juhhé, most van szép fekete szivacsos csipkésem, meg szivacsos selyem(színű) türkizem+ bugyik hozzájuk. 

Sünt kiszabadítottam, nagyon méltatlankodott, aztán hazavezettem kakaón üvöltetve szerintem megnyugtató zenét (Twin Peaks nem parás számai) és mivel még mindig újítják a 86-os itteni szakaszát sokáig mentünk, mi mindkettőnket elégedettséggel töltött el, mert szeretünk autózni.

A monoton vasalás közben lehet gondolkodni, töprengeni a világ dolgain. Nem panaszkodhatom, hogy egyáltalán nincs időm szellemi életre. (Egy ideje olyan rendes anyuka vagyok, hogy vasalok, mert egyrészt biztos kellemesebb  Süninek a puhává és simává vasalt alsónemű, másrészt magamra is igényes vagyok, a gyerekem se legyen szakadt.)

takarítás

Ma egész nap takarítottam, pakoltam, szelektáltam és még nem végeztem. Nem vagyok betegesen tisztaságmániás, akinek neurózisa állandó pucatolásban nyilvánul meg, de szeretem  a műtői sterilitást és rendet. Sosem érem utol magam. Ingleichen persze ehhez a folyamathoz aktívan hozzájárul. Az ágyunk alól-amit nem csak havonta kotrok ki- miket szedtem ki?! Hatszáz behurcolt játékot, üres flakont, zsepiket, papírgombócokat, ruháskosárból kicsent gyerekzoknikat (Ingleichen szép próbálkozás volt, de nem jött be) mindezeket por-tengerimalacokba tekeredve. Nem értem honnan jön ez a rengeteg por, főleg télen, de ugyanannyi van, mint bármelyik budapesti lakásban volt, amiben valaha is laktam. Nyáron még érthető, az ablakok nyitva, az utcánk murvás, elhúz egy autó, kész, máris megvan a retró western filmhangulat, nap égeti a kihaltnak tűnő falvat, berobog  a kulcsfigura lovas, mögötte kisebb portornádó kavarog, beterítve a leskelődő népek képét, házait.  

Tehát tisztaságmániás vagyok, de abból a fajtából, aki úgy takarít, ahogyan az a diák, aki egész félévben tesz az anyagra és a vizsga előtt 1-3 nappal próbálja a fejébe préselni az anyagot. Próbálok változni és kis adagokban törölgetni, söprögetni,  suvickolni, hogy állandóan csillogjon-villogjon minden. Köztes megoldásként takarítónőről álmodom. A takarítónő semmi egyebet nem csinál, mint felporszívóz és felmos, meg törölget, nem fog elpakolni utánunk, pedig az az igazi munka. Igenám! Csakhogy én szégyellném ha kuplerájos állapotokba lépne be, így kénytelen lennék folyamatosan rendet tartani. Ezért nem is volt soha takarítónőm. A kör bezárult. 

Ui.: Undorodom a mocskos, elhanyagolt emberektől és lakásoktól. Sokat töprengtem azon, hogy a masszív alkoholistáktól is azért viszolygok, mert egy idő után annyira csak az alkohol érdekli őket, hogy fel sem tűnik nekik, hogy pöcegödörben élnek. Aztán ha segítenél, még ők sértődnek meg, de ez a poszt nem erről szól.

lassan bekattanok, ha

nem sikerül állást szereznem. Jól fizetőt. Már úgy érzem magam, mint a vv4 szereplői, az idegrendszerem kifeszült a bezártságtól, a várakozástól, a tehetetlenségtől. Értelmem hamarosan már egy retardáltéhoz csökken, de boldogtalan szerotoninhiányoséhoz, ami külön pech. Áááááááááá. Nem akartok nekem gyűjteni 30 milliót? Olyan újépítésű, 2. emeleti, 4 szobás, 95 nm 2-es, nagyon kellemes környéken levő lakást találtam 19,5 millióért Óváron, hogy álmomban azóta ott lakom.... Be kell rendezni, kell két rendes autó is, fel kell ruházkodnunk, el kell utaznunk nyaralni messzire, a hitelünket is vissza kell fizetni, azért kell 10 millióval több.

(Gondolkoztam azon, hogy utánozzam-e Zappot és nyissak-e én is fuckyou kategóriát, de aztán láttam, hogy már van shitfuck. Ez még nem az a kategória.)

család - optimális megoldás, alkalmazkodás

Miután passzív agresszívként itthon maradtam ma, takarítok. Egy éves gyermekünk öt percenként felfordulást csinál, nem ragozom, ismerős minden gyerekesnek, ez még sokáig így lesz. Önéletrajzot és pályázatot írok Földönjárónak, aki talált egy állást, de a fejvadász cég kér tőle szép, hosszú rizsázást. Földönjáró nem érti, hogy miért van erre szükség, hiába magyarázom neki, hogy ez van, itt keményen reklámozni kell magunkat, ehhez értek, nehogy emiatt csússzon a munka, már az jó, hogy visszahívták és továbbítanák a munkáltatónak az önéletrajzát és pályázatát vagy motivációs levelét, egykutya minek hívjuk. Nehogy ezen bukjon el a dolog.

Ezek most nekem elsődlegesebbek mint bármi, a családom a legfontosabb, vagyis a magánéletem, ami a legtöbb embernek van. Hátráltatnak, de erőt is adnak. Utóbbiból többet, azért vagyok velük. Különben már hívnám is egy új kontaktomat, hogy csokihegyekkel, termoszban meleg, méregerős cukros teával elvonuljak az erdőbe és legalább egy teljes napon keresztül szanaszét zöldezzem az agyam. Olyankor szarok mindenre és szó szerint nem tudok beszélni sem. Ritkán éltem ezzel, utoljára talán három, négy éve...? 

A család olyan közösség, amiből nem lehet kivonulni. Dinamikusan összekapcsolódó, adott esetben három elem egy szoros, közös halmazban való gyors mozgása. Hiába kell most nekem is németeznem, hogy álláshoz jutva pénzt keressek, ha közben a legfőbb kenyérkeresőt nem támogatom, ha közben nem gondozom sarjunk értelmét és kibontakozó kis lelkét, testét, ha közben hagyom, hogy a lakás káoszba fulladjon. Hopp, most a három elemből ez a kocka bukkant fel és rezeg, akkor rá kell ugrani és megjavítani, hogy a körforgás folytatódjon.

új családtagunk, az "Alien"

Az öreg golfot eladtuk, csak úgy lazán, két nap alatt, és Földönjáró most az új barátjával ismerkedik kint, egy öreg marógéppel. (Még mindig nem tudom, hogy az micsoda, de szüksége van rá a munkájához.) Mindennek nevet adunk, de ő sokkal jobb névadó nálam, és mikor azt kérdezte, hogy - Szerinted nem úgy néz ki mint egy alien? -azonnal rávágtam, hogy Dehogynem, tökéletes olyan, sőt ez egy cyborg-alien, predator vérrel borítva! Alien ma kapott új vért (vagyis olajat, jó 10 literre volt szüksége) Földönjáró most innentől kezdve fokozatosan felújítja. Hagyom őket ketteseben, örülök, hogy újra mosolyogni látom. Nem török be a ebbe a privát világába, de ha hív, szívesen belépek oda. Nekem is megvannak a magam kedvtelései, most éppen Dexter-függő lettem, izgatottan lesem mindjárt a 2. évad 7. részét.

Egyelőre belül kell felújítani, a külső csicsázás a legvégső. Fényes feketére kellene majd festeni, hogy igazán alienes legyen.

büszke vagyok Földönjáróra

Múltkor valaki megkérdezte A.-t, hogy tudna-e készíteni a légpuskájára hangtompítót? (Légpuska és az arra való hangtompító használata engedély nélkül is legális Magyarországon). Ő meg azt válaszolta megpróbálja, bár életében nem foglalkozott ilyesmivel. Kérdezte tőlem, mi angolul a hangtompító? Fasztudja, válaszoltam, rákerestem a szótárban, silencer, ez az. Neten hamarosan eljutottunk a "how to make silencer at home" kategóriájú videókban egyre profibb ismertetőkre, végül természetesen egy orosz volt a legmegbízhatóbb.A fickó idehozta a puskát, A. méricskélt, töprengett, én szkeptikus voltam, mert olyanok jutottak eszembe, hogy tölténynagyság, meg puskacső és hangtompító hosszának/átmérőjének aránya, meg súrlódás, meg hő (sokat néztem Discoveryt) és nem fogja-e az első lövés szétvetni a csövet, de legalábbis elégetni a hangtompításnak használt anyagot?De nem! Ez a kurafi megcsinálta, még kis is maratta cikk-cakkosra a tövénél, hogy jobb legyen a fogása, nagyon büszke vagyok rá! Kipróbáltuk a kertben, semmi nem hallatszik, csak egy halk pukkanás! Olyan gyönyörű lett, hogy muszáj volt lefényképeznem. Utána meg dugtunk, mert valószínű, hogy ilyen vadállatok vagyunk mi is, elég egy fegyver, ha ez a fajta csak szimbóluma is a vadászatnak és önvédelemnek, az erő és a szexuális gerjedelem pedig szintén együttjárnak.