egy undok kolléganő pipa (valameddig)

Hmmm, gondolkodtam, hogyan vegyem fel a harcot Ecetesuborkával? Nyilvánvalóan úgy, hogy "fiait", akik tűzbe mennének érte, és akiken tegnapelőtt éjszaka kezdődő finom, kollektív ellenállást éreztem irányomban, a magam oldalára csábítom. No de hogyan? Süssek muffint? A saját családomra sem jut időm, amúgyis női süti, a kimenetel bizonytalan. Az egyetlen biztos kiindulópont a dögös külső, cselesen megemelt cicik, alakot vékonyító mélyen dekoltált, a kényes deréktájakon (=punnyadt úszogúmis) kissé bő, cipzárközépig érő póló és szűk fekete halásznadrág, a szokásosnál rafináltabb smink. Nos, a többi már adta magát: megvilágosodtam, hogy okos enged szamár szenved alapon látszólag el kell ismernem Ecetesuborkát alfanősténynek, bólogatni a történeteire, nevetni azokon, mikor nevetést vár, így elég hamar felengedett. Vele meg a nyája is, így aztán kiérdemelte az Ecetesubi nevet és hajnalban, mikor már mindenki tikkadt volt, végre tompítottan visítva, nevetve utazhattam üres targonca lábain, amit belépésem óta mohón tervezek és természetesen  teljesen szabálytalan, mert balesetveszélyes, demoralizáló a munkaközösségre drága gépeken infantilisen idétlenkedni ésatöbbi, ésatöbbi. 

Addig használjátok a külsőtöket lányaim, még van ha pasis munkahelyen jól akarjátok érezni magatokat, mert megkedvelnek, nem hátráltatnak, sőt optimális esetben szövetségessé válnak. Aztán úgyis eljövend majd a jóságos, idősebb anyáskodó Nagy Tanácsadó szerepe, akin látszódik, hogy volt valaha külseje, ezért hiteles.

minek előre stresszelni, ehh

Luca módszere nagyon jó, alkalmazom, hogy én is mindig csak a másnapra gondolok. Sőt, tegnap óta kiegészítettem azzal, hogy már a másnapra is nyugodtan próbáljak tekinteni. Szombat hajnalban azzal száguldottam be, hogy "jajjajajajj, dőlnek majd a legyártott termékek, százasával állnak a kamionok, hogy vihessék őket, ki sem látszom majd a munkából, el ne csesszek valamit stb.-stb." Ehhez képest éjjel kiment a nagyrészük, délre vártam három teherautót, végül Undorka otthonról kiszámlázta őket, talán nem bízott bennem, meg különbenis sztahanovista.  

Na nem törtem össze emiatt, nagyon kellemesen telt a napom, egy ideig a jegyzeteimet magoltam újra, aztán jó erősen pókerarcú főnököm szemébe néztem, és kértem tőle akármilyen munkát azzal a valós indokkal, hogy nem szeretek munkahelyen nem dolgozni. Aprót villantak szemei, majd felzavart a rakodómunkásokkal egy vasrácsos galériára mocskos dobozokat és rajtuk levő tételszámokat egyeztetni. Aztán feljött ő is, lefelé udvariasan maga elé engedett, de én kitanultam már az ilyen pasik észjárását, olyasmi mint A., tesztelt, hogyan megy le az új, kimázolt képű csaj. Ezért eszembe sem jutott megfogni a korlátot és kényeskedve egyesével lépkedni, rohantam le, ő tempósan utánam. Gondoltam ha elbukom, legfeljebb ugrok egy nagyot. 

Bevált a számításom, mert felengedett és vigyorogva elkezdett mesélni arról, hogy ha aznap elszabadul innen, megy chopperezni, sőt még azt is mutatta lelkesen, hogy milyen nagymotorra gyűjt. Hála A.-nak, aki szintén motorbuzi, már nem vagyok teljese hülye ezekhez. Leellenőriztem FB-n, nős, sőt majdnem egyszerre van a házassági évfordulónk, tényleg csak barátkozott.

Az sem lenne baj ha nem, voltam már ilyen helyzetben, nagylány vagyok, jól kezeltem. Nem, nem szoptam le. Ha akcióra lendült, malasztos képet vágtam és ahhoz illő hangon jegyeztem meg az asztalán kiállított családi képeire, hogy ezek a gyerekek hihetetlen milyen gyönyörűek, hogy nőnek, az anyjuk szépségét örökölték, különösen a kislány, bla-bla. Ez mindig lehervasztotta a pasast, igaz szerintem sub volt. Ez a mostani Attila-féle, ez elkezdene szívatni, de akkor elé állnék és minden körülményeskedés nélkül vulgárisan hozzávágnám a fejéhez, hogy nem baszunk, emiatt pedig ne basszon ki velem, uff. Nota bene, a rabszolgatelepen ugyanolyan felfűtött nemiség van, mint a kórházakban. Fogalmam sincs előbbiben miért, a kórházakat azonnal értettem: a halál közelsége ijeszti a legedzettebbeket is, és egyáltalán nem meglepő módon az erősebb életösztön a szaporodás, nemiség felé terel mindenkit. Nem feltétlenül coitálnak is, de előbb-utóbb az összes bizsereg valamilyen szinten. A mód és lehetőség pedig adott, szinte állandóan összezárván. A gyárban csak az összezártság van meg, ez önmagában nekem kevés magyarázatnak.