"Princess Di is wearing a new dress...." (1986, Depeche Mode, Black Celebration)

Kamaszkoromban sokáig azt hittem, hogy csak a keletieknek kell cáratyuska, király, császár, Vezér akire felnézhetnek, akit feltétel nélkül imádhatnak. Hamar beláttam, hogy tévedtem, az emberek zöme mindenhol egyforma. Most is milliárdnyi kisember leste sóhajtozva, könnyezve, nevetve a "Nagy Álmot", ahogy a kissé megkopott, de azért még fiatal és szőke herceg elveszi a széplányt, Kate-et. Utóbbi személyiségét nem ismerem, lehet, hogy tökéletesen erre a szerepre teremtődött, és neurózis nélkül viseli majd, hogy örökös kirakatfigurává vált, egyetlen szabad perc nélkül. Buta lányok biztosan irigykednek rá.  A royal weddingről rögtön ez a szám ugrott be. Remélem, hogy a régi DM azóta sem prostituálódott, és nem tudom meg utólag, hogy felléptek az esküvői zenészek között. 
*

New Dress lyrics
Sex jibe husband murders wife 

Bomb blast victim fights for life
Girl thirteen attacked with knife
Princess Di is wearing a new dress 
Jet airliner shot from sky 
Famine horror millions die 
Earthquake terror figures rise 
Princess Di is wearing a new dress
   
You can't change the world  
But you can change the facts 
And when you change the facts 
You change points of view 
If you change points of view 
You may change a vote 
And when you change a vote  
You may change the world 
In black townships fires blaze 
Prospects better premier says  
Within sight are golden days  

Princess Di is wearing a new dress 

You can't change the world...

fátyol fel, kukk egy idilli szcénébe

Délutáni, tavaszi napfény melegít. Hason fekszem a szőnyegen, keresztben fenekemen fejével Földönjáró háton, (nyaka nem törik ki) körülöttünk vödörnyi duplo darabok szétszórva. Süni szuszogva szedi szét az azokból neki általunk kreált alakzatokat.

F.-Te komolyan azt hitted, hogy én nem akarok elmenni innen és nem érdekelnek más országok, vagy nem mennék el innen azonnal, ha lenne rá módunk....?

Én -Igen azt, de így is szerettelek, csak nehezebb volt.

Csókolózunk, mire Süni visongva ránkveti magát, aki csak annyit ért még ebből, hogy kényeztetés van, és abból ő sem maradhat ki. Nevetve együtt hempergünk, birkózunk vele.

tudatos agyhalál

Annyira átkattintottam az agyam arra, hogy ne érzelegjek,  és a napi teendőimet végezzem, hogy most ülök, bámulom az üres képernyőt mire írnom kellene, mert a kényszer azért erre még megmaradt, de csak annyi jut eszembe, hogy ööö....Esetleg még annyi, hogy érdekesen alakul a honi politika, ki gondolta volna, hogy egyszer gyöngyöspatai eseményekre koncentrálódik az összes párt figyelme, kik a zavaros mocsárban kotorásznak, dobálják egymást, hmm. 

/Éppen most voksoltam Timosz blogján a "most...?" kérdésre, az eredmény láttán én is olvasói zömével tartok: 'Üresen állok mindennek háttal' (66.7%). Számomra ez pozitív lelkiállapotot jelent./

La vita

A születés és halál olyan elcsépelt lett volna címnek. A héten sok frissen gyászoló barátommal beszélgettem, legalább telefonon keresztül. Alért is aggódtam, mert komplikációk léptek fel a túlhordott terhessége végén, de ma egészséges fiúbabát szült! Körülbelül 15 perccel a szülés után hívott, rettentően boldogok voltunk, aztán közölte, hogy már menne vissza a kórterembe, mert fáj a segge és alig várja, hogy mellétegyék a fiát. Ezen jót nevettem, mondtam neki, hogy ismerem annak a rothadt szülőszobának minden csempéjét én is, ő meg ugyanolyan mint én, nem sokat ér rá haldokolni, de most már bírja ki azt a kötelező két órás megfigyelést.

Álljon aláfestésként itt a Tosca-ból egy keserédes, életről és halálról szóló dal, aminek a vége a lényeg : la vita, vagyis az élet. (Ne nézzétek Domingo bácsin a hülye jelmezt, amiben a szívét tépkedve kóborol a díszletek között, csak a csodálatos hangját hallgassátok.)

Hajrá Papa! :D

Kiáltottam a webkamerába anyám döbbent arcának, mikor tájékoztatott, hogy Papa nem hajlandó bennmaradni az öregotthonban, mert kijelentette, hogy ott két hét alatt biztosan meghal.  Sőt annyira erőre is kapott, hogy bebotorkált a főutcára (az már tőle az ő állapotában jó messze van, még 10 nap és 89 éves lesz) és ezt mindenkinek elő is adta.:)  Igen, lehet, hogy két hét alatt otthon is meghal, de szabadon, boldogan!

Csatát nyertünk: kapott egy nyakba akasztható vészhívót a fizetős öregotthonból, ha rosszul érzi magát, csak meg kell nyomnia. Egy nővér mindennap kimegy hozzá, tisztába teszi, beveteti vele a gyógyszereit, egy másik nem nővér pedig takarít, főz rá.

fel lehet előre készülni idős ember halálára?

Az elmúlt időszakban sorra jönnek hívások barátoktól, hogy meghalt nagyapjuk, nagyanyjuk. Em.-el akinek szintén most halt meg a nagyanyja, és fiatalon, váratlan infarktusban vesztette el az apját, sokat beszélgettünk arról, hogy fel lehet-e készülni egy idős hozzátartozó halálára? Akiről tudjuk, hogy testének sejtjei elöregedtek, hogy lelke inkább már a régen eltávozott szerettei felé húzzák, tehát halála ebből a szempontból jó halál, mert biológiailag természetes. Valamennyire igen, fel lehet. Teljesen sose. Fáj az is, mocskosul tud fájni. Előjönnek a gyermekkor soha vissza nem térő  kedves pillanatai és újra tudatosodik az emberben, hogy az úgy már soha többet nem lesz. Mégis jó visszagondolni rá, erőt ad. Megmosolyogtat. Talán még a civakodások is, úgy gondolom, hogy még azok is, és nem szabad azt érezni, hogy "bárcsak akkor nem bántottam volna meg". Ugyan. Kicsit mindig bántjuk egymást, az élet ilyen, de ha igazi szeretet van (így jelenidőben, mert az élőnél még jelen idő van) az eltávozott és a gyászoló között, akkor biztos vagyok benne, hogy utóbbi megnyugodhat, mert valamilyen módon a közelállók láthatatlan szálakkal is kötődnek egymáshoz, és a halál küszöbén a haldokló előtt ezek a szálak szinte láthatóvá válnak, így egészen biztosan nem nehezteléssel távozik ebből a világból.

mégis jól alakult a hétvége legvége

F. körülnézett, látta, hogy rajta kívül a kertekben mindenki szanaszét hever a napsütésben, és magától jött be délután háromkor, hogyha felébred Sün, vigyük el együtt játszóterezni. Aztán megbeszéltük, hogyan és mi lesz a következő átépítésünk/fejlesztésünk etc., viccelődtünk, a lényeg: megerősített abban, hogy nagyonis egy csónakban evezünk. Megnyugodtam.

a hétvégék a legrosszabbak

Pláne most, hogy jó idő lett. F. reggel eltűnik a műhelyében, későeste előkerül, hogy pénzt szerezzen. valamit beszélgetünk, elájul és alszik. Nekem meg baromira nincs kedvem a gyerekkel egyedül kirándulgatni. Kicsi még, nehéz nyílt terepen egyedül felügyelni, meg ez így....olyan mintha elváltunk volna, csak még egy lakásban élünk. Voltam már ilyen helyzetben, és rosszul viselem ha hülyének néznek. Állítólag ez most másról szól, és nyafogok, nem vagyok türelmes és belátó. Azért ide szabad nyafognom. 

Igen, én választottam férjet, ráadásul szerelemből, senki nem kényszerített, és kapuzárási pánikom sem volt. Valljuk be, hozzá képest anyagi, műveltségi szempontból valóban egy "elkényeztetett picsa" vagyok, ugyanakkor meg...onnan is kilógtam a sorból, innen is. Tehát? Meg kell tanulnom elviselni a társas magányt. Gyakorolgatom jó ideje, egyelőre ott tartok, hogy délelőtt szédülök, zsibbad az ajkam, kezem, hányingerem van, este pedig dührohamaim, de csak belül. Orvoshoz már nem megyek, ezen nem gyógyszerek segítenek. Nyugi, nem kell a tényői gyilkosra gondolni, aki felláncfűrészezte a családját, sosem ártanék nekik. Nem őrült vagyok, csak úgy alakult, hogy lassan 3 éve be vagyok zárva ebbe a házrészbe, gyakorlatilag mindenféle élő, baráti kapcsolat híján (kivételt képzett az a csodálatos 2 hónap, még intenzív német tanfolyamra járhattam) és az idegeim kissé megviseltek.

Vajon gyengül vagy erősödik a jelenlegi diktatorikus plutokrácia...?

Múltkor Alnak azt magyaráztam, hogy a római birodalom történetének tudása azért alap, mert fennállása alatt szinte minden megtörtént, az emberek és a politika pedig nem változtak. A köztársaság bukása előtt a plebejusok és patríciusok összeolvadtak, kialakult egy plutokrata vezetés. A parasztokból toborzott katonák földjeit nem védte az állam még azok hazájukért küzdöttek, a nyomorgó parasztok így városokba menekültek, lehetetlen állapotokban tengődve. A hadsereg gyenge volt, mert a parasztok ezekután nem szívesen csaptak fel katonának. Lázongások kezdődtek. Ezt orvosolta egy ideig a jól fizetett zsoldossereg megszervezése, node ez már a következő lépés volt. 

A mai kormány is elköveti ezt a hibát: nem fizeti eléggé katonáit. Igen, a mai tűzoltó-rendőr tüntetésre gondolok, örültem nagyon. A bírókat is felpiszkálták  maguk ellen, így kérdés, hogy még a kezükben vannak-e?  Sajnos túl keveset tudok, ezért gyenge sakkozóként csak kis lépésekben tudom kiszámítani a közeljövő legvalószínűbb eseményeit. Egy biztos: a nyomor növekszik. (Elnézést kérek a budapesti olvasóktól, de innen a plebejusok közül másképpen látom a helyzetet, ami sokkal komolyabb, mint gondolnák.)

Prison Break

Egészen rabul ejtett a "szökés" (Prison Break) című sorozat, de olyan megosztón jutok hozzá, ami 72 percenként félórára blokkol ha nem fizetek. Nem fizetek, addig meg bepótlom elmaradt olvasnivalóimat errefelé. Huhh, milyen jó példája a  népek keveredésének a főszereplő, Wentworth Miller! Méltán be is választották egyszer a 100 legszebb ember közé. Mmm! Apai ágon afroamerikai, jamaikai, angol, német, zsidó, anyai ágon pedig  orosz, francia, holland, szíriai és libanoni felmenői vannak, az IMDb szerint.  (Tudom, tudom, ez nem mai sorozat, de nincs időm TV-t nézni, de az olyan is lenne, mintha egy 300 oldalas krimiből hetente csak 15 oldalt olvashatnék el. Aztán következő héten meg semmire sem emlékeznék.)

2011.04.27.: A szépség törékeny, és úgy tűnik, hogy még egy pasinak is meg kell szenvednie érte. 

rövid

még mindig felcseszem az agyam azokon, akik ismernek személyesen 1 hülye zsidót, hallanak 5 baromról és élből vérnácik lesznek, árasztva az ideológiákkal. 

Nem vagyok filoszemita, azok is visszataszítóak.

gyerekvállalásról

Az a nő, aki megteheti, hogy szüljön, és mégis lemond róla, az eltorzult, agyoncivilizálódott, agymosott idióta. Ennyi hozzászólásom lenne a "vállaljak-e gyereket, avagy sem?" témához. Pedig én aztán nem vagyok sem egy igazi anyatípus, sem gyerekrajongó. Kedvesek, aranyosak, de sosem mentem oda ujjongva minden csecsemőhöz, kisgyerekhez, hogy jaaaaajjjj, de éééédi. Ez olyan, minthogy szeretem a pasikat, a macskákat, de egyértelműen nem az összeset. Sajnálom azokat a nőket, akik addig válogatnak meg keresnek kifogásokat a gyerekvállalás ellen (egy gyerek sosem jön "jókor") még meg nem vénülnek, aztán már csak leshetnek. Sok gonddal-bajjal, lemondásokkal jár, de mindez eltörpül amellett, amit adnak. Nem feltétlenül azért, mert evolúciós ösztön a gondozás, nevelés, óvás; én ugyanúgy szeretnék egy örökbefogadottat is.

kutyáztunk

Rájöttem, hogy én egyáltalán nem akarok kutyát. Semmilyet. Már elfelejtettem, hogy milyen büdösek, mennyire undorodom a nyáluktól, a ragacsos, fertelmes bűzt árasztó szőrüktől, és a folyamatos ugrándozásuktól. Sünit közéjük vetettem, hogy élőben is tapasztalja, hogy milyenek. (Ezek a szomszéd nyugis basset houndjai voltak, illetve tegnap meg Alék két nagy farkaskutyájával ismerkedett). Neki sem tetszett a folyamatos kutypuszi, nem szereti ha puszilgatják. Én meg szitkozódva vágtam be a mosógépbe a büdösnyálas (amúgy frissen mosott-vasalt farmeremet a mosógépbe), mindjárt dezinficiálom Sünit is.

melltartóvásárlás

Kitaláltam a tutiságot, hogyan lehet gyorsan és megbízhatóan melltartót venni anélkül, hogy ezret fel kellene próbálni a kövérítő tükörben, miközben a 16 hónapos szétszedi a boltot. Csájnízvert, mert az is jó, meg most erre futja. Vittem magammal egyet, ami tökéletesen jó, mutattam a főkínainak, hogy ezt nem innen kaptam le, frissen van mosva ne parázzon (nem mintha nem lenne ezerszer dzsuvásabb a kipakolt bolti) és csak gyorsan hozzámérem az összes nekem tetsző feketéhez, hogy hatékony és időtakarékos legyek. 

Süninek viszont nem tetszett a hely, és miközben kapkodtam le a legelső nekem tetsző feketét, azt láttam, hogy a gyerek a nyitott ajtón keresztül boldogan vágtat ki a napfényes szabadságba, a legforgalmasabb óvári útra (próbálok bp.-i párhuzamot keresni, mondjuk a Rákóczi fele a Blaha és a Ferenciek között, az is untig elég). Gyorsan elhajítottam a bugyis melltartót mielőtt besípolt volna a riasztó, és elcsíptem a kapucnijánál fogva. Ettől dührohamot kapott és megindulva egy csapáson elkezdett mindent ledobálni a polcokról, alsó fogasokról. Rohantam utána én is, elnézést kéregettem és pakoltam vissza, Sünt pedig beültettem egy kosárba.
 

A főkínai közben küldött egy nagyon kedves kínai lányt, aki csak kicsit tudott magyarul, de nagyon tetszett neki Süni, kézzel-lábbal magyaráztam neki, hogy nyugodtan babázzon vele és ezer kösz, mindjárt eltűnünk, mielőtt ők dobnának ki. Jött egy magyar eladócsaj is, ő értette mit akarok és ketten hamar összemértük a szóbajöhető darabokat, juhhé, most van szép fekete szivacsos csipkésem, meg szivacsos selyem(színű) türkizem+ bugyik hozzájuk. 

Sünt kiszabadítottam, nagyon méltatlankodott, aztán hazavezettem kakaón üvöltetve szerintem megnyugtató zenét (Twin Peaks nem parás számai) és mivel még mindig újítják a 86-os itteni szakaszát sokáig mentünk, mi mindkettőnket elégedettséggel töltött el, mert szeretünk autózni.

Süni, plüssüni és sün

A 16 hónapos Ritasüni ma felvette az egyik zoknimat, egyre ügyesebb. A papucsaimban is tud már menni, ami szép teljesítmény, kettőnk lábméretének különbségét tekintve. Nem fogok csodálkozni azon sem ha hamarosan a sminkjeimet lopkodja majd. A tükörben már régóta nézegeti magát, de ezt szerintem nem tőlem utánozza: nő.
Ma jó baba volt, nem húzta le a terítőt az asztalról, nem borította ki a méregdrága bifiduszos csodagyereket ígérő táplálékkiegészítő tápszert a szőnyegre, a mosogatógép ajtaját lehajtva és arra felállva nem törte el a kávékiöntőt helyettesítő bögrét sem, végezetül dolgát jól végezve nem fetrengett bele mindezekbe.

Szombaton anyám a padlón felejtett egy flakon olajat, Süninek több sem kellett. Végülis a szőnyegre már ráfért egy alapos, szőnyegtisztítóhabos nagypucolás, a kiömlött olajat és az egész lakásban fellelhető olajos mancsnyomokat röpke pár óra alatt felderítettem és eltüntettem. Az egyetlen játékbarátjából (plüssün) és ruháiból is sikerült kimosatni a géppel az étolajat, minden nagyszerű.

Megállapítottam, hogy valószínűleg monogám, mert rengeteg, szerintem ugyanolyan aranyos, kedves plüssállata van, de ő csakis a sünhöz ragaszkodik. (Nő?) Anélkül nem tud aludni, hurcolja fel és alá, napi rutin, hogy keresni kell a lakásban, miközben ő az ágyában felállva kétségbeesetten irányít.

Az előbb kint cigiztem, és hangos röfögést hallottam a kertből: ma este is megérkezett idei első sününk. Kiosontam, Gombóc cica nézett rám, "hol van a Süni?"-kérdeztem tőle halkan. Villant egyet a szeme és a röfögés irányába iramodott. Nem, nem bántja, a macskáim szeretik a sünöket.

virágöntöző/áruszállító munkakörbe....

Én: "-Betöltötték már az állást? Igen értem, hogy elsősorban férfimunkaerőt keresnek, de én erős vagyok, elbírom a facsemetéket, és '92 óta van jogsim. Igaz kistehert nem vezettem még, de furgont igen.*** Ami meg a kertgondozást illeti, családilag gyerekkorom óta folyamatosan kertészkedünk mindenhol.*** Hogy ismerem-e Budapestet? 33 évig ott éltem. Az iskolai végzettségem....nézze...most hazudnom kellene, de nem tudok.... ***Persze, tegeződjünk. Nem, nem tartom alantas munkának a földben kotorászást, hidd el van irodában is "koszos munka".*** Én is ősznte leszek: igazad van, lelépnék, ha jobb ajánlatot kapnék, de azért gondold meg, három nyelven beszélek. Az egyik stabil vevőtök olasz? Na akkor lehet, hogy még növelném is a bevételt, az olaszok imádják ha valaki tud az anyanyelvükön.*** Értem, hogy félsz attól, hogy belelendülök és aztán otthagylak, te meg kereshetsz mást, nos akkor sok sikert mindkettőnknek, szia, szia."

Fel voltam kávézva, azért voltam ilyen magabiztos, mit kell azt tudnia, hogy furgont körülbelül kétszer vezettem a csepeli Duna- parton, eddig önállóan csak egyszer nyomtam le a J.-Bp. távot autópályán, de nálam hülyébbek naponta mennek ide meg oda, egyszer mindent  el kell kezdeni, nem? Lehet, hogy kiderítem, hogy hol van a boltja és személyesen beszélek vele, mert eszembe jutott, hogy elcsalhatnék időt (bocccs dugó volt Pesten) és rövid időszakokra találkozhatnék a barátaimmal. 

Szerencsére kissé korán temettem a nagyapámat, "hála" anyám ismételt dezinformálásának. Ma felhívtam Papát, a nagynéném (anyám bátyjának felesége) vette fel, és elmesélte pontosan mi történt. Szóval az öregnek nagyon fájt a csípője, nagybátyámék kórházba vitték, ahol teletömték méregerős fájdalomcsillapítókkal, köztük szintetikus morfiummal is, amitől megvadult, agresszív lett, randalírozott a folyosón, mire alaposan  leszedálták nyugtatókkal, majd ekkor közölték, hogy "nem találják mi a baja". MRI-t nem lehetett csinálni neki, mert valami világháborús fémrepesz van benne. Erre anyámék hazavitték (!), teljesen lekábítva, amiatt nem tudott járni sem. Egy napig aludt, nagynéném mondta, hogy mára teljesen kitisztult (bivalyerős lehet még a mája, veséje), ott főz vele a konyhában. Beszéltem én is Papával, teljesen normális, nagyon örült, hogy Rita már  fut, játszóterezik, igaz a csípője továbbra is fáj. 

M. nagynéném is ki volt akadva a szüleimre, én is, anyámat felhívtam utána,  még ő lett mérges rám, hogy "miért a bátyjáékat hívogatom, ő mindent sokkal jobban tud."  Látom, látom... (Nota bene  nem is olyan régen olvastam egy tanulmányt arról, hogy idős embereknél a nyugtatók, fájdalomcsillapítók egészen másképpen működnek az agyban.) Az viszont változatlan, hogy állandó orvosi és nővéri felügyeletre szorul, úgyhogy az öregotthon marad, legfeljebb majd, hogy ne őrüljön meg, rendszeresen haza kell engedni kicsit, aztán estére visszavinni. Fene egye meg, hogy olyan messze lakik, tegnap már arra is gondoltam, hogy  1-2 hétre elköltözöm hozzá Ritával felügyelni.