Ébresztő önbecsülés, te átokverte fajzat!

Sokszor kívántam már azt, hogy bár meg sem születtem volna. Sokszor foglalkoztatott az is, hogy elpusztítsam magam, de nem vagyok szuicid alkat. Olyankor ha késztetést éreztem erre mindig leültem és megfontoltam eljött-e már az ideje? Nos, valahányszor úgy döntöttem, hogy nem, még dolgom van itt. 

Szeretek elemezni és észérvek alapján döntéseket hozni, bár kívülállók számára döntéseim korántsem biztos, hogy nem hatnak irracionálisan. Jelenleg azt láthatják ha rámnéznek, hogy ez a hülye hozzáment valami istenhátamögötti faluban élő pasashoz, szült neki egy gyereket, teljesen kiment a formájából, nyomorognak, nincs munkája vagy nem tud dolgozni, mert nem is akar, pedig több lehetett volna, sokkal több. Igen, kívülről kétségkívül így festek.

Így fogok festeni később is, ha nem szedem össze magam. Érdekel még az önbecsülésem? Ameddig az nem, addig nem fog sikerülni. Jelenleg holtponton vagyok, és majdnem tökéletesen kiégtem, nagyon kevés dolog kelt bennem érzelmeket. Pár éve (vagy 7-8?) még fájt ez a fajta üresség, ma már csak sajog. Jobb most így nekem? Nem érdekel.

legalja

szép kislány, oszlopdisznó anyukájával

Minap az egyik gyereksétáltatás közben összefutottunk Allal, a hőség miatt tapadós, spagettipántos top volt rajtam, ami semmit nem rejt el. Rá is kérdezett, hogy "jujj, terhes vagy?! Jajj, de jó lenne! Biztos nem?" Nem. Vénülök, lelassult az anyagcserém, mert baromi keveset eszem, de nem végzek ironman kiképzést, ugyanis leginkább olyan intenzitású edzésre lenne szükségem, továbbá rengeteg pénzre és egy jó plasztikai sebészre. Nem érdekel ha háborogna, hogy "de, asszonyom, egy egész vályút kell behoznunk a zsírjának" annyi pénzt kérhetne, amennyiért köteles akár tartályos kamiont is bérelni és betolatni vele a műtőjébe. Megcsináltatnám a melleimet kisebbre, gömbölyűre, hetykére és a fogaimat is, csili-vili, gyönyörű törtfehérre és kissé szabálytalanra, hogy igazinak hasson.

"kutyasétáltatás"

Ettől a Csubakkától alig lehetett elvonszolni, úgy egymásba szerettek

Editnéni és a többi dada szarik bele, hogy Rita mit és hogyan hisztizik itthon, csak azt ismételgetik, hogy egy drága, szófogadó kisangyal ott, hiszen nekik ez a kényelmes. Így minden késődélután elvisszük Ritát olyan helyekre, ahol szabadon futkározhat, megállhat, szemlélődhet, és senki nem korlátozza. Ezeket én csak kutyasétáltatásnak hívom, a lakásban tartott kutyának sem elég ha leviszik a ház elé, hiába van saját kert, élményekre, ingerekre és rohangászásra vágyik.

benne a dac, - és hisztikorszakban

Kicsicsillag hajnali kettőtől négyig-ötig, műsorozott, mire A. ismét belevetette magát a szakirodalomba, (ez egészen jó) mostmár velem együtt. Magam megnyugodtam, hogy a reakcióm normális (az eszembe sem jutott, hogy megverjem, WC-be zárjam, kikössem az ágyába stb., - miféle emberek vannak?! ) ezek a kicsicsillagok ebben az életkorban valóságos ördögökké képesek válni. A következő fázis a 14 éves kor. Megbeszéltük A.-val, hogy következetesen követjük a legtöbbet emlegetett tanácsot: még tart a dühroham, nem engedünk, úgy teszünk mintha vakok és süketnémák lennénk akkoris, ha a hanghullámoktól szétesik a ház. Továbbá konzultálunk "Editnénivel", hogy milyen tanácsokat tudna adni, hogyan illeszkedjen be Rituka, az engedelmes kisangyalka a bölcsi közösségébe, hogy ott is tombolja ki magát, ne viselkedjen passzívan, visszatartva magában a tengernyi energiát, ami aztán itthon a mi nyakunkba robban, mitől szépen megőrülünk mindannyian, illetve mi, szülők, alvásmegvonás miatt elhalálozunk.

Kávét..!

később

Megbeszéltük, mindkét félnek igaza van. Túlkomplikáljuk, de rendben, elvisszük orvoshoz és gyerekpszichológiai tanácsadásra is elmegyünk. Nem vagyok hajlandó itt önértékelési anyaválságozni. Szinte mindent megteszek a gyerekemért, de vannak határaim amiket nem tudok átlépni, mert a természet ilyennek alkotott. Ettől én nem vagyok rossz anya, csak kicsit különbözök azoktól, akik már kiskorukban is hajasbabákat ringattak, főztek, takarítottak, később meg nagy és pompázatos esküvőről álmodtak, mi életük legszebb napja és mindez orgazmushoz hasonló boldogsággal töltötte/tölti el őket, aztán Benőkét/Csillukát attól még elrontották egy életre. Azonban a más szülő hogyan cseszi el a gyerekét témakörbe egyelőre nem akarok belemerülni, mert látom, hogy feneketlen mocsár az feleim, bizonyám.

-

Apuka kicsi csillagja nagy nehezen hajlandó volt megenni a felét a leturmixolt őszibaracknak, amit babazabpehellyel és darált háztartási keksszel kevertem el. Apuka ugyanis úgy gondolja, hogy valami szervi és neurológiai baja van Sünikének, mert mindig nehezen, hisztizve és összegömbölyödve, a sünén vagy a karunkon alszik el, és ezek a netes olvasmányai alapján a krónikus székrekedés és görcs jelei. A gyerek születése óta így alszik el, semmi baja azonkívül, hogy hülyére van kényeztetve.

Tény, hogy kezdettől fogva úgy akartam etetni, hogy cukrot, fehérkenyeret, péksütit ne is ismerjen, de nem is én voltam az, aki ilyeneket dugdosott neki, hanem a szüleink. Amit A. az előbb művelt Ritával, azt már nem bírtam, fél órán át etetgette az ágyunkban, az kényeskedett, nyökögött, élvezte a kiszolgálást, én meg a rossz, gondatlan anya kimenekültem. Abba még beleegyezem, hogy teljesen feleslegesen orvoshoz vigyük, de ebbe, hogy egy 21 hónapos kisgyerek rabszolgái legyünk, ebbe nem. Elvertem ma fizetésemet, a jó magyar forintot mindenféle rostos gyümölcslére, joghurtra, pelenkákra mert én is megijedtem. Kicsicsillagnak persze nem kellenek, mert úri szeszélye éppen úgy diktálja. Kizárt dolog, hogy visszakérjem a gyes-t, és 2012.11.18.-ig össze legyek zárva vele, inkább a három műszak, más család is túléli, minek kellett, a következő hónapban már egy fillér sem érkezik a számlámra, nem vagyok biztosítva, így nincs pénzem TB-re, telefonra, semmire. (Nem élünk külön kasszán, de nyilván nem kérek A.-tól pénzt pl. új olcsóruhára a hamar elkopó olcsóruhák helyett, mikor éppen valami alkatrész/gép/szerszám/apjafasza kell sos.)

azt mondják meleg van, de én fázom

Még mindig remegek és fázom, de most már szédülök is.  Az előbb vettem rá magam hűtőfürdőre, mert nálam a 38 fokos testhőmérséklet már igen ritka. A fertőzés lejjebb kúszott a tüdőimre. Földönjáró még délelőtt elvonszolt orvosunkhoz, aki cöccögött és babaszappan nagyságú antibiotikumot írt fel. Tudjátok ti is ha nem élem túl, akkor valaki a hamvaimat a Margitszigeten szórja szét, inkább a halastó felé eső részen a platánfák alatt, írjatok F.-nek nehogy elfelejtse, meg ő ugye nem ismerős arrafelé, kösz.

fásult, allergiás

Nem történik velem semmi. Ritát elviszem reggel a bölcsibe, hazahozom koradélután. A takonykór amit elkaptam tőle, valószínűleg allergiás alapú. Tehát én parlagfű allergiás vagyok, aminek most van a főszezonja. Az allergiás reakció során hisztamin szab fellazult orr-, légzőszervi nyálkahártyák könnyebben beengedik a bacikat, vírusokat, ezért fájt a torkom. Mostanra az lokális antibiotikus és antiszeptikus szerek alkalmazásától elmúlt, lázam nincs, ellenben van egy nagy duda fejem, szájon át lihegek, és már annyi  papírzsebid használdam el, amivel kiirtottam a fél Hanságot. Felhívtam a szomszéd, szintén autóalkatrészeket gyártó gyárat ami mellől kiléptem, beszéltem egy HR-es nővel, kérte, hogy küldjem el az önéletrajzomat. Megtettem, nem cifráztam, gyakorlatilag arról szólt a motivációs levelem, hogy "adjanak munkát". Csudaérdekes mindez.

Az öcsém jobb lábát műteni fogják szeptemberben, mert visszeres és csúnyán begyulladt. Nem is dohányzik, ellenben rendszeres társasági alkoholfogyasztó, ami pucolja az ereket, vagy mégsem? Szívás. Viszont szerelmes végre egy fiatal lányba, amivel semmi gond nincs, mert születési dátumát tekintve hiába 32 éves, nőügyekben legfeljebb 17, így a 21 éves lány biztosan érettebb nála. Jópofa fotó róluk, illetve az ujjaikról:  

érdekes (hosszú)

düh

Kipihentem magam, a bölcsibe szoktatás remekül halad, ma gond nélkül ott aludt. Dolgozni szeretnék és pénzt keresni. Hülyeségekkel töltöm az időmet, például Modorostibivel veszekednék, amiért A. honlapját lehúzta, jó nem én írtam a szöveget, hanem egy kockafej, stilisztikailag tehát jogos a bírálat, amúgy meg bassza meg az is. Többet nem is írok, mert megbánnám, egészen behárpiásodtam befelé.

utórezgés

Ránéztem napközben egy kartondobozra, amiben A.-nak kontaktlencsét küldtek és automatikusan az villant be, hogy kód: 0001sch karton csomagoló, meg milyen nap és hány óra is van, mikorra kell mennem? Majd leesett, hogy már sehova. Úristen, én felmondtam... Úristen, én felmondtam?! Ilyen még nem volt, hogy tetszik valami, mégis megyek, mert vagy a munkahely, vagy a család. Nahh, nem érzelgősködöm, ilyen az élet, vagy csak az enyém. Libikóka. Nőként azt nem írhatom, hogy hol a fasz egyik végén, hol a másikén, hiszen ez képzavar lenne, pedig olyan frappáns.

"amint közösségbe teszed, számíts rá, hogy azonnal elkap valamit"

Bölcsis Süni máris bekapott valami takonykórt, remek. Még csak taknyozódik és köhécsel, hétfőig meglátjuk mi lesz. Még jó, hogy éppen nem dolgozom, mert mindenképpen táppénzre mennék emiatt.

bölcsis Süni

Ez a bölcsi egy luxusszálló, hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy ilyen van itt. Egészen pontosan egy régi szocreál borzalmat újítottak fel,  de csak legelől maradtak riasztó elemek, úgymint álló virágtartóállványok, foszöld, csíkos '60-as évekbeli fotelek, hozzájuk illő lakkozott asztalkával, azon álnépies futóval és egy szintén álnépies hamutartóval, mi nem értem minek van kint, mikor nem szabad dohányozni. A mi gondozónőnk, dadánk(?) határozott, egyelőre nagyon, nagyon szimpatikus. Rita bőgött reggel mikor otthagytam, de én is egyetértettem azzal, hogy minél tovább tutujgatom, annál rosszabb lesz. Mire érte mentem, "Edit néni" elégedetten jelentette, hogy mindent megevett, jó kislány volt, és akkor Sünüs csinált egy olyat, hogy elandalodtam teljesen, hozzábújt a mellette lépdelő kislányhoz, dudorászva átölelte, ezzel búcsúzva el attól, majd jött hozzám vigyorogva. 

Kiléptem

Megpróbált a fő HR-es (is) visszatartani, még utánanézett, hogy van-e egy vagy két műszakos nekem való munka, de most már nincs, így nem volt más választásom. Rossz volt kijönni, személyesen búcsúztam el mindenféle rendű és rangú közvetlen kollégától és meghatott, hogy sokkal többen szerettek meg egy hónap alatt, mint gondoltam volna. (Ecetesubi és Benga nem, de a nagy létszámot tekintve ennek a két alulkompenzált hárpiának a véleménye úgyis érdektelen, ők éppen úgysem a délelőttös műszakban voltak.) Azoknak, akikkel nem tudtam találkozni, körlevelet írtam. 

Holnap én viszem bölcsibe Sünüst, juhhé, aztán majd lesz valahogy. Sőt! Már lendületbe jöttem, tudom, hogy tudok dolgozni még, hogy évek alatt kidolgozott imázsommal és félig tudatos viselkedésemmel hamar kedveltté válok. Egyszerű: "bella figura" minden körülmények között. Vagyis ápoltság, női ruhák viselete, semleges kedvesség mindenkivel, mosoly, nyugalom mutatása, ha éppen legszívesebben a kukába is húznám le magam, újoncként belső viszályok elkerülése, precíz munkavégzés, és ami új: konfliktusok felvállalása. Nyílt kör e-mail-es támadáskor válasz ugyanebben a formátumban önmagam megvédésére és jééé, nem omlik össze a világ! Valódi hibák elismerése, másoké nem, mártírkodni felesleges. Megfelelő viszony kialakítása után (soha nem szabad tolakodni!) őszintén megkérdezni olyan embereket hogyan kezelik a stresszt, akiken látom, hogy jól. Aztán vagy igazat mondanak és számomra is alkalmazható megoldást, vagy nem.

Mindennek két oldala van: most, hogy volt időm végre leárazott szandálok után koslatni, minőségét tekintve szinte ingyen találtam egy csodálatos, halvány olívazöld Merrel darabot, amiből már csak egy méret volt, éppen az enyém. (Attilának nem mertem bevallani, biztosan kiszúrta, de nem szólt semmit.)

méghogy karrierista álmok, én csak....

Attila azzal fenyegetőzik, hogy ne tápláljak túlzott karrierista álmokat, mert be fogja tiltani, hogy így, itt, három műszakban dolgozzam. Jó, de akkor megint nem lesz pénzünk. Kialszom magam három nap alatt, és aztán jön a vibrálás, a bezártság, finom depi, generalizált szorongás főleg télen, ajjajajaj. A csapat lassan kezd befogadni, ennek ellenére holnap szívesen nem kelnék fel négykor, csak 7-kor, vinném én Ritát bölcsibe. Kihagynám a tesztoszterontúltengéses, nőbe oltott agresszív szőrös vadállattal, egy neandervölgyi tuskóval, az egyik váltómmal való találkozást is, róla még nem is írtam. Namosthogylegyen. Pályázgatás, újabb interjúk, mérlegelés, faszom.

itt még vannak házifecskék

Kávé, majd egy doboz Bomba, visszatartott vizelet, "előléptetés" (= +1 ember munkája), akit valóban előrébb léptettek, hat éve van ott, kinőtte magát a jelenlegi munkaköréből, rendben, aki elsőre a legszimpatikusabb lány volt, erre el is viszik, de valahogy nem is értem miképpen nem adódott alkalom arra, hogy átvegyük mi is az ő munkaköre?! A fiúkkal bent azon vitatkoztunk, hogy most melyikünk a felszopó? Szerintem mindketten. 

Indiai vezetés alatt már semmin nem csodálkozom, de legalább a fecskefészkeket nem verik le. Vastagon gyűlik a fecskeszar a szép térköveken, külső járólapokon, légkondi kimenetek alatt, az rendben van, hogy nem bántjuk az állatokat, pláne a kedves kis fecskéket, de takaríttatni mé' nem lehet utánuk? Bomba után eufória, aztán itthon összeomlás, kóma, Attila felügyelte Sünit. Holnap én leszek a soros. Délután is Bomba? Majd infarktus? Mindegyik energiaitalnak ugyanolyan íze van, de nekem most éppen ez szimpatikus, meg le volt árazva.

legenda oszlatás

A HR vezetője férfi.

szófosás

Lett volna egy másik álláslehetőség is: a bölcsi melletti idősek klubját kellett volna vezetnem. Nos, nem mentem el az interjúra. Utálom az öregeket azon az alapon, hogy a legtöbb ember idióta és mire megvénül, még az a kevés esze is kicsorog a fejéből, amitől még elviselhetetlenebb lesz. Az egyéniségek ritkák, esetükben az életkoruk soha nem számított. Annak a valószínűsége, hogy legalább egy ilyen akadjon az idősek klubjának nevezett nappali geriátriai gondozottak között, igen alacsony. 

Másrészt egyedül kellett volna ülnöm egy irodában, minek esetemben katasztrofális végkifejlete lett volna, utáltam volna azt a kevés munkát is, a világot, azon belül a poshadt állóvizet, halogattam, bagatellizáltm volna mindent, így rövid úton joggal kitették volna a szűrömet. Közben a szomszédban lett volna Rita 120 kölökkel összezárva, biztosan átlopdostam volna megbontva ezzel a bölcsi és beilleszkedése rendszerét, a gyerekzsivalytól is rosszul vagyok, nem véletlenül nem mentem soha közelébe sem gyerekekkel, sem idősekkel foglalkozó szakmának.

Tipikus elsőgyerekes aggodalom

Sünikével szándékosan sosem beszéltem gügyögve és nem is ugrottam minden nyaffantására, de análkülis szeret, hogy folyton körül lihegve édesz kici tündérkutuszkámoznám. Süni ugyanis rugalmas, ma már újra a régi volt, visszafeleselt, visongva kacagott, vadultunk, összebújtunk, házi wellnessezést rendeztünk a kádban a maradék lássokkal. Délelőtt kóboroltunk, hagytam futni, belemenni a susnyásba, hogy majd úgyis kijön onnan, mert szúrni fogja a meztelen lába szárát, így is lett, ki is futott magától, továbbhaladva az árokpartokon köveket gyűjtöttünk Attilának, nagyrészüket eldobálta közben, mert az viccesebb mint cipelni. Kergette ez egyik öregasszony kint kaparászó tyúkjnyáját, felelősségteljes anyukaként rászóltam persze, de igazából én is egy vásott kölyök vagyok, szívem szerint beszálltam volna a tyúkfuttatásba. Naszóval szokásom szerint túlaggodalmaskodtam ezt az új helyzetet a jajszegénykisfélárvám mi lesz veleddezéssel, meg sem ismer majd, sérült, lelkibeteg, szerethiányos lesz, aki már 14 évesen megszökik egy narkós punkbandával, jajj, jajj. Ehh!

Sünmü

Szegény kis kölcsöngyerek, eddig anyáméknál volt meg A. szüleinél, olyan kis érzékeny lett, úgy kapaszkodik belénk, ölelget, alig látjuk egymást. Nagyon bízom benne, hogy a bölcsiben  magára talál. Agyonkényeztették a szüleink, nem volt ilyen, most már rajtunk kívül mindenkivel bizalmatlan, ha hangosabban szólok neki, már görbül le a szája. Minél tovább maradna itthon, ez annál rosszabbá fajulna. Kortárs társaságba kell mennie neki is, ha ez kezdetben mégoly fájdalmas is lesz. Ó, ha már erre gondolok, szó szerint  hasogat a szívem, kész, maradunk itthon, visszakérem a gyest, de nem, az én Sünmüm ennél keményebb, és én is, ki kell bírnunk most ezt. 

ne csak rosszat

Emlékeztetnem kell magamat, hogy ne csak panaszkodjam, mert az nem fest valóságos képet. Húszévest minap Pai-mei-esen leosztottam és visszazavartam dolgozni, mert szó szerint pityergett az udvaron, hogy "én ezt nem bírom, hazamegyek, de muterék akkor mit szólnak bla-bla-bla." Nem szabad, hogy ne kérgesedjen meg, és ne legyen belőle potenciálisan jó férfipalánta. Három nap múlva már vigyorgott.  Ezen morfondíroztam, mikor én is mindennap azzal mentem be, hogy lehet, hogy ma engem rúgnak ki, vagy én rúgatom ki magam, vagy egyszerűen csak kisétálok. Aztán a kölyökre gondoltam, meg a sajátomra is, aki miatt belekezdtem ebbe, hogy legyen elég pénzünk, ne essek ki a munkaerőpiacról, hogy továbbra is legyen elég pénzünk, vagyis következetesnek kell lennem. 

Node visszakanyarodva a panaszkodáshoz: gyanúsan egyoldalú képet fest. Be kell vallanom, hogy valójában élvezem a pörgést, a sok embert (végre emberek között!), morgok a hülyepicsákra persze, de nemcsak olyanok vannak, sőt. Mindez nem jelenti azt, hogy egyszercsak nem köszönik meg az eddigi munkámat, vagy mégis nem borulok és rontok ki onnan. Továbbra is mindig csak a következő napra gondolok.

életem eddigi legdurvább munkahelye

Leltározás zajlik az egész rabszolgatelepen. Csütörtökről péntekre éjszakás voltam, hazaértem hétre, de  még aznap, vagyis pénteken beosztottak  délután kettőtől tízig. Odaálltam hajnalban Pókerarc elé, hogy beszélni szeretnék vele.  Intett a fejével, hogy mondjam. Kis billentéssel nemet intettem, hogy ne itt, ő válaszul hasonlóképpen kifelé billentve, hogy kint? Mire bólintottam, hogy igen. A metakommunikáció működik. Máris kipenderült az asztala mögül.  A szemébe néztem végig, és higgadtan  közöltem vele, hogy ez a beosztás most így nekem nem jó, tud-e alternatívát ajánlani helyette? Nyökögött, hogy akkor szabit tud felajánlani, de az xy számít rám, és bevetett egy számomra eddig ismeretlen melegbarna, bánatos kutyaszemes kérlelő tekintetet. Szemét Pókerarc, ez bejött! Erre a "számít rád"-ra még nem vagyok immunis, azonkívül újonc, így bólintottam, hogy legyen hát. 

Most már olyan fáradt vagyok, hogy nem érzékelek semmit. Délután kérdezte tőlem egy öreg cigiszünet közben, hogy mit csináltam Pókerarccal reggel, mert ő még nem látta így megbénulva "azt a gyereket"? Mondtam neki, hogy semmit, csak jó erősen végig a szemébe néztem, és kulturáltan a tényeket közöltem vele, talán még nem találkozott ilyen nővel. Az öreg kuncogott, veregette a vállam, én röhögtem, sütött a nap, vidámak voltunk. "Tündérkém"-folytatta - Azért ha majd ..ööö..hogyismondjam, na, ha......- Janibá' arra gondolsz, hogy cidáztatna egy raktárban?-vágtam a szavába. -Nem mondod, hogy rámmozdult?!

-Jajj tündérkém, te még nem ismered, hogy itt mi megy! Egyrészt láttam, hogy néz rád, amúgy ez szerintem még a targoncát is baszogatja úgy áll neki folyton, hogy törne bele a fasza egyszer! Aztán mit gondolsz a kolléganőid miért dolgoznak annyit?! Vagy nem voltak hajlandók rá, vagy rosszul csinálták, francokat se érdekli, de tudok neked mutatni egy-két mádámot, aki valamit ügyeskedett vele, mert aztán jó helyre kerültek mind, nekem már nem is köszönnek. 

Szerintem az öreg képzelődik. Verseng a sok pasi az alfahím szerepért, Pókerarc középvezető, közel 1 évtized alatt talán megdugott 1-2 lányt onnan, az öreg pedig felnagyítja mindezt, mert irigykedik a fiatalabb kakasra, közben meg magának puhítana, ehh. 

(Ma rámkattant egy 20 éves gyönyörűség is, hááááááát ilyenkor egy ezredmásodpercig sajnálom, hogy nem vagyok már szingli, tisztáztam vele, hogy nem vagyok az, sőt. Elszontyolodott egy darabig, mindegy, a hiúságomnak jólesett, hogy sokkal fiatalabbnak nézett.)

jó reggelt

Zistenlovafaszába, még egy éjszaka, most ébredtem, illetve egy órája, a kávé még nem hatott, dögfáradt vagyok, de menni kell megdögleni. Holnap visszakapjuk Sünüst, akit már alig várunk, de hogy fogom én ezt bírni mellette? Attilával megállapítottuk, hogy nekünk már nincs sok hátra. Pontosabban szerinte én már csak 100 évig élek, de nála napok kérdése. Nyugtatott, hogy a fizetése elég lesz koporsóra. Ki mondta, hogy el leszel temetve?-kérdeztem.- Minek vegyünk méregdrágán egy kődarabot, és fizessünk azért horribilis összeget, hogy 25 év múlva kitúrják onnan a maradékaiddal együtt? Bahh, morogva el.

(Hajnalonként sci-fit írok ha bírok, a rabszolgatelep ihleti.)

egy undok kolléganő pipa (valameddig)

Hmmm, gondolkodtam, hogyan vegyem fel a harcot Ecetesuborkával? Nyilvánvalóan úgy, hogy "fiait", akik tűzbe mennének érte, és akiken tegnapelőtt éjszaka kezdődő finom, kollektív ellenállást éreztem irányomban, a magam oldalára csábítom. No de hogyan? Süssek muffint? A saját családomra sem jut időm, amúgyis női süti, a kimenetel bizonytalan. Az egyetlen biztos kiindulópont a dögös külső, cselesen megemelt cicik, alakot vékonyító mélyen dekoltált, a kényes deréktájakon (=punnyadt úszogúmis) kissé bő, cipzárközépig érő póló és szűk fekete halásznadrág, a szokásosnál rafináltabb smink. Nos, a többi már adta magát: megvilágosodtam, hogy okos enged szamár szenved alapon látszólag el kell ismernem Ecetesuborkát alfanősténynek, bólogatni a történeteire, nevetni azokon, mikor nevetést vár, így elég hamar felengedett. Vele meg a nyája is, így aztán kiérdemelte az Ecetesubi nevet és hajnalban, mikor már mindenki tikkadt volt, végre tompítottan visítva, nevetve utazhattam üres targonca lábain, amit belépésem óta mohón tervezek és természetesen  teljesen szabálytalan, mert balesetveszélyes, demoralizáló a munkaközösségre drága gépeken infantilisen idétlenkedni ésatöbbi, ésatöbbi. 

Addig használjátok a külsőtöket lányaim, még van ha pasis munkahelyen jól akarjátok érezni magatokat, mert megkedvelnek, nem hátráltatnak, sőt optimális esetben szövetségessé válnak. Aztán úgyis eljövend majd a jóságos, idősebb anyáskodó Nagy Tanácsadó szerepe, akin látszódik, hogy volt valaha külseje, ezért hiteles.

korareggeli nyári hangulat

Ó, azt a pillanatot, mikor leszálltam a buszról hazafelé és a friss reggeli napsütésben betértem a boltba, majd hazasétálván ittam a főutcai fák, park látványát, nem foglalkozva azzal, hogy mindez milyen lesz üvöltő szélviharban, jégszemcsés esőben-hóban, sötétben, úgysem felejtem el, de rögzítem, hogy jobban segítsen emlékezni. A hajnali harmattól nedves fűnek smaragdszíne volt, a kertünket még soha nem láttam ilyen színpompásnak, már értem miért nevezik el a tujákat, fenyőket ezüstnek is, mert az egyik valóban ezüstzölden csillogott. A sok esőtől hatalmasat nőttek a facsemetéim, simogattam platánjaim hamvaszöld pihés leveleit, nyírfáim első levedlett, fehéredő kérgét, a méregzöld borostyánokat, a burjánzó vadszőlőt. Tapogattam a lassan fává cseperedett füge gyümölcseit, teljesen ellazultam, olyan tökéletes volt minden, hogy sírni tudtam volna a boldogságtól.

utólagos

Hajnali fél öt. Papírra kell írnom, mert word-ben is nyoma marad firkálmányaimnak. Még új vagyok itt és óvatos. Kinézem akár Pókerarcból, akár az IT-ből, hogy utánalesnek ki netezett éjszaka. Ecetesuborka fél órája ment el. Hajnali kettőig stresszelt, gusztustalan rikácsoló hangja van és közléskényszeres. Már most nem bírom elviselni a hangját, de szerencsére mikor haza kellett engednie az embereit (ők kettőig vannak, ő meg elvileg addig, még kell) beletemetkezett egy könyvbe, így elnémult. 

Az egész nő egyetlen nagy, vibráló ideggóc. Meglepődtem, hogy nagy szája és határozott munkatempója ellenére 33 évesen még mindig a mamánál lakik a nővéreivel, húgaival, öccsével. Nem tud főzni, nem is akar, utál vasalni, takarítani, de minek is, mikor a mama úgyis otthon van, a mama mindent megcsinál, ő pedig soha nem költözik el tőle és gigantikus méretű családjától. Egyébként nem rossz nő, igaz én legalább 38-nak néztem, rettenetesen egyhangú a ruhatára, nem sminkel pedig ráférne, legalább a haját festi. Továbbá van éppen pasija, így nyilván nemi életet is élnek, tehát nem baszatlan. Mégsincs kibékülve a világgal, abban belül velem sem. Szar lehet neki. Esetleg ideje lenne munkahelyet váltania, elvégre 9 éve van itt. 

A rabszolgatelep a nappali nyüzsgéshez képest most szintes csendes, kihalt. Fáradt munkások lihegnek a sorokon (Undorkáén kivéve, ők megállás nélkül szétizzadva nyomják), babrálnak, sepregetnek. A csokiautomatákat kizabálták, de ez különösebben nem zavar. Vagyis igen, mert dobálnám be az apróimat, hogy szedegessem ki őket. Ez tiltott tevékenység, főleg most, hogy két heti rohangálás, napi egy szendvicsezés mellett új lyukat kellett fúrnom az övembe. Tehát mégse zavarjon, hogy üres. Legyen már hat óra, basszameg. Hajnali öt. A firkálgatással sikeresen elhúztam az időt.