pocilakózók, gügyörészők

Lusta vagyok levelet írni, így Molly témájáról itt fejtem ki a magamét. Terhességem elején fenn voltam baba-mama fórumokon, de annyi agyhalott nyüzsgött ott, hogy fájt. Valaki már amiatt is rámszólt, hogy a terhesség az egy derogáló szó, mert gyermeket a szívünk alatt hordani áldott állapot. Aztán hallgattam élőben azt is, hogy jajj, az első hat hétig majd hálóingben bent, félájultan töltöm napjaimat. No ez sem így alakult, mivel császároztak, úgyhogy (Attilának akkor még nem volt jogsija, én meg nem mertem vezetni) már másnap buszozhattunk be sebkötözésre. Nyilván nem hálóingben. A félájult állapot megvolt, főleg miután mellgyulladás miatt magas lázam is kialakult (a "tejláz", a begyulladt csöcs egy rémálom), de nem volt időm ilyenekkel foglalkozni, mert Sün volt a központban. Szerencsémre olyan apát fogtam ki, aki végig velem együtt szoptatott, altatott, őrködött, gondozott, váltottuk egymást az első időkben és olyan félhullák voltunk, hogy eszünkbe sem jutott a szex. Az első hetekre értem. Arra viszont nem emlékszem, hogy izzadságunkba pállva zsíros hajjal, szőrösen/borostásan hálóingben lézengtünk volna fürdés nélkül. (Ezen nevetek, ami jó, mert most pippantottam az aszthma gyógyszeremből és segít köhögni.) 

Tehát én például azért nem hallatom a hangomat ilyen fórumokon, mert pillanatok alatt rosszul leszek a sok buta nőtől, akiket reménytelen értelmes, józan gondolkodásra rávezetni. Tudiillik, hogy nem attól jó anyukák, ha már a zigótát is pocilakózzák "áldott állapotban", később pedig óriási önfeláldozásként élik meg az első heteket, folyamatosan gügyörészve.

az én cuccaimra irigykedni?!

Ejj, csak kiírom magamból azt, hogy nagyon utálom ha valaki sajnál és utolsó csórónak tart, de igaza van. Vállat vonok, én is szoktam irigykedni a gazdagabbakra, de csak magamban és nem fröcsögve. Azt viszont még napokkal később sem tudom megemészteni, hogy engem irigyeljenek azért, mert ha lehetőségem adódik rá, akkor igyekszem adni magamra? Leszaggatnák tekintetükkel rólam a leárazott bizsukat, farmert, gagyi csizmát? Mert nekem is foszlott ganékban kellene járnom, ahogy más "rendes asszonynak", mutatva ezzel is, hogy csakis a családnak és a munkának élek? (Már röhögök miközben ezt pötyögöm be, de tényleg egyre több ilyennel találkozom, és nem hiszem, hogy pusztán vidéki jelenség.)

Szóval megkaptam, hogy "ez is új lánc? Már a múltkor is egy új volt rajtad!" Hát még ha tudnák, hogy mennyi van még! Sálak is, pulcsik, Attilának is, Ritáról nem is beszélve. Rendkívül dühít, hogy rám, az én semmimre irigykednek olyanok, akik ugyanúgy megtehetnék vagy még inkább, hogy hasonlóképpen, minimálisan adjanak magukra! Talán ezért szerelmes még belém a férjem és van nemi életünk is, nem jár félre, de pornó magazinokkal, viagrával, szesszel sem kell felgerjesztenie magát együttléteink előtt, mik nem félévente, évente történnek meg.

lóboxos csömör

Visszatértem egy kis időre, megtaláltak eszement nők. Írtam nekik egy összefoglalót, de az egyik magára ismert benne (fogalmam sincs, hogy ki az, de tény, hogy az effélékhez szólottam) és ismét támadott.

*

Kissé elfáradtam a sok butaságba, de úgy kell nekem, minek folyok bele? Kevesen, akik alázatosabban és több tapasztalattal állnak az élethez, értik mit akarok mondani. A többiek? Nem. Van-e remény felnyitni szemüket, hogy jó irányba változzanak? Aligha.

Mindenkit folyamatosan ér csalódás, nőt, férfit egyaránt. Az okosabbja feldolgozza ezeket és nem kezd fröcsögni. Nem mond olyanokat egy 35+ nőnek, hogy "mit tudhatsz te a gyereknevelésről, mikor arra se lehettél jó senkinek, hogy teherbe izéljen!". Ezzel többször találkoztam, nincs hozzáfűznivalóm. Pontosabban egész kisregényt írhatnék erről, de a fentiekre visszautalva, értelmetlen lenne kérem. Azt sem mondhatom, hogy szeressék egymást. Olykor túlságosan is szeretik virtuális partnereiket, de önzőn, mohón. Szeressék hát egymást kevésbé, tartózkodóan, ne ilyen életre-halálra. 

*

Átlagpicsa kommentjei:

"-Totális szemellenzős gondolkodásmód.... Te milyen alapon és megfontolásból adsz kéretlenül tanácsokat elvált Nőknek? Adott neked bárki tanácsot, hogyan állj a házasságodhoz?

- Vagy éppen csak pusztán abban, hogy hogyan és miként viselkedj, gondolkodj mint Nő? Nah szerintem inkább ezeken rágódj el picit." 

Szívesen írnék erre hosszan neki, de semmi köze hozzá, meg úgysem hinné el.

apróbb imázsváltás

A.: -Nekem tetszik a fehér bőr, miért akarsz barna lenni? Ráadásul olyan műsárga, ráncos...

Én.: -Ezek már EU-szabvány szerint készült úgynevezett csokicsövek, nem károsak, az eredményeket látva pedig tényleg természetes színt adnak!

A.: -De miért jó neked, vagy bárki másnak ha barna?

Én.: -A barnaság még mindig egészséget, gazdagságot szimbolizál, vagyis a környezet ezirányú visszajelzései alapján önbizalmat ad.

A.:- Én a természetes nőket szeretem!

Én.:- Aha, azért valld be, hogy kisminkelve sokkal mutatósabb vagyok, vagy talán ne fessem se magam, se a hajam...? Mit választasz? Egy enyhén barna, dögös szőkét, vagy egy szürke egeret?

A.:-A szürke egér az, amelyik odabent, a konyhaszekrény alatt félméteresre nőtt, és nem tudjuk elkapni! (Ajtó puff.)

Mosolygok, tudom, hogy a nőies nőt választja. Azt sem bánná, ha többet hordanék szoknyát és tűsarkút is vennék. El is kezdtem járni az említett szoláriumba. Ma voltam másodszorra,  enyhe  színem már van. Az jó, mert az új alapozómat és púderemet már lesült bőr tónusához vásároltam. 6-9 perc szoli itt egy doboz cigi ára.  A barna bőr optikailag vékonyít. Ha már úgyis ráncosodom, akkor nem mindegy? Hátha eltünteti a terhességi csíkokat is. Kapkodó öregedő tyúk. Szolármaca. Fenéket az, valójába függő. Tüdőrák helyett bőrrákra hajtok tudatalatt? Majd megkérdezem. Úgy értem, hogy a tudatalattimat. 

utólagos

Hajnali fél öt. Papírra kell írnom, mert word-ben is nyoma marad firkálmányaimnak. Még új vagyok itt és óvatos. Kinézem akár Pókerarcból, akár az IT-ből, hogy utánalesnek ki netezett éjszaka. Ecetesuborka fél órája ment el. Hajnali kettőig stresszelt, gusztustalan rikácsoló hangja van és közléskényszeres. Már most nem bírom elviselni a hangját, de szerencsére mikor haza kellett engednie az embereit (ők kettőig vannak, ő meg elvileg addig, még kell) beletemetkezett egy könyvbe, így elnémult. 

Az egész nő egyetlen nagy, vibráló ideggóc. Meglepődtem, hogy nagy szája és határozott munkatempója ellenére 33 évesen még mindig a mamánál lakik a nővéreivel, húgaival, öccsével. Nem tud főzni, nem is akar, utál vasalni, takarítani, de minek is, mikor a mama úgyis otthon van, a mama mindent megcsinál, ő pedig soha nem költözik el tőle és gigantikus méretű családjától. Egyébként nem rossz nő, igaz én legalább 38-nak néztem, rettenetesen egyhangú a ruhatára, nem sminkel pedig ráférne, legalább a haját festi. Továbbá van éppen pasija, így nyilván nemi életet is élnek, tehát nem baszatlan. Mégsincs kibékülve a világgal, abban belül velem sem. Szar lehet neki. Esetleg ideje lenne munkahelyet váltania, elvégre 9 éve van itt. 

A rabszolgatelep a nappali nyüzsgéshez képest most szintes csendes, kihalt. Fáradt munkások lihegnek a sorokon (Undorkáén kivéve, ők megállás nélkül szétizzadva nyomják), babrálnak, sepregetnek. A csokiautomatákat kizabálták, de ez különösebben nem zavar. Vagyis igen, mert dobálnám be az apróimat, hogy szedegessem ki őket. Ez tiltott tevékenység, főleg most, hogy két heti rohangálás, napi egy szendvicsezés mellett új lyukat kellett fúrnom az övembe. Tehát mégse zavarjon, hogy üres. Legyen már hat óra, basszameg. Hajnali öt. A firkálgatással sikeresen elhúztam az időt.