önmegerősítés

Délben a medencében heverészve (= felfújható) relaxáltam és empatikusabb beszélgetőtársat képzeltem el. Mindezt ma koraeste Attilának is elmeséltem, aki először félreértette, hogy hangosan beszéltem magammal, aztán meg, hogy hangok szóltak hozzám. Nem, nem,  válaszoltam fuldokolva a röhögéstől, ennyire még nem vészes a helyzet, de valahogyan tisztáznom kellett magammal, hogy teljesen normális a szorongásom! 

Milyenek lesznek a kolléganők...? Sokfélével dolgoztam, volt rá nem egy példa, hogy valakivel az első félévben gyűlöltük egymást, majd valamiért megtört a távolságtartásunk, nevetve meséltük, hogy milyennek láttuk a másikat. Ezért eldöntöttem, hogy egy ideig nem alkotok senkiről végleges véleményt, de azt úgysem fogom kibírni, hogy az első benyomásaimat ne írjam le ide. Diplomatikusan persze, de azért nem írtam ki a munkáltatóm nevét sem, nehogy egy leendő kolléga rátaláljon erre a blogra és itt csemegézzen, még csak az hiányozna.

Önmegerősítés: ha a közismerten nem emberbarát nagymultinál dolgozó HR-es és leendő főnököm úgy gondolja, hogy alkalmas leszek erre, ma, mikor 53.000 diplomás munkanélküli kering az országban, akkor bíznom kell magamban, uff.

rapid önterápia

Megint felpörgött az élet, vagy csak én érzem így? Kinéz egy állás, de miért ne kaphatnám is meg? Amennyiben mégsem jön össze, a világ akkor sem fog összedőlni. Miért kell nekem mindenen felpörögnöm, kéztördelősen szoronganom? Ejnye magam!

edzésnapló

Frusztrált vagyok. Ellenőriztem napfényben, tükörben a seggem, combom, tényleg nem cellulitiszes, ne csak a pofám járjon. Attól viszont még nagy. Ezt orvoslandó nekivetkőztem atlétára ("falun mindegy, városban meg nem nézik" önbiztatással), hogy az izzó napon tekerjek el Sünnel hosszabb távra, de győzött a lustaság. Meg a fájdalom, és az ilyenkor szokásos hormonvihar okozta hápésedés, pedig fájdalom ellen is jó tekerni, mivel a görcsölő méhizomszövetben keletkezett oxigénhiány okozza azt. Puding voltam, fájdalomcsillapítót vettem be. Morogva el.

felbukkanás a mélyből

Aztán mikor sokáig a gödör legalján ülök, már magam sem bírom tovább, és fel kell másznom. Reggel ültem a teraszunkon, hallgattam a szél bömbölését, kortyonként nyeltem a kávémat és képek peregtek előttem. Egy májusi reggel, az akkor vadonatúj otthonomban, kilencévnyi udvari lakásban élés után a felhők között, világító édes-éles napsütésben, a virágoktól roskadozó erkélyemen állva, alattam-előttem a város.... H. arca, aki lovakat is vontat ha kell, nő létére. Átváltottam az agyam nemgondolkozó üzemmódba, és életemben először utánfutóval vittem be Földönjáró vasait. Jól vezetek, nem számított a szélvihar, hófergeteg, dugó, útlezárás, jéghideg volt az elmém. Napokon át szenvedtem meg ezért. Hogy ismét ki tudjam festeni magam, és elindulni ki, a világba. Nem akartam ennyire összeomlani, de olykor nagyon-nagyon gyenge vagyok.

önbizalomról

Lehet, hogy úgy vagyok a kikezdhetetlen és teljes önbizalommal, mint a születetten vak ember a színekkel. Nem tudom elképzelni. Viszont ahogyan a vakokban is, bennem is kifejlődött egy csomó egyéb képesség, mely sokszor erősebbé tesz a nagy önbizalommal rendelkezőknél.

Egyébként az önbizalom csak egy személyiségvonás. Ismerek olyanokat, akik mellette úgy erősek, hogy kedvesek, segítőkészek, mosolygósak, de azért objektívek, rámutatnak hibáimra, és ha kérem, akkor megbeszéljük azokat.

Aztán ismerek olyanokat, akik egyszerűen felfuvalkodottak és csak bántani tudnak. Nemcsak engem, mindenkit. Semmi nem elég jó nekik. Ha van rajtad sapka azért rontanak neked, ha nincs, akkor azért. A személyiségüket védő membrán túl kemény, csak a rosszat ereszti át. Fortyognak belül mint a megvadult, ketrecbe zárt állatok. Nem tudok rajtuk segíteni, ameddig nem kérik.

önbizalomhiány elhagyása

Miért lenne baj az önbizalom-hiányosok spontán, önkéntes anonim csoportokba szerveződése egymás támogatásának céljával? Vállat vonok, ha nagy önbizalommal születtél és úgy is maradtál, szerencsés vagy. Én nem, sokan mások sem. Ezért építjük egymást. Gyerekes, mert építeni kell, felnőttes, mert kikezdhetetlenné akarunk válni. Abban már benne van a merevség, az unalmasság is, igen.

A te döntésed, hogy belépsz-e a világomba és meglátod-e a merev pózba rögzült szobor belsejében égő szenvedélyt, csintalanságot, érett humort. Valóban erős önbizalommal megáldva nem fog rád hatni.