A születés és halál olyan elcsépelt lett volna címnek. A héten sok frissen gyászoló barátommal beszélgettem, legalább telefonon keresztül. Alért is aggódtam, mert komplikációk léptek fel a túlhordott terhessége végén, de ma egészséges fiúbabát szült! Körülbelül 15 perccel a szülés után hívott, rettentően boldogok voltunk, aztán közölte, hogy már menne vissza a kórterembe, mert fáj a segge és alig várja, hogy mellétegyék a fiát. Ezen jót nevettem, mondtam neki, hogy ismerem annak a rothadt szülőszobának minden csempéjét én is, ő meg ugyanolyan mint én, nem sokat ér rá haldokolni, de most már bírja ki azt a kötelező két órás megfigyelést.
Álljon aláfestésként itt a Tosca-ból egy keserédes, életről és halálról szóló dal, aminek a vége a lényeg : la vita, vagyis az élet. (Ne nézzétek Domingo bácsin a hülye jelmezt, amiben a szívét tépkedve kóborol a díszletek között, csak a csodálatos hangját hallgassátok.)
