A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pletyka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pletyka. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 8., csütörtök

mai, rövid szappanoperás

Eliza ismét összeveszett férje családjának két nőtagjával. Pont. Többet nem írok, mert még mindig tartom magamat az ígéretemhez, hogy nem blogolom ki az itt megesett kalamitásokat. Azért most megyek, és megpróbálok az orromon keresztül jégkockadarabokat feldugdosni az agyamba, mert füstöl. 

Mélázom, tudom ám, hogy nem szerethet mindenki, sőt, de miért van az, hogy egyre több helyi velemkorú (-6,+12) dühödik be rám...?  Talán nem vettem észre és tényleg felvágós, arrogáns lettem? Én nem így látom magamat kívülről, sőt igyekszem magam kicsire és észrevehetetlenre összehúzni,  mégis megtalálnak bizonyos személyiségű nők, és akkor nekem védekeznem kell, mert jóban akarok maradni magammal. 

2011. március 13., vasárnap

nevettető

Tegnap kisminkeltem Al anyját, közben jókat vihorásztunk. Azt mondta, hogy én olyan nyugodtnak, mosolygósnak és boldognak tűnök. Rögtön felvilágosítottam arról, hogy ha látna engem mikor csak ülök magam elé meredve, arra gondolva, hogy minden szar, beszélni kedvem nincs, azon jár az agyam hogyan, merre tovább, mindezt antidepi szedése mellett,  akkor nem mondana ilyet. Persze nem hitte el. 

Megkérdezte azt is, hogy szerintem mi vonzó benne, mert ő magát rondának látja. Itt következett némi kölcsönös női  "te hülye vagy, te vagy a hülye, bezzeg  ha nekem ilyen, meg olyan arcom, alkatom, szemem, bőröm etc.-etc. lenne..." majd estére rájöttem arra, hogy mi az igazi válasz. Megnevettet. Az kevés, hogy tele van energiával, de okos, humoros és magával ragad, mint egy tájfun. Ez a válasz arra, hogy miközben ő magát rondának látja (jesszusúristen, megint azt mondom, hogy a ronda az igenis én vagyok, egy semmirevaló trampli) miért tetszik annyi pasinak. Majd megírom neki is. Vajon elhiszi? Én sem hiszem el, hogy nem vagyok ronda, mert mikor azt képzelem magamról, hogy nem, akkor valaki lefotóz, meglátok a képen egy torszülöttet, minek következtében tízezred másodperc alatt vág belém késként éles fájdalom, hogy már megint csak ámítottam magam, már megint csak.... 

2011. február 25., péntek

-

Most már rajta áll. A védőnőnél meghagytam neki a számomat, utóbbi nagyon örült, szerinte is túl okos ez a kislány ahhoz, hogy elkallódjon. Anyósom fél óra alatt kiderítette, hogy kik,  és mindazt, amit korábban leírtam ide törlöm is, mert csak újabb bizonyítékot adott arra, hogy  idősebb asszonyok (khhhmmm, szépen fogalmazok)  értesüléseiből köbgyököt kell vonni, majd  a kapott maradékról is kiderül, hogy legfeljebb annyi igaz belőle, miszerint XY 170 cm magas, és nem több. Nos ha a lány hív, akkor annak örülni fogok, ha nem, szomorú leszek, de senki életébe nem avatkozhatom bele.