a felkelés a legnehezebb-eddig

Teljesen mindegy, hogy négykor vagy hatkor, újra meg kell szoknom a korai kelést és fekvést. Meg a fődögélést, avagy szétfagyást a buszmegállóban, a kötött menetrendet, a zsúfolt buszon az emberi kipárolgásokat, fúj. Ma még puding voltam és autóval mentem. Ó, milyen jó volt, mennyire szeretek szakadó esőben vezetni!

mindennapos

Sünnel elkísértük "Tá"-t (=Földönjáró) a buszmegállóig, ami az én ötletem volt, hátha felfogja, hogy Tá-t elviszi egy ilyen nagy püfögő izé, de nem tűnik el, és majd hazajön, úgyhogy nem kell 13 órától este 23-ig sírva, dühöngve, durcáskodva Tá nevét ismételgetni (gazdag intonációval, szakasztott úgy, ahogyan Dömdödöm) még Tá be nem lép az ajtón, ahogy azt tegnap tette teljes kétségbeesésben. F. majdnem egy hónapig itthon volt, egy 13 hónapos baba tudatában ez végtelen hosszú időnek tűnhet, és így reagált arra, hogy az egyik szolga szülő hirtelen "eltűnt." Utána bementem vele egy szocReál boltba, aminek keskeny, ám baromi nehéz vasajtajai vannak. Embert próbáló mutatvány a babakocsit ezen keresztül ki-be tologatni. Elképzeltem mindezt ikres babakocsival. Esélytelen. Elképzeltem úgy, hogy egy már járó 2-3 éves rángatja a nadrágomat is emellett. Rémálom. 

El akartam menni leveretni a ganét a kocsiról, de aztán legyintettem, ebben a mocskos, ködös-miazmás időben 1 nap alatt ugyanúgy nézne ki, mint most. Szeretek egyébként autót mosni, gyerekkorom óta. Akkor persze még a lakásból kellett hordani ki vödörben a  meleg, samponos vizet és nagy szivaccsal vakarászni az egészet, majd leslagozni. Mennyivel jobbak persze ezek az új, kézi, nagynyomású pisztolyok (két benzinkút is épült nemrégiben a közelben, egyre jobban civilizálódunk kérem, már van 24 órás cigibeszerző hely, ami nagyon fontos) akkora erő van bennük, hogy tövig nyomva hátralöknek még engem is ha nem ügyelek. Szívesebben járok kézimosóba, mert a hengeres izék (bár azokat is imádom) nem pucolják le rendesen az autót.

felbukkanás a mélyből

Aztán mikor sokáig a gödör legalján ülök, már magam sem bírom tovább, és fel kell másznom. Reggel ültem a teraszunkon, hallgattam a szél bömbölését, kortyonként nyeltem a kávémat és képek peregtek előttem. Egy májusi reggel, az akkor vadonatúj otthonomban, kilencévnyi udvari lakásban élés után a felhők között, világító édes-éles napsütésben, a virágoktól roskadozó erkélyemen állva, alattam-előttem a város.... H. arca, aki lovakat is vontat ha kell, nő létére. Átváltottam az agyam nemgondolkozó üzemmódba, és életemben először utánfutóval vittem be Földönjáró vasait. Jól vezetek, nem számított a szélvihar, hófergeteg, dugó, útlezárás, jéghideg volt az elmém. Napokon át szenvedtem meg ezért. Hogy ismét ki tudjam festeni magam, és elindulni ki, a világba. Nem akartam ennyire összeomlani, de olykor nagyon-nagyon gyenge vagyok.

ismét vezetés

(Macsókuncsaft visszatért, már barátságos volt és cserébe ecsetelte nekem, hogy a Toyota crossmotorja milyen, semmit nem értettem belőle, de csízeltem, bólogattam mint egy japán, hogy legyen szerencsénk máskor is, elégedetten távozott.)

A legjobb kikapcsolódás számomra ha vezethetek, mert akkor kimozdulok, szabad vagyok,  olyasmi ez, mintha rohannék vagy lovagolnék. Meg is ragadok minden alkamat rá, ma megint bevittem F.-t dolgozni. Ő most azért jár busszal, mert sötétben fél vezetni, meg egyáltalán annak a régi balesetének a traumája, mikor eltört a gerince és majdnem megbénult, eléggé befolyásolja. Így is bátor, hogy mégis vezet. Nekem még nincsenek efféle félelmeim, de azért vigyázok.

Khm, azért remélem nem kerültem fel máris a jútjúbra, mert klasszikus szőkepicsásan nekimentem egy oszlopnak egy mélygarázsban. Szűk volt a hely, na. Szerencsére csak az a fekete műanyag izé (spoiler?) tört háromfelé, majd alattomban kicseréltetem. Az első fizetésemből persze, igaz az még ki tudja mikor lesz, mert még munkám sincs. Lehet, rögtön be kellene bukócsöveztetni a kocsit.