Ingleichen ma úgy elesett, hogy akkora púp nőtt a fején, hogy miután ellenőriztem (a kezdeti 2 perces sokkon átesve) hogy nem utalnak-e jelek komoly koponyatraumára (bevérzett szemfenék, fülvérzés, eszméletvesztés, hányás stb.*) ezért nem hívtam mentőt, csak Földönjárót, akivel bevittük kórházba. Megröntgenezték, megvizsgálta egy kedves doktornéni, ezt most megúsztuk. Azzal vigasztaltak többen mosolyogva (egyébként nagyon kedves nővérek), hogy "Ó mennyi ilyen lesz még!" Biztosan, akkor sem tudtunk ezen nevetni.
Hazafelé néztem a máskor irigyelt csicsás családi házakat, és arra gondoltam, hogy szartse ér semmi, ha Süni komolyan megsérül, neadjisten meghal. Na csak ennyit akartam mondani mára.
*Kifelejtettem az álláskeresős kommentekből, hogy érettségi után 4 évig nővér voltam először sebészeti járóbeteg rendelésen asszisztensként, aztán egy klinikai hasi sebészeten.
