foghúzás

Akartam figyelmeztetni ezt a fogorvost is, hogy feküdjön neki rendesen annak a fognak, mert nagyon erősek a csontjaim. Aztán eszembe jutott, hogy tavasszal már 37 leszek, és honnan tudhatom, hogy nincs-e már csontritkulásom? Viszont amikor éreztem, hogy csak átlagos emberre tervezett erőkifejtéssel dől bele a rotáló mozdulatokba, és nem recsegnek eléggé a gyökerek a csontban, akkor már tudtam, hogy nincs még csontritkulásom, és a fogorvos elbaszta. Szétroppant a fog. Sokáig kellett vésegetnie, feszegetnie, hogy kipiszkálja a benntmaradt gyökereket. Miért nem hitte el? Ma biztosan izomláza lesz.

a szépségért meg kell szenvedni

Ma 12 percet töltöttem az UV-kemencében, láthatóan kezd pigmentálódni a bőröm. (A fotósoppos előrebarnított szar képet töröltem.) A hajam szőkül. Még pár hét, és egészen olyan átlagos, kelet-európai magyar maca leszek, amilyenekkel tele van a box. Tegnap ellenőriztem a húspiacot, rémes. Minek pucsítanak a csajok, akik tartós kapcsolatot keresnek? Meg a vénkurvák mér' írják ki, hogy 33 évesek? Ironizáltam, én sosem leszek sem díva, sem plázacica (ebből a korból már ki is nőttem), sem ordítóan műnő. Abból nem nőttem ki, hogy ne hordjak bakancsot, meg vicces sálakat és ne járjak hátizsákkal. Pár napja próbáltam gyöngyöt is fűzni, hogy majd ééén csinálok magamnak nyakláncot, de valami kibaszott keservesen ment, a kis üvegbogyók szétgurultak, megvakultam, mire 15 darabbal beletaláltam a damilszálba. Rá kell jönnöm a trükkjére, vagy faszba a damillal, fogok tűt, vastag cérnát és a kis szemetek nem ugrándoznak szerteszét.

 
Éhes vagyok, de a felüléseknek és kalóriamegvonásnak köszönhetően jelentősen apadt a hájam. Ilyen egyszerű fogyni, jé? A kalóriamegvonás miatt zizgősebb vagyok, alvásproblémáim vannak, remélem, hogy ez átmeneti. Új nadrágok, felsők kellenének, kisebbek. Munkát kellene találnom, hogy legyen pénzem ezekre is.

Ingleichen és a szobatisztaság

Megrekedtünk ott, hogy szól amint kaka van, de nem várja meg, hogy kicseréljük a pelenkáját, hanem lecibálja magáról. Mindegyik fajtát. Minden nap a szarát takarítom, ma szerencsém volt, mert ugyan Attila pizsamájára borította, de tömör állagút produkált. A pizsama fertőtlenítőben ázik. (Igen, a férjem pizsamát hord és én vettem neki, mert ez az istenverte ház hajnalra úgy kihűl, hogy majd megfagy az ember benne.) Szóval mikor nincs szerencsém, akkor Rita 350 km/h-es sebességgel mindent amihez csak hozzáér összeken fekáliával, olykor még a haját is. A szőnyeg a legrosszabb, mert túl nagy. Azonnal öntöm le Oxival (tömény hidrogén-peroxid oldat vagy por, kakalakó anaerob bacik ellen kiváló), amit meg nem foltoz a hypo azt azzal, vakarok, súrolok, gyereket fürdetek, ipari mennyiségben mosok, szellőztetek. Azistennek nem tudjuk rávenni, hogy előtte szóljon. Ötlet, tanács? 

(Amúgy a régi miliőmbe való visszavágyódás nem emiatt van, ott is vakarhatnék, súrolhatnék, sőt még a két macska is szőrözne. Na az ő szaróládájukat biztosan az erkélyre tenném, vágatnék macskaajtót, korábban is akartam, csak mindig sajnáltam őket, hogy fázik szegények segge. Mostanra jól megedződtek, ez persze mellékes.)

semmiségek

Cigit kevesebbet szívok, de ebben az itthonülős, depis, félőrült állapotban nem tudom teljesen lerakni. 

*

Felüléseket csinálgatok, kínlódnak, vergődnek a maradék izomcafrangjaim, csoda, hogy eddig nem estek még ki a beleim,  biztosan a zsír tartotta meg őket.

*

Rengeteg tőzegáfonyás/echinaceás teát ittam (Naturland), és pirosat pisiltem tőlük. Csak Ice céklája miatt jutott eszembe.

napi hörrr

Utálom ezt a mocsárvári, szellemi posványban tengődő, rejtőzködő emberekkel teli, egyébként kihalt falut, és a bezártságot ebbe a szar házba. Ázik a gané fürdőszoba, nekem meg eszembe jut a csontra felújított, amit otthagytam. Meg az egész odú rettenetesen szűk, ott bőven elfértünk volna. Állandóan a régi lakásommal álmodom, haza akarok menni, kibérelném amint szereznék munkát, nem vagyok normális, Attila megértené ha csak hétvégén jönnék haza? Hozzájuk. Ő hallani sem akar Budapestről, de még Győrről sem. Jó, jó ez a mi ügyünk, hogy hol akarunk élni, majd alakul. Nem mehetek vissza....nem keresnék eleget ott, és hiányoznának, a távházasság nem működik. Marad az eredeti cél, ingázás Ausztriába.

álom az álomban

Legjobb ismereteim szerint akkor emlékszünk az álmainkra, még a REM fázis tart, vagyis az alvás felületes. Idáig stimmel, mindig rossz alvó voltam. És álmodtam. Gyerekkorom óta. Folytatásos álmokat is, a valós időben sokszor évek is elteltek, mire egy-egy történet folytatódott. Nem önmagam voltam mindig, voltam már állat, férfi, más nő, gyerek, idegen lény. Ami új, hogy nem olyan régóta a folytatásos álmaimban megjelennek más folytatásos álmok elemei is. Például egy épület. Érdekes. 

Korábban valamennyire érdekelt az álom pszichológiai-fiziológiai magyarázata, ma már nem, mert egy ponton túl áltudományos halandzsa, vaktában tapogatózás. Például egy elmélet szerint az épelméjűek fekete fehérben álmodnak. Én soha, mindig szélesvásznú, ragyogó színekben látok, érzek mindent. Ezt elmeséltem az ex-pszichiáteremnek pár éve, és jót nevetett ő is, majd mondta, hogy szintén színesben álmodik. (Igaz a pszichiáterek egy idő után megbolondulhatnak.) Mondom, hogy halandzsa. Az is, hogy az egyén nem képes megélni a saját halálát. Láthatja, hogy felravatalozzák meg ilyeneket, de nem hull bele a nagy feketeségbe, mert egy énvédő mechanizmus bekapcsol és meggátolja ezt. (Lehet, hogy extrém szuicid alkat vagyok?) Hmm-hmm, egyszer tinédzserkoromban álmomban elütött egy villamos a Moszkva-téren, szörnyű volt, fájdalmas, de a végén elsötétült minden. Nem volt fehér fény, meg test feletti lebegés, csak kialudt a tudatom. (Akkor zuhantam mélyálomba..?) Másnap iskolába menet ugyanott feküdt, azoknál a villamossíneknél egy letakart holttest. Nem tudom, hogy összefügg-e a kettő, de azóta is haltam már meg többször, azért szerencsére nem túl sűrűn. Szkeptikus lévén nem képzelem, hogy médium lennék, vagy különleges ezotérikus adottságok birtokosa. Utóbbiért kár, jó lenne valami különleges X-men képesség.

Azért érdekelne, hogy vannak másnak is folytatásos álmai, esetleg azokban átfedések?

Ingleichen- itthoni rajzszakkör

Hurrá, még egy játék amit imádok! Süni is imád rajzolni, de egyelőre még poszt-posztmodern stílusban alkot, a papírt szinte érintetlenül hagyja, csupán szignószerű vonalakat húz azokra, a néző képzeletére bízva, hogy mit akar ezzel kifejezni. A szőnyegre hasalunk, mindenki a maga lapja fölé, de ilyenkor inkább engem figyel, szórakoztatja, ahogyan rajzolok. Ma almákat kreáltam neki, kénytelenül emlékezetből, mert állandóan elvette a szemléltető tárgyakat, majd meg is rágcsálta azokat. Továbbá paprikát, és paradicsomot, ki is tettük a hűtőre. Így jobban meg tudja különböztetni, hogy mi az "amma" és mi a paradicsom. (Ez utóbbit nem tudja kimondani). Kedvence újabban a paprika, minden mennyiségben. Képzeljétek ma még sütit sem kért, hanem csakis paprikát! Ez nagyon jó. Odáig van még a "bambáért" is (banán), sőt elkezdte nyitogatni a hűtőt, hogy önállóan táplálja magát. Ez remek ameddig vissza is csukja, de így tesz, mert rendkívül okos. Nagyon önálló, annak is neveljük, de nem is szükséges erőltetnünk, ellöki a kezünket ha itatnánk, etetnénk, ma pedig már magától izomból, másodpercek alatt felmászott a csúszda tetejére, A.-val csak lestünk, két hete még lecsúszni sem tudott rendesen! Egyébként már apppaa és annyaa vagyunk és nem "tá"-k.

apróbb imázsváltás

A.: -Nekem tetszik a fehér bőr, miért akarsz barna lenni? Ráadásul olyan műsárga, ráncos...

Én.: -Ezek már EU-szabvány szerint készült úgynevezett csokicsövek, nem károsak, az eredményeket látva pedig tényleg természetes színt adnak!

A.: -De miért jó neked, vagy bárki másnak ha barna?

Én.: -A barnaság még mindig egészséget, gazdagságot szimbolizál, vagyis a környezet ezirányú visszajelzései alapján önbizalmat ad.

A.:- Én a természetes nőket szeretem!

Én.:- Aha, azért valld be, hogy kisminkelve sokkal mutatósabb vagyok, vagy talán ne fessem se magam, se a hajam...? Mit választasz? Egy enyhén barna, dögös szőkét, vagy egy szürke egeret?

A.:-A szürke egér az, amelyik odabent, a konyhaszekrény alatt félméteresre nőtt, és nem tudjuk elkapni! (Ajtó puff.)

Mosolygok, tudom, hogy a nőies nőt választja. Azt sem bánná, ha többet hordanék szoknyát és tűsarkút is vennék. El is kezdtem járni az említett szoláriumba. Ma voltam másodszorra,  enyhe  színem már van. Az jó, mert az új alapozómat és púderemet már lesült bőr tónusához vásároltam. 6-9 perc szoli itt egy doboz cigi ára.  A barna bőr optikailag vékonyít. Ha már úgyis ráncosodom, akkor nem mindegy? Hátha eltünteti a terhességi csíkokat is. Kapkodó öregedő tyúk. Szolármaca. Fenéket az, valójába függő. Tüdőrák helyett bőrrákra hajtok tudatalatt? Majd megkérdezem. Úgy értem, hogy a tudatalattimat. 

konzerveliza

Ezt a képet pár napja készítettem magamról. Legutóbbi találkozásunkkor, most nyáron, N. azt üvöltözte röhögve, hogyan csinálom, hogy nem öregszem? Talán, mert lefagyasztott állapotban élek? Egyébként ez hülyeség, mármint az, hogy nem öregszem, a testi elváltozásokat inkább nem is ecsetelném, de pár éve még nem voltak szarkalábak a szemeim alatt, azonkívül alapozó és púder fedi az arcbőrömet. 

Sok időm van gondolkodni, azt hiszem mégiscsak közzé fogom tenni meditálásaimat, mert ezek talán másnak is segíthetnek. Lejjebb kapartam a tudatalattimban, sokkolódtam, katatón voltam pár napig (jó, nem orvosi értelemben) mióta azonban kielemeztem ezeket, jól érzem magam. Azt is tudom miért. Félelmeimet, sérüléseimet csak az én agyam generálja, ezek már nem léteznek. (Pszichoapámra gondolok.) 

A kevés barátom még nagyon szeret. Tudom, család az első, meg milyen gyönyörűek vagyunk mi így hárman, de nemcsak a család van, és én nem kizárólag feleség meg anyuka vagyok, így hát erősen hiányoznak a barátaim. Már attól sem félek, hogy elfelejtenek, mert eddig sem. N. jelezte, hogy meglátogatnának, mire visongtam, hogy bármikor, bármikor! Pé. meg nemsokára egy környékbeli osztrák tóban tesz búvárvizsgát. Igaz, ő nem jelezte, hogy találkozna velem, mert bizonyára vele lesz a nője, nekem meg hát itt a férjem és a gyerekem. Ugyan mi már ezer éve túl vagyunk az egymás iránti szexuális vonzódáson, de a párjaink is csak addig puhultak meg, hogy tudják, hogy tartjuk a kapcsolatot, nem várhatjuk el, hogy mindenki mindenkivel összeölelkezzen, mellesleg eszünk ágában sem lenne ilyet kívánni, minek? Szóval jól vagyok, megvannak a barátaim, találkozunk majd valamikor.

cigizős-semlegesítés ésszel

Racionális emberekként (jó-jó, Földönjáró tényleg az) külön-külön elolvastunk ezerféle szakcikket, kitöltöttünk függőségi teszteket, böngésztük a tanácsadói oldalakat, hogy teljesen kianalizáljuk  és újra tudatosítsuk magunkban a dohányzás károsító hatásait. Ennek ellenére volt egy pont, mikor F. felhörrent, hogy nem érdekli, megy és vesz egy kartonnal, én meg lefogtam, hogy neeeee! Méregtelenítésként ittunk rengeteg vizet, délután pedig csak aludtunk és aludtunk és aludtunk Sünnel együtt. F. már rosszul van ha rágyújt, (mert nem bírta és rávetette magát a tartalékaimra, de én bátorítottam erre, hogy legyünk szinkronban) én még nem, és fogynak a méregrudaim. Nem olvasok több szakcikket, az tett be legjobban, hogy MAO-gátlókként is működnek, ergo antidepresszánsok is. Na jó, majd felhívom azt a pszichiátert, akihez jártam, ha eldurvulnának a tüneteim. Szánalmas, hogy ennyit fecsegek erről, hogy ez áll most életem(-tünk) középpontjában, miközben sokkal súlyosabb problémák vannak mindenhol, és annyi embernek sikerült már leraknia ezt a szart! Köztük kell lennünk, uff. 

Ui.: Az előbb kivégeztem az utolsót is. Rémálmaim eddigis voltak, lelkileg meg amúgyis szarul vagyok, talán nincs is mitől félnem. 00.35'

cigizős-alakulgat

Még tegnap Sünnek vettünk két új pár cipőt, hogy véletlenül se maradjon a beosztott pénzünkből bagóra. A. reggel eleve csak akkor viselhető el, ha nem szólok hozzá. Ma zizgett, nem értette, hogyha egyszer nyári meleg van, akkor miért nem megyünk családi kóborlásra, én meg dühöngtem, hogy mennyire gyűlölök főzni, úgy éreztem semmire nincs erőm, el akarok szökni vagy elájulni és három napig önkívületben lenni. Aztán felhívtam K.-t, akinek ma van a szülinapja és megnyugtatott, hogy ugyanilyen helyzetben van, csak panelben, igaz csak 3 hónapos kölekkel. Mellesleg Budapesten, egy szót ne is szóljon! 

Mindegy, azért lehiggasztott, röhögtem, fogtam Sünt, elmentünk egy hülye fej salátáért az egyetlen városi nyitvatartású helyi boltba, mert én megeszem a tojásos nokedlit anélkül is, de A. nem. Megcsináltam, aztán A. csak csipegetett belőle és közölte, hogy ez nem jó. Kérdeztem milyen a jó? Amin alig van tojás, mert utálja a rántottát. A fejére borítom legközelebb! Nevettünk és nyöszörgött tovább, hogy alultáplált és éhes. Szegénykém. A tojásban minden alapvető tápanyag benne van, tésztával együtt pedig igazi kalóriabomba. Amit majd nekem, a dagadtnak kell megennem, mert ételt nem dobok ki. (Sünbe is belediktálok még azért egy adagot, tőle kérdeztem, hogy finom? Kis cérnahangján mondta, hogy iiigeee és bólogatott széles mosollyal.) Meg mennyi cigim van még, mert direkt őt kínzom. Ááááá, mondtam, hogy nem jó, ha nem vagyunk szinkronban, én még csak szokogatok, ő meg radikálisan abbahagyta, de minek jön ki a teraszra ameddig nekem még van? Mazochista! Huhhh, és majd amikor már nekem sem lesz egy szálam sem? :D