Al szüleinél beálltam segíteni leforrázott galambokat tollazni. Tanulságos volt, én ragaszkodtam hozzá, hogy kipróbáljam, mert még sosem csináltam ilyet. A lepucolt galambhullák már nem taszítóak, de alig van rajtuk hús, levesnek főzik meg. Egy tyúk is áldozattá vált, követtem Al apját, mutatta hogyan kell professzionálisan torkon bökni, kivéreztetni, aztán az is ment a kopasztólébe, majd a tollfosztóba. Utóbbi mosonmagyaróvári találmány, gyakorlatilag a tollak nagyrészét leepilálja a madarakról, a szárnyakon levő nagyokkal, illetve a hónalj alatt megbúvó pihékkel nem bír. A boncolás nem rendített meg, gyerekkoromban eleget láttam, ahogy az anyai nagymamám csinálja. Sőt, csak vágyott orvosként élvezettel szemléltem a tyúkdög törött lábán (el volt törve) a húst, szerintem már üszkösödött. Az a része bárddal le lett csapva. Basszus, bocs Aklü, roto, nem fotóztam!