A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felráz a szar. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felráz a szar. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 10., csütörtök

nehéz napok után lelazulva

A nagy leszokósdiban teljesen kifordultunk önmagunkból és úgy összevesztünk, hogy A. válni akart. Tudom, hogy szánalmasan hangzik, nyilván az alkoholistákhoz, kemény drogosokhoz képest semmiség volt ortályozásunk, mégis elég ahhoz, hogy megijedjünk a bennünk lakó állattól. Lényeg, hogy mindenki lecsillapodott, értelmesen meg tudtuk beszélni a problémáinkat. Bőgtem, ölelgettük egymást, szép lett ismét minden.

Közben Ká.-val tanácskoztam, aki tapasszal szokott le a bagóról, azt a sajátságos módszert alkalmazva, hogy rácigizett, így okozva magának olyan rosszullétet, hogy két hét múlva már egyáltalán nem gyújtott rá. Annyi esze volt, hogy elvagdosta a tapaszokat. Ezt tanácsolta nekem is, vettem egy 21 mg-os nagyot, elvágtam négyfelé, feltettem egy negyedet és igaza volt, hogy "kibebaszott kurva jó érzés, mikor érzed, hogy önti el a nikotin a testedet és azonnal lazulsz." Pár óra múlva leszedtem, rágyújtottam, büdös volt, borzalmas, gyúrtam el, hiszen a nikotintároló receptoraim csordultig teltek. Maga a rágyújtás továbbra is hiányzott, de nem éreztem azt a kínzó éhséget, mint tapasz nélkül. Most tesztelgetem, el kell találni a megfelelő adagot, hogy sok se legyen, kevés se. Ezt a módszert seniknek nem ajánlom, aki ugyan egészséges, de nem volt az elmúlt 3 hónapon belül kivizsgálva (EKG-t is beleértve) továbbá sosem bagózott többet napi 15 szálnál, pláne azt is tizenötezer évvel ezelőtt, és nem ismerheti saját nikotin tolerancia határait. (Nekem 5 doboz kékgólóáz a rekordom egy éjszaka alatt, igaz az is tizenötezer éve volt.)

2011. január 21., péntek

valódi stresszhelyzetben válok nyugodttá

Azt eddig sem állítottam, hogy normális lennék. Generalizált szorongásom abból ered, hogy állandóan támadásoktól tartok. Betegségektől, balesetektől, nyomortól, ellenségeskedéstől. Ezek mind elmúlnak, mikor ilyen helyzetekbe kerülök, hiszen akkor a világomban vagyok, igazoltnak látom különben irracionális aggodalmaimat. Ezért vagyok jó akciókban is. Most is teljesen nyugodt vagyok. Az apám talán tényleg rákos, ma ő mesélte el nekem, amit már tegnap is tudtam. Igaz nem az a fajta, akivel viccelődni lehetne azon, hogyha arra kerül a sor, legalább legálisan lőheti magát morfiummal, mert milyen klassz lehet folyton kellemes mámorban lebegni, sőt egyelőre egyáltalán nem akarja tudomásul venni, hogy lehet, hogy kemoterápiára és/vagy sugárkezelésre lesz szüksége. Minderre tömören felcsattant, hogy "lófaszt", ami nála elég feszült idegállapotot jelent, mert sosem káromkodik. Node sebaj, egyelőre minek pánikolni, 2 hét múlva lesznek eredmények, reméljük, hogy negatívak és akkor majd mondhatom neki az anyja örökös mondását, hogy "a mi családunkban nincsen rák". Mellesleg az anyja minden betegségre ezt mondta, ő az aki nemrég' halt meg 98 évesen, igaz az idegeit apámmal nem tőle örököltük.

Ma még a nap is sütött, Földönjáróval sokkal hamarabb végeztünk a hivatalokban mint vártuk. Találkoztunk egy elképesztő fazonnal is a mosonmagyaróvári okmányirodában, aki egyszemélyes sztendápkomedi, visítva nevetett mindenki, ahogy csípőből lökte a hülyeségeket, ennek egy rádiónál lenne a helye és sztár lehetne. Mikor előkapott egy 50 centis, tintás madártollat és azzal legyintgette az egyik hüledező pasas papírjait, hogy hol írja alá azokat, F.-el már röhögőgörcsben fetrengtünk, de az ügyintéző szokva lehet ehhez, mert vidáman nyomta tovább "mi lesz ez, ügyfélkapu? Nem működik a számítógép, de oda se neki megoldjuk kérem, mi itt mindent megoldunk, azért vagyunk, akár fizetnek, akár nem. Neeem, nem kérünk mi lakcímet, elég nekünk az e-mail címe, azt képzeljük, hogyha olyanja van, akkor állandóan a neten lóg, tehát ott lakik." Több ilyen figurát a közhivatalokba.

Aztán egy macskaköves belvárosi sikátorban újabb öreg házon sóhajtoztunk, mindketten szeretjük az ilyeneket is, főleg ha kerítésük, falaik sok bozóttal vannak befuttatva, titkokat rejtve, mégis barátságosan állón dacolva az idővel. Álmodoztunk a leendő  másik autónkról, ami  piros VW Caddy lesz, azzal kettesben utazhatunk is, csövezve alva a hátuljában, miért ne? Süni egész délután aludt, azalatt istenit szeretkeztünk, aztán süniztünk, mert csak éjfél után sikerült ágyba dugni, holnap vasakat pakolunk, de élni, lendületben lenni tényleg jó.