"írjál"

Azt mondták írjak, mert régen milyen jópofákat.... Feleltem, hogy beláttam korlátaimat, nem tudok még pancsot sem, akkor meg minek? Nem baj, a korlátaimon rágódhatok, ők tudják, hogy mikre lehetnék képes, csak írjak. Hagyjatok már ezzel-kértem. Akkor pedig lusta vagyok, az az én bajom. Valóban jellemző rám a lustaság és halogatás, de ebben az esetben nem. Tegyük fel, hogy nekiállok, belelendülök, minek következtében elmerülök abban a világban amit építek, megszűnnek nappalok, éjszakák, ha valaki megszólít és meg is hallom, üveges szemekkel meredek rá, ha folytatja zaklatásomat ideges leszek, hogy hagyjon már békén, betör itt nekem a magánvilágomba! Namost ezt kisgyerek mellett és bébiszitter hiányában nem lehet. Nem panasz, csak ténymegállapítás: nem vonhatom ki magam a forgalomból.