kutyáztunk

Rájöttem, hogy én egyáltalán nem akarok kutyát. Semmilyet. Már elfelejtettem, hogy milyen büdösek, mennyire undorodom a nyáluktól, a ragacsos, fertelmes bűzt árasztó szőrüktől, és a folyamatos ugrándozásuktól. Sünit közéjük vetettem, hogy élőben is tapasztalja, hogy milyenek. (Ezek a szomszéd nyugis basset houndjai voltak, illetve tegnap meg Alék két nagy farkaskutyájával ismerkedett). Neki sem tetszett a folyamatos kutypuszi, nem szereti ha puszilgatják. Én meg szitkozódva vágtam be a mosógépbe a büdösnyálas (amúgy frissen mosott-vasalt farmeremet a mosógépbe), mindjárt dezinficiálom Sünit is.