Mósivakearimaszen...

Ismeritek azt, mikor az egyszerű ember tagoltan és ordítva beszél magyarul a külföldinek, hátha akkor jobban megérti? Újabban rám portugálok írnak így, valószínűleg az egész világon ilyenek az egyszerű emberek. A spanyolt még csak-csak megértem az olasz után, de a portugált már nem. Grazie, gracias és obrigada. Sőt obg. Hiába válaszolok angolul/olaszul, hogy nem értem bocs, mondja a magáét, én meg megnézem a gugli fordítóban, hogy káromkodott-e? A bajbis játékomon stylist lettem, a sikeres eladások után kapok játékpénzt, a portfólióm alapján gyűlnek a kuncsaftjaim. Kár, hogy nem vagyok igazából is stylist. Ejjj. Az irodai mancika állásokat nézem, tetszik egy japán cég, a soproni helyen (még messzebb van Győrnél, megint a gyerek az akadály, mindig és mindig) japánul is tanítanak, ha felvesznek valakit. Isteni lehet, imádom őket minden beteg baromságukkal együtt. Mósi-vake-arimaszen...(sajnálom-én kötőjeleztem, hogy könnyebb legyen kiolvasni.)

Majd lesz valahogy

Reggel valahogy elvittem Sünt a bölcsibe, aztán elvágódtam és aludtam, aludtam, aludtam. Mire felébredtem, már ellazultam. Egyszer már hallgattam A.-ra mikor nyáron kiléptem a szimpatikus "rabszolgatelepről",  körülbelül 2-3 hónapomba telt ezt megemészteni, hát most nem fogom megint parancsára szívatni magam, ennyi.

morr

Ezt a fajta munkát ne is végezze olyan ember mint én, akármilyen válság van. Jópár éve megtanultam, hogyha egy helyre belépve vörös vészvillogók kapcsolnak be a tudatomban, hogy "neeee-neeee!" akkor azt a munkát nem szabad elvállalni, mert jó vége nem lesz. Itt "üvöltöttek".

teljesen kiborult, hisztérikus

Felvesznek, igaz kissé szájhúzogatva, mert 12 év alatt elözönlötték a diplomás ápolók a szakmát, a magamfajta már sebészetre sem teheti be a lábát, még próbaidőre sem. Felajánlottak egy pokoli helyet, tulajdonképpen már a kezdésem időpontja is megvan. A pokoli hely szép nevén ápolási osztály, gyakorlatilag egy szakmai kihívást nem igénylő elfekvő. Nem  mondom, gyönyörűen fel van újítva, az ott dolgozó ronda és altruista nővérek nagyon kedvesek, ha nekem lenne idős, magatehetetlen hozzátartozóm, én is szívesen vinném oda. Teljesen kilógok a sorból, a szar- és húgyszag azonnal a gyomromnak szaladt, elrémültem a formalinos hulláknak tetsző múmiáktól, akik moccanatlanul feküdtek az ágyaikon, némelyik kómában. Feladat 12 órában, hétvégén is/ éjszaka/ nappal randomszerűen, úgy, hogy minden hétvége beleesik, ezeket papiztatni, pelenkázni, slaggal leveretni mosdatni. Rettenetes! Itt állok 40-hez közeledve, a gyerekszülés és nevelés, a válság kiszedett az eddigi jó kis szakmáimból, normális irodai állások legközelebb Győrben akadnak (kurvamessze innen) a házasságom feltétele, hogy dolgozzam én is. Meg ne panaszkodjam. Márpedig igenis, panaszkodom. Még semmit nem írtam alá különben. Hát azért tanultam én anno más irányban, hagytam én ott a fasza lakásomat, életteremet a nagy cejjelemért, hogy aztán itt félig megőrülve drága anyósom mellett egy lyukban az isten háta mögött még lejjebb kezdjem, mint 18 évesen?! Legszívesebben felkötném magam most rögtön, én ezt nem bírom, nem bírom, nem bírom.

Most kezdek izgulni, de nagyon

Eddig, mint írtam félretoltam magamban azt, hogy 12 év kihagyás után hogyan is boldogulok majd nővérként. Amiket még én tanultam szerencsére jórészt elavultak, az eszközök már pár évvel később is kicserélődtek, korszerűbbé, egyszerűbbé váltak. Node mi van, ha rámdörren egy orvos, hogy készítsek elő pl. sternum punkcióhoz (csontvelő mintavétel a szegycsontból)? Egyáltalán még tálcára kell kikészíteni, vagy van kötözőkocsi, aztán csak behúzom a beteg mellé? Node onnan is elő kell készíteni...Na és mostanság mit? Nagyra voltam anno többek között a vérvételi és branül beültetési technikámmal, de mi van, ha a kezem már elfelejtette a mozdulatokat? "Kopasz" leszek ismét majd' 37 évesen. Ugyanazt kísérelem majd meg, mint fiatalon, rátapadok egy dörzsölt tapasztaltra és lesem. Akkor kedvesek voltak, segítőkészek, mert félig kölyök voltam, meg maguknak neveltek, és az egészségügy is más volt....Könyveket, protokollt kérek, ha vannak. Babonából még nem vettem civilként rühellt fehér zoknikat, pólókat, bugyikat és kényelmes nyanyapapucsot.

helyzet

Érdekes, a legkevesebbet arra gondolok, hogyan fogom bírni 12 órás műszakokban egy olyan szakmában, amiben 12 éve nem dolgoztam. Millió egyéb szerveznivaló van. A németországi projektnek annyi, a cég gyanús volt, írtam nekik, hogy mégis milyen szerződés garantálja, hogy kint nem fillér nélküli feketemunkásként találom magam, ki tudja milyen svábbogaras jégverem szuterénbe bezárva, a világ minden tájáról szedett-vedett népekkel? Válaszra sem méltattak. Erről ennyit. 

A lakást megnéztük, ha jól kereső huszonévesek lennénk, akkor isteni lenne. A helyi Váci utca egyik mellékutcájában, bulizni, mászkálni, vásárolgatni rogyásig lehet. Viszont nekünk már nem ilyenre van szükségünk, parkolni nem lehet (ez csak a magyar belvárosok sajátossága?), zöld semmi, tavasztól őszig nem lehet aludni a bulizóktól, megőrül az ember a sok lődörgő turistától, játszótér csak messze van, ráadásul nyáron megfullad az ember a hőségben, amit a kövek okádnak vissza magukból. A tulaj is visszataszító volt, amúgy biztos még sok érdekes alakkal fogunk tárgyalni. 

Bölcsi rendben lesz, beszéltem a főnénivel, ha mindketten tudunk papírt mutatni arról, hogy ebben a városban dolgozunk, akkor szeretettel vár. Egészen július 1-ig, ameddig életbe nem lép egy új tv., hogy mindenki csak a lakóhelyén működő bölcsibe viheti a gyerekét. Kell addig szerezni lakcímkártyát olyantól, akivel kölcsönösen megbízunk egymásban. (Egyelőre ilyet nem ismerek az ex-némettanáromon kívül aki most vált, ki tudja ő hova van bejelentve.) Ez csak az alap, kell keríteni (miből, kit?) bébiszittert is, mivel egyikünk sem egy műszakos állásban van/lesz. 

A legnagyobb gond viszont a lakás. Szinte alig van kiadó albérlet, mert sokan eladták az ingatlanukat, hogy végtörleszteni tudjanak, és albérletbe mentek. Továbbá elözönlötték a várost az ország minden tájáról a vendégmunkások, a nyári ex-munkahelyemre naponta 200 reménykedő próbál bejutni. Sokan csak 1-3 napig dolgoznak ott betanított munkásként a gyártósorok mellett, de addigis özönlenek hordákban. Ezt kihasználja sok mohó tulaj, akik "munkásszállót" csináltak a lakásaikból. Láttam ilyen képeket, 40-50 nm-s lakások telepakolva szedett-vedett ágyakkal, heverőkkel. Rengeteg szlovákiai magyar vagy szlovák is itt dolgozik, akik jobban meg vannak fizetve, mivel az állam nem utánuk adózik, ők könnyen letesznek az asztalra félévi kauciót, és már ott is vannak. Mindez még rosszabb lesz, ha az óvári cég nyeri el a BKV új busztenderét. Érthetően még többen özönlenek majd ebbe a sarokba olyan megyékből, ahonnan csak mi is kósza híreket hallunk, hogy teljesen reménytelen helyzetben vannak.

Azért mi továbbra is szeretnénk beköltözni. Olyan szempontból jó helyzetben vagyunk, hogy ide mindig visszajöhetünk, van egy bázisunk.

Sün, az utazó

Nem is kérdés, hogy holnap minek öltözik a bölcsis farsangon: felfedezőnek, utazónak. Ezt maga kreálta, minden viszontagságtól védő macis pokróccal, és még a járműről sem feledkezett meg: ráült a játékbuszára.

már nem merem leírni

Leírom, két óra alatt kiderül, hogy nem úgy van, átbaszás, az meg mégsem, de lehet, hogy mégis, rabszolga leszek ha kellek, ha nem akkoris, lakást nézünk, be akarunk költözni a "városba", hű, városiak leszünk ejha, de ez is változhat, minden változik. Máris beleszerettünk egy belvárosi lakásba, amit csak vasárnap nézhetünk meg, de lehet, hogy addigra a tulaj rég' kiadja. Le kell csapni a következőre, rengeteg az ideözönlött munkás, alig van albérlet.

Pénz közben jött, életkedvem visszatért. Utolsó bagózási orgiámba vetettem magam. Pár napig próbáltam alig szívni, rettenetes volt. Már a harmadik patikussal tárgyaltam a nikotinos rágókról, tapaszokról. A 2 mg-os rágó szimpatikus, mert egyik hajnalban arra ébredtem, hogy nekem rá kell gyújtanom, akkoris, ha kint -20 fok van. Ez egyébként bő évtizede megszokott. Faszt nem érzi a szervezet a hiányt, felébreszt!  Ha másképpen nem megy, jelentkezem a létrás őrültnél elvonó programra, akihez hó végén úgyis mennem kell aszthma kontrollra. Egy gondom van ezzel, maga a létrás doki is bagózik. Ez így hiteltelen, a guru legyen tiszta.

Szóval minden gyorsan változik, de most nagyon elszántnak kell lennünk és lépni végre, mert itt megrekedtünk jóval régebbóta, mint az egészséges volna.

Csodaszép, csodaszép

Nem bírom, elfáradtam. Mit kell háborogni ismeretlen halottakon, tele van velük minden, nekik már jó, bár már én is örökre alhatnék! Csodaszép életem van, és egyre szebb és szebb. Egészségem kifogástalan, ma csak egyszer rázott ki a hideg, ugató köhögőrohamom sem volt még. Rengeteg munkahely közül válogathatok, már nem győzöm visszautasítani a tolakodókat, akik mindenáron azt szeretnék ha rengeteg pénzért nekik dolgoznék. Ételben dúskálunk, naponta egyszer ehetünk híg moslékot. Férjem vidám, mosolygós, tréfás, állandóan kacagunk. Lakásunk már olyan nagy, hogy Ritus játékból minden este másik szobában alszik. Ritusnak napokon belül bölcsibe sem kell járnia többé, mivel nem tudok dönteni a rengeteg állásajánlat közül, tehát munkanélküli vagyok, így nem tudok friss munkáltatói igazolást leadni. Rengeteg barátom van, mind művelt, értelmes, sokszor összejárunk megvitatni a világban történő újdonságokat. Biztosan velem van a baj már megint, hogy semmi sem elég jó, fájdalom, hideg és bánat szaggatja szét bensőmet, és egy végső nagy, örök álomba hajtanám már fejem.

"a proli menjen esztergályosnak" Orbán

Na ezt megkaptuk. :D E tekintetben még tényleg Kádár is jobb volt. Apropó, ha már az elhülyült idősebb fideszesek: a legtöbb olyan történet, hogy "engem azért nem vettek fel egyetemre, mert nem voltam proletár származású" hazugság. Buta volt, hülye volt, azért nem vették fel. Apámat, bátyját, öccsét, akik osztályidegen professzor gyerekei voltak, nemesi ivadékok, jujj, viszont kitűnően tanultak, elsőre felvették. Egy esetről tudok, ahol egy évig várni kellett, az apuka Horthy testőrségének magasabb rangú tisztje volt. Anyámat, bátyját, akik munkás-parasztoknak voltak bekaszlizva is felvették, igaz anyám mindig panaszkodott, hogy nem kapott emiatt külön ösztöndíjat. Nem baj, a lényeg, hogy aki akart, szorgalmas és okos volt, az továbbtanulhatott. A Kádár-rendszerben.

világok távolságai

Anyám teljesen kiakadt, nem fogja fel, hogy milyen világ van itt. Szerintem titokban azt gondolja, hogy már válunk, csak nem merjük elmondani neki. Vagy én szöknék, mert nem vagyok anyának való és ezt a mesét találtam ki, hogy Magyarországon nem lehet megélni és munkát találni. (Pontosabban legális munkát még lehet, de megélni azt nem.) A szép házukból és hegyükről, a mellettük békésen vonulgató "szegény" fideszesek tömegéből nézve ez valóban irracionális. Még arra is gondolt, hogy ez egy burkolt pornóvállalkozás, de mikor rámutattam, hogy nem 37 éves nőket szoktak elrabolni kurvának, azt elfogadta. Nem volt szívem felvilágosítani arról, hogyha ezen az úton járnék, BBW Milfként még biztosan akadna számomra is zug ezen a piacon. Túl sokáig tartana megmagyarázni már a fogalmakat is.

A racionalitás a proletárok világában, itt GY-M-S megyében, 2012 elején az, hogy a valaha külön kasztként kezelt, komoly fizikai és szellemi munkát végző vasesztergályosok nagyrésze a hónap egyik felében éhezik.  Szinte mindenki svájci frank alapú hitelt vett fel anno lakásra (ejj, ezek a mohó proletárok, sosem tudták meddig nyújtózkodhatnak!)  valaki azóta már elvált (miféle istentelen ember az ilyen!), fizetheti az eltartási pénzt is. A szakszervezetük erős a honi átlaghoz képest, harcolnak ameddig tudnak, de csodákat nem tehetnek.

Node talán alaptalan az én nyavalygásom is, mert az utóbbi 3-5 évben eü.-ben dolgozókat várnak. Az is lehet, hogy én már eleve öregnek minősülök. Nem baj, akkor elmegyek pizzasütő konyhalánynak Burgenlandba a közelbe, ahova tudok ingázni, tegnap találtam egy ilyen hirdetést késő éjjel vagy inkább kora hajnalban.

Sünüs

Belehergeltem magam szabályos pánikrohamba, fulladok. Nem félek én az ismeretlen országtól, (vicces, hiszen csak itt van nem messze és európai) szarok rá, csak ne fagyjak meg, Sün miatt van mindez. Főleg, hogy az utóbbi hónapokban már annyira egymásra találtunk, bojkottáljuk a bölcsit, együtt játszunk, szisztázunk, állandóan mosolyog, "anyaaa" vagyok, rajzol nekem folyót, lila bolygót, "táptájót" (űrhajó) halandzsanyelven elmeséli miken gondolkozik. Attilával kibírja a házasságunk, attól nem félek. Nem lesz könnyű persze, de kibírjuk. A cicák remélem megbocsátanak és megvárnak még élve, mert öregecskék. Sün...Talán még kicsi, és mire hazajövök, ő is. Ez nem előreivás a medve bőrére, a végzetemet érzem, hogy nekem mégis el kell mennem nővérnek, szerzetesi magányban élve. Ne sajnáljatok, csak Sünüs miatt. Amúgy itt semmi nincs már, még jó is kisülhet belőle.

Deutschland

-A.:-Találtam neked egy állást, pontosabban egy hirdetést Németországban!

Én.:-Éppen arról akartam fanyalogni a blogomban, hogy mennyire megutáltam a németeket.

Azért elküldtem a közvetítőnek egy érdeklődő levelet, meglátjuk. Ha felvesznek, legalább németül megtanulok. A családomat nem vihetem magammal, ettől most kurvaideges vagyok, hogyan bírom ki Sünüs és Attila nélkül fél évig, de ha bejön, én leszek az előörs, később el tudom őket tartani. Itt előbb-utóbb éhendöglünk, ránkszakad a ház, mert már javíttatni sem tudjuk, minden bevétel az alapszükségletekre megy el, melyek szerények különben. 
-----------------------------------------------------------------------
Ami a németeket illeti, vagyok annyira épelméjű, hogy értsem idegengyűlöletük okát. Azért még mindig jobbak vagyunk szemükben a törököknél, ezért ugyan feleannyi bérért, mint egy német, de dolgozhatunk nekik. Übermenschkedő köcsögök. Azért itt van egy kis ízelítő az átlagmagyar barbárságáról, a közvetítő cég honlapjáról. "Habár az ápolókkal folytatott személyes megbeszélésen a jelölt azt nyilatkozta, hogy egyenlőre egyedül megy ki, mégis kivitte a családját is. A német partner ekkor gesztusként nagyobb lakást szerzett és segítette a családtagok elhelyezkedését is, a gyerekeknek óvodai, iskolai lehetőségeket keresni, a házastárs ingyenesen vehetett részt a német nyelvoktatáson, ám néhány felvett dolgozónak ez sem volt elég. Információink szerint volt aki arról panaszkodott, hogy A 150 négyzetméteres lakás télikerttel túl kicsi."

hittel nem lehet vitatkozni

A "szegény kisnyugdíjasok", kik nemrég' felvonultak királyuk mellett szimpatizálva, most olyan bődületes mámorban lelkesítették azt évértékelője után, mintha benarkóztak volna. Sajnos apám is egy közülük, ezért fájt a múltkori menet, mindegyik jól öltözött, láthatóan magasan iskolázott, művelt vonulóban őt láttam és a köztünk levő áthidalhatatlan szakadékot. Valójában ez a szűk réteg nem a fidesz nyertese, hanem a korábbiaké. Apámat a fidesz rúgta ki (sok rosszat írok róla, de kiváló tanár, és nem kényszerűségből választották mindig őt tanszékvezetőnek) de még ez sem ingatta meg erős hitében, hogy közös áldozatot kell hozni. Ez mind nagyon szép és jó, sőt szükséges, ha van értelme. Az én szemszögemből nincs. Megint elnéztem a videón a decens idősebb hölgyeket és urakat, legyintettem rájuk, mert eszembe jutott az Új Színháznál tomboló "magyar csürhe". Akik belülről színházat még életükben nem láttak, azt sem tudták mi is van műsoron, de ez mellékes is, mert a felsorolt színművek semmit nem jelentenek számukra. Ezek a nekivadult bugrisok vannak többen, ez lett az átlag magyarból és reszketés fogott el, hogy visszasírom majd a félig hibbant, nyájasan, békésen  lépkedő, amúgy légynek sem ártó apámfélék menetét, ha a Jobbik győz majd....

remek tömegközlekedés

Na most már légitársaságunk sincs. Nagy csinnadrattával előtte át kellett nevezni Liszt Ferenc Repülőtérre, nem mintha Lisztnek bármi köze lett volna a repüléshez, és ideje nagyrészét mégcsak nem is ebben az országban élte le. Érdekes, hogy ilyenekre mindig van pénze az államnak, jé. Tegye fel a kezét, aki ismeri a világ főbb repülőtereinek összes neveit és érdekli is, hogy miket jelentenek! Mivel a Földön élő legtöbb ember nem beszél magyarul, felőlük Uggkalabagócsnak is hívhatnánk a miénket, mert a Ferihegy így hangozhat a fülükben. Liszt Ferenc is, de az a külföldi, aki mégis tudja ki volt, vállat von rá. Én is vállat vonok például a párizsi Charles de Gaulle-ra, hiába tudom ki volt az. Node véletlenül éppen nincs repülőterünk és légitársaságunk, nem is értem hogy történhetett ez, hiszen olyan kiváló vezetőink vannak? Bízom abban, hogy valaki megveszi,  és a sok alkalmazottat sem penderíti ki az utcára. 

Hamarosan csődöt mond a VOLÁN is, akkor itt nem tudom hogyan fognak közlekedni a népek. Talán ha volna lovunk és szekerünk, de nálunk egy ló éhendöglene, és lóügyekben nem vagyok járatos, de annyit hallottam, hogy egy kehes gebe ára is félmillió forint. Eladjuk az autót! Hátha itt is bevezetik a tízezer forintos útdíjat , és ugyan az autó árából akartam elmenekülni innen családostul, de addig is meg kell élni, veszünk hát egy lovat gebét, tákolunk szekeret. Mégsem jó, mert biztosan a lovasszekér után is kell majd adózni, új rendszámot tetetni rá, hatóságilag engedélyeztetni, műszakiztatni, állatorvosi igazolás is kell, hogy adott állat hány kilométeren mekkora terhet, mit és mennyi ideig szállíthat.

Gyaloglunk akkor! A gyaloglás frissíti a testet-lelket, minek annyit aludni, hajnali kettőkor elindul az ember és reggel hatra biztosan beér Óvárra, közben még a tájban is gyönyörködhet. Attila munkahelye (is) azt várja dolgozóitól, hogy akár így is menjenek be, őket nem érdeklik egyéni szociális problémák, hogy ki-hol-milyen messze lakik, tessék megjelenni pontosan, vagy le is út, fel is út. Rend van itt kérem, ebből is érzékelhető.

fületlen-farkatlan szössz

Ez a szülés,- gyerekgondozás téma kimeríthetetlen, kicsit mindenki másképpen éli meg, és az ostobábbja meg van róla győződve, hogy ahogy ő csinálta, úgy a leghelyesebb, ezen gondolkodásmód szerint akkor minden gyerek és szülő egyforma, ami náluk bevált, az a követendő. Ez nem eszmecsere, amiből okulhatnak a felek, az ilyenek dogmatikus barmok.

Én sem ítélem el azokat a fiatal nőket, akiknek fáj a császármetszés. Mert előtte nem voltak kórházban, talán gyulladt foguk sem volt, amit idegkezelni,- húzni,- tályogtalanítani kellett, veseköves rohamokat sem éltek át, vajúdni sem vajúdtak, mert programozott császárra voltak előjegyezve. Pláne a terhességük végén sem keletkeztek rajtuk ödémák, és persze az utolsó trimeszterben nem ült rá magzatuk az ülőidegükre, állandósult becsípődést okozva ezzel, ami borzalmas fájdalmakkal jár. 

Nekem az a kis metszés meg sem kottyant, nem mondom, hogy nem fájdogált, de hol volt az a felsoroltakhoz képest! Micsoda öröm volt végre egyedül lenni a testemben, fájdalom nélkül járni, szinte szökelltem az utcákon mámorosan, mikor sebkötözésre kellett járnom. Járni! Nem vonszolódni dagadt lábakkal, hatalmas hassal, izzadva, lihegve, hanem újra könnyen, normálisan rakosgatni a lábaimat, egyiket a másik után, ajj de jó volt! (Már nem folytatom azzal, hogy mindezt azzal a tudattal, hogy egészséges, gyönyörű kislánynak adtam életet.)