-Valld be, hogy punnyadt vagy, ha nem tudsz rendes fekvőtámaszt csinálni!-mondta Földönjáró, miután gumilabdaként pattogva megmutatta hogyan kell azt rendesen. Márpedig az én karjaim erősek! Ilyet először 10 évesen kaptam egy tornatanártól az osztályommal együtt, aki a kötélmászásra jelentette ki ezt. Ilyet nem tűrhettem, tanítás után visszamentem a terembe. Már véres cafatokban lógott a combomról, belső lábszáramról, tenyeremről felhorzsolt bőr, tehetetlen dühömben bőgtem is, mire egyszercsak ráéreztem annak a technikájára, hogyan kell mászni könnyedén.
Így vagyok most a fekvőtámaszzal is, elvégre ha erősek a karjaim, el kell bírniuk a testemet. Amúgy a filmekben a sitten az erősebb idegzetű rabok is mindig efféléket csinálnak bekattanás ellen. Jó ez, aki sosem csinálta meglepődik majd, hogy még a hasizmokat is dolgoztatja. (A szabályos az, hogy egyenes, teljesen mereven tartott testtel, épphogy' a padlóig kell ereszkedni karokon, majd fel. Majd le. A németcsoport társam két ujjon nyomta a szemünk láttára, mert már "öreg" (38), de régebben egy ujjon is csinálta.)
