évvégi, röviden

Az elmúlt évben velem annyi minden történt, hogy továbbra is folyamatosan le vagyok maradva az életemből, különben sem szoktam évösszegzőket csinálni, fogadkozni. Ez a mai nap sem jelent különösebben semmit. Azért másoknak akiknek fontos, én is azt kívánom, hogy olyan éve legyen 2011, amilyet szeretne.

Kiegészítés: összességében nem volt ez boldogtalan év. Történt egy-két zavaró és kellemetlen eset, de ha végiggondolom, akkor több jó. Szeretek nyafogni, már írtam, hogy van bennem egy mély fájdalom, mazochista is vagyok, mert szeretek ebben elmerülni, de ha objektíven nézem a 2010-es életem, az egyáltalán nem volt rossz.

Tilos Rádió vs NMHH

Elkezdődött. Teljes anyag itt olvasható, egyelőre. Ezt mindenképpen érdemes hozzáolvasni.

A kommenteket a továbbiakban a politikai bejegyzéseknél nem engedélyezem, mert ezzel a hozzászólókat és magamat is védem. Ameddig lehet, megyek és egyre aktívabban fogok a megfelelő fórumokon, netes közösségekben szót ejteni, ide csak a lényege jut. 

IN MERETRICEM LASCIVAM

Cum ventrem ventri, femori femur, ora labellis
    Conserui, et cunno mentula delituit,
Principio cunctas vincis lasciva puellas,
    Nequitiae, et cedit nostra libido, tuae.
Amplexus hederas superant, et basia conchas,
    Nec deest officio, dextera, lingva, natis.
Postquam effusa tibi est nimium festina voluptas,
    Iam satis est, clamas, Lucia, iam satis est!
Quid medium praecidis opus? quid inepta repugnas?
    Expecta, nondum, Lucia, defutui.

EGY FEHÉRMÁJÚRA

Hashoz a has, ha tapad, comb combhoz, száj meg a szájhoz,
    és ha tövig becsuszott már a punádba botom,
nincsen olyan lány több, aki ily remekül herebélne:
    bármit is óhajtok, megteszed egyszeriben.
Repkény így nem ölel, kagyló így nem tapad egybe,
    szorgos a markod, a szád, friss a farod, kicsikém.
Ám, amikor kielégültél már, s únod a hajtást,
    egyszeriben: "Ne tovább!" - így nyekeregsz - "Ne tovább!"
Mért ne csinálnánk hát? Mit iparkodsz úgy befejezni?
    Lúcia, várj addig, míg nekem is sikerül.

Sinead-Sün

ez élőben még rosszabb volt

Tényleg letoltam a haját és ha valaki ezt a szép kislányt fiúnak vagy leukémiásnak nézi, az vak. Most egyenletesen és erősebben fog nőni a haja. Nem, nem fog megfázni, mert a lakásunk agyon van fűtve. Az ő korában még az sem tűnne fel a népeknek ha nem lenne haja, a legtöbb babának ilyenkorra nő csak ki valami pamat a fejére, ami neki már születésekor volt.  Anyámnak pedig megmondom, hogyha legközelebb alattomban megtépi, én is őt.

Sinead-Sün

meditáló szerzetes

ugyanaz a huncut kislány, aki eddig volt

Ingleichen újra itthon

Már vissza is kaptuk ma délelőtt, mert anyám  felhívott, hogy többször ok nélkül elpityeredett és mikor apám megkérdezte, hogy "otthon szeretnél lenni?" akkor egyértelműen sírt. Ebből rögtön megértettük, hogy sokkal több mindent ért mint képzelnénk, és mind mi, mind a szüleim úgy gondoltuk, hogy minél előbb kerüljön haza, közben folyton csak rá gondoltunk és alig vártuk. 

Nem tartom magam felbőszült anyaállatnak, kifejezetten szorgalmaztam is, hogy legyen a szüleimnél is, meg jólesett egy kis pihenés, de ugyanakkor nagyon üres volt nélküle a lakás, meg többször telefonáltam, hogy például nehogy taknyos, bárányhimlős, kanyarós gyereket a közelébe eresszenek a szomszédságból, ne öltöztessék be túl vastagon, de vékonyan se, anyám már ideges is lett tőlem, joggal. Azért kissé haragudtam ma anyámra, mert alattomban megnyirbálta a haját, amit én direkt azért nem toltam le eddig Földönjáró hajnyírójával, mert Földönjáró mániája nőknél a hosszú haj, nekem is növesztenem kell (nem baj, jobban áll, mint a régebbi kleopátra fazon, csak kényelmetlenebb) és Sünmi frufruja már eléggé megnőtt ahhoz, hogy lassan szépen copfba lehetett volna kötni. Így viszont most úgy néz ki mint Balázs, a műsorvezető, sőt még rosszabbul, mert mindezt szerteszét álló, zselézetlen pihés babahajból kell elképzelni. Holnap le fogom nyírni géppel a haját teljesen rövidre, szó szerint megkopasztom, hogy új, erős, egyenes haja nőjön, mert így már semmiképpen nem maradhat.


Anyám egyébként nagyon jó és türelmes anyuka a kicsikkel, és abban nem kételkedtem, hogy tökéletesen el tudja látni, de az orvosi ismeretei hiányosak.

a macskáim

A háziállatokról itt még nem írtam. Eredetileg két ivartalanított nőstényem van, de a helyi állománnyal feldúsulva egy szürke cirmos kan is. A lánymacskákkal évekig közös lakásban laktunk még Budapesten, és az ágyamba is belefeküdtek, sőt, minő borzalom, az arcomba szuszogtak, de akkor még elkényeztetett, agyonmosdatott, fésült szobacicák voltak. Aztán mikor vidékre, kertes házba költöztem, akkor kerti macskák lettek.

El sem tudtam képzelni, hogy ne adaptálódjanak a természetbe, ahova valók. Az okos nagy szürke cirmosom, aki évekig ült szomorúan az ablakpárkányon az utcát lesve és hallgatva nászló fajtársai üvöltését volt az első, aki nemcsak kimerészkedett, hanem rögtön csavargásra is adta fejét. Ma már egészen távoli területekre is elkísér, de mindig hazamegy. A kis fekete némileg értelmi fogyatékos, kicsit később követte a kalandozót, ő először a nagy beltenyészetnek köszönhetően szintén fogyatékos helyi cirmos kannal barátkozott össze. Azóta is sülve-főve együtt vannak. Az kannak túl bátortalan, mindig megverik az idegenek, és ugyan a szakkönyvek szerint ez lehetetlen, mégis időről-időre megpróbálja meghágni ivartalanított barátnőjét, tudniillik a kis feketét. Úgy tudom eddig nem járt sikerrel, de ettől függetlenül ezek tényleg mindenhova párban mászkálnak.

Kompromisszumos megoldást én sem akartam: ha egyszer kint vannak, akkor büdik, sárosak és loncsosak lesznek, az már nekem is sok lenne, ha így heverednének be az ágyamba, mert az az első, hogy ágyba, fotelekbe mennek, majd bolondok lesznek a padlón kushadni. A lakhelyük a pincében van, ami igazából nem is pince, hanem szuterén, ott van a kazán is, ami jó meleget ad, azonkívül körülbelül 35 kipárnázott fetrengőhely van nekik lent kialakítva, mert az anyósomék is nagy macskabolondok, és mindig volt náluk legalább ennyi. A kapura meg szereltünk billenő macskaajtót, úgyhogy teljesen szabadon jöhetnek-mehetnek. A macskáim boldogok. Nem tudtam és nem tudom, hogy meddig élnek, de már így is szép korban járnak és örülök, hogy visszaadhattam nekik a szabadságukat anélkül, hogy le kellett volna mondanunk egymás társaságáról.

"hamarosan elérhetjük Kína gazdasági színvonalát"

Orbán a napokban azt nyilatkozta, hogy itt hamarosan olyan gazdasági fellendülés lesz, hogy felvehetjük a versenyt Kínával. No, én Erős Vezetőnk (észak-koreai mintára ahogy Kim Ir Szent nagy vezérnek, Kim Dzsongilt kedves vezetőnek hívták, Kim Dzsongunt pedig már bölcs elvtársként emlegetik) szavaiban nem is kételkedem. Elég csak arra gondolni, hogy az 1.3 milliárdos lakosságú Kínában is csak egy nagyon szűk elit élvezi a luxuséletet, a nevenincs kulikra évente kb. 1100 USD jut. Mellesleg a kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nő a környezetszennyezés, a népek egyre tömegesebben hullanak a kizsákmányolt, mérgezett vízektől, földektől. Még 2001-ben minden 10 ezer szülésre átlagosan 104,9 testi fogyatékos eset jutott, addig 2006-ban már 145,5.

Na utóbbiak nálunk is alakulnak: felelőtlen mocsadékok miatt hirtelen vörösiszap öntött ki, de nemhogy karanténba zárnák azt a területet 50 évre, még erőszakkal telepítik vissza a vonakodó lakosokat. Az ország északkeleti része 2010. tavasza óta gyakorlatilag folyamatosan belvíz alatt, ott is mire rend lesz....

Ha így nézem, márpedig józanságot keresve efféle kijelentésekben, csak így nézhetem, akkor igen, elérhetjük Kína színvonalát.

Amúgy Kína éppen most szándékozik kilóra megvenni az EU-t....

belső utak - a torony

Baloldalamon a macskával, jobb kezemben a pókkal ősvadonban állok. Megpróbálok az eddig rossznak tartott oldalon egy platánfára mászni. Peregnek kéregdarabjai a talpam alatt, de azért felkapaszkodom rá és nem érzem ártónak, csak egy kedves platán. Szürke lényeket nem látok, de a jónak képzelt részen újabbakat igen. Sziporkázó, áttetsző, fátyolszerű teremtmények, melyek kecsesen libbenek ide-oda, mintha szellő fújna könnyű selyemfüggönyöket. Ekkor remegni kezd a dús, televényes föld, négy, a négyféle világtáj felé álló masszív csontszarv mered elő belőle, mely teteje a nagy dübörgéssel, robajlással  előbukkanó hatalmas, kecses és bonyolult mintázatú toronynak, mely nőni kezd a földből.  A föld csontja ez, élő a maga módján.

Sietve ugrok le a fáról, futok fel a sebesen nyúló toronyra, melynek közepén stabil kis terasz  fekszik. A macskát lent hagyva, a pókkal a kezemen állok rajta. Olyan gyorsan emelkedünk, hogy lenézve pillanatok alatt apróvá zsugorodnak az állatok, utak, csillogó lények. A torony  egyszercsak megáll, és körülnézve ámultan látom, hogy hatalmas, egybefüggő és egyforma buja-zöld ősvadon felett állok, mely minden oldalon a horizontig ér. Kellemes, erdőillatú fuvallat leng körül, áthajolok a korláton és gyönyörködöm. Az egész él, érzem a benne lakók sokaságát is, de azt is, hogy ember rajtam kívül nincs közöttük. Nem zavar, semmiféle veszélyt nem érzek,  mert nincsen élesen elhatárolható angyali és gonosz, harmonikus mindez. Nyugodt boldogság, ugyanakkor kölykös izgatottság is bizserget mosolyogtatva a rám váró felfedezésektől. 

Zene hozzá

a cukiság megunhatatlan

Ezeket a képeket feltettem FB-re is, rögtön meg is tetszikelték páran, úgyhogy itt már nem kell. Ilyenkor az jut eszembe, hogy aki rámkattint, arra udvariasságból vissza kellene kattintanom, végignéznem az ő idióta családi fotóit és viszontajnározni azokat. Azokról írok, akik inkább csak ismerősök, mert a barátaimat természetesen magamtól is kommentálom. Kisgyerek, cica, kutya, párképek-nem véletlen, hogy ömlenek a karácsonyi cukiságos filmek a nagy kereskedelmi tv adókról, a népek szeretnek elandalodni. Végülis én is, csak kicsit másképp. N.-el (akinek még mindig nem találtam megfelelő nevet ide) vihogtam telefonon két órán keresztül, meg  mással pár idétlen, alpári szexes sort váltottunk. Nahát fél év múlva 36 éves leszek, és nem tudtam, hogy a nagyon erős buborékos ásványvizes szopás, az alap. Eddig csak a mókás robbanóscukrosat ismertem.

a hülye család karácsonya

Eddig nem tudtam, hogy milyen egy éves gyerekkel karácsonyozni. Egyszerre rémálom és röhögés.  Földönjáró miközben főztem, napközben elment vele autózni, addig legalább nem rángatta folyamatosan a nadrágomat, vagy őrjöngött elreteszelve a farácsra kapaszkodva. (Molly, nagyon kíváncsian várom, hogy két gyerekkel milyen lesz). Fényképeket nem sikerült készíteni. Hol F. feje lóg ki (magassarkú cipőt kellett volna vennem), hol Ritáé, hol az enyém. Olyan is van, ahol sikerült mindhármunknak beállni, mindenki látszódik, de Rita éppen elfordul. ÁÁÁÁÁÁÁ. Pedig akartam cuki anya-lánya lilában képeket (mű)fenyővel, mosolygós hármas fotókat, de nem jött össze. Huhh, az ételeim kiválóan sikerültek, de erről csak az jut eszembe, hogy az öcsémtől holnap kapok egy futónadrágot, amin majd jól "meglepődöm", remélem, hogy jó lesz méretben. *Akárhogyis, a mostani kilengés után folytatódik az önterror, vagyis a hájak lefutása. 

Én vagyok az az ember, aki karácsonykor is blogol, de miért ne tenném? Délután el tudtam ájulni egy órára, utána főztem magamnak egy újabb méregerős kávét, átmentünk F. szüleihez, majd karácsonyoztunk itthon, most lihegünk. Muffinra már nem jutott erőm, pedig a szüleim-öcsém arra izgulnak, de majd ha visszahozzák Ingleichent, akkorra sütök nekik azt is. 
 -

*Jó lett, van nagy öröm és boldogság. Kaptam még hájleizzasztó övet is, höhö.

"karácsonykor nálunk anyu főz"

Nálam meg nem, hacsak nem fogom fel lassan azt a tényt, hogy én is anyukája vagyok  Ritának. Az anyámtól tanultakat amúgyis sokkal fűszeresebben szeretem, és némely fogását mesterire fejlesztettem, úgyhogy inkább vesződöm kicsit,  ennyire vagyok ínyenc. Ettől függetlenül nem vetem meg azokat, akiknél 25 felett, sőt 40 évesen is "anyu főz", vállat vonok. Lassan iszom még egy kávét, mert kezdek kidőlni. Földönjáró a fürdőszobát dezinficiálja és morog, mert éhes. Megkértem, hogy fényképezzen le kötényben, ezen jót nevetett és megjegyezte, hogy az a kötény 30 év alatt sem fog elkopni. Na ja, hétköznap nálam nem anyu, hanem egy étterem főz menüt. (Sajnálom, hogy a képeken nem látszódik a türkizkék sálam és az ahhoz vett jópofa fülbevaló, Aklünek biztosan tetszene. )

Földönjáró és én

Tegnap olyan hideg fejjel, mint amikor valaki teljesen eszét veszti, válást fontolgattam. Úgy éreztem, hogy nem bírom itt tovább, és ő is hülyén viselkedett velem. Másnap  benne nem volt semmi harag és megkérdeztem, hogy szeret-e még? Az igenlése volt a döntő, mert őt én igen. Fellélegeztem. Majd kitárgyaltuk, hogy nagy nyomás van rajtunk minden téren, de elsősorban a lehetetlen állapot miatt, hogy kénytelenek vagyunk itt nyelni közvetlenül a családja felől felénk áradó folyamatos rosszindulatot és állandó megfigyelést. Kitartunk, mert továbbra sem tudunk máshova menni,  és mert ennél keményebbnek kell lennünk. Ám nem szabad egymás ellen fordulnunk. Ennek folyamatos megbeszélése, egymásban való tudatosítása a legfontosabb.  

Ma igazi,  rózsaszín-felhős, boldog napunk volt hármasban. Rámhagyta a vezetést, mert tudja mennyire szeretem, meg biztosabban is művelem nála, addig hátraült Ingleichenhez. Később Óváron együtt vettünk annak kajákat, pelenkát, efféléket, és Földönjáró nagyon büszke apa, elmesélte, hogy milyen jó érzés, hogy ilyen szép kislányunk van, akivel öröm megjelenni bárhol. Így aztán karácsonykor nem megyünk sehova, pontosabban 25-én anyámék elviszik magukkal Ingleichent, és akkor végre kicsit kettesben leszünk. 

médiatörvény visszhangjai

Jó lenne nem ilyeneken edzenem a nyelvtudásomat. Ez a mondat különösen tetszett: "War Österreichs Haider-Zwischenspiel noch Operette, so ist, was sich in Ungarn abspielt, Tragödie." Számtalan cikket olvastam, még Új Pétert is feltüzelte annyira, hogy egy igazi, újpéteres cikket írjon erről, a bloggerek véleménye címmel, melyben elemzi a magánnyudíjpénztárakba befizetett pénz einstandolását is. A menő-nem menő cikkek írója, Bede Márton viszont csak az új médiatörvénnyel foglalkozik.

Nézzük a mit szól mindehhez a már régóta illegalitásba kényszerített Kuruc? Na, ez egy korábbi, mikor még csak terveződött az egész, de teljesebb képet mutat. A kapcsolódó írásokat a cikk alá linkelték.

Elnézést kérek olvasóimtól, de magam most nem is kívánnám ezt külön elemezgetni. Mindenesetre történelmi pillanatokat szemlélhetünk, mikor itthon a liberális baloldal és a szélsőjobb egy asztalnál ülve, egyetértésben fog össze Orbán ellen.

lessük a nyugatiak szemetét (e-bay hajnalig)

Tegnap körülnéztünk az osztrák e-bay-en eredetileg értelmes céllal, hogy hátha van a közelben olcsó konyhabútor, meg gyerek etetőszék. Aztán csak lestünk hajnalig. Ez a nem is olyan gazdag ország is milyen távol áll tőlünk (lelkesen olvasom Mollyékat, az ottani megunt/nem kellő cuccokhoz képest ezek ócskaságok lehetnek). Az alant említett perzsaszőnyegem, istenem, milyen büszke voltam rá, hogy önálló keresetből megvettem itthon, de ha ott ráklikkelek a használtakra, egészen olcsón licitálhatok hasonlókra. Ne a gépi, proliperzsára gondoljatok, hanem gyönyörű, tarkaságában is elegáns és harmonikus, egyedi darabokra. Találtam egy bécsi csajt is, aki szarért-húgyért, olyan sütővel, amiről álmodni sem mertem, elad egy komplett konyhabútor szettet. Kérése csupán annyi, hogy a vevő menjen és szerelje szét az egészet, majd szállítsa el. Ha sikerül olcsó haverfuvarost szerezni, és nyélbe ütni az üzletet, megyek Bécsbe. Übung, rögtön írhatok neki levelet frissen szerzett némettudásommal, hogy jól értettem-e a részleteket. 

Mit mondjak? Ez a seftelés, a mások levetett szarában való turkálás nem az én világom, a ruhaturkálókat sem szerettem soha, szívem szerint új, boltban vásárolt, vagy asztalossal összerakatott konyhát szeretnék, ahogy hosszú évekkel ezelőtt megtehettem, de most más világ van. 

Még valami. Egy alien tépje szét cafatokra lassan kérődzve azokat a honfitársaimat, akik nem fizettek, tahók voltak, megbízhatatlanok és akik miatt több terméknél rögtön az a felirat fogad, hogy "Magyarországra nincs szállítás!" Amennyiben magyarokról elképzelhetetlen efféle viselkedés, akkor ugyanezt kívánom a rasszista osztrák/német eladóknak.

bezárt a hó, futni nem tudok, de fekvőtámaszozom

-Valld be, hogy punnyadt vagy, ha nem tudsz rendes fekvőtámaszt csinálni!-mondta Földönjáró, miután gumilabdaként pattogva megmutatta hogyan kell azt rendesen. Márpedig az én karjaim erősek! Ilyet először 10 évesen kaptam egy tornatanártól az osztályommal együtt, aki a kötélmászásra jelentette ki ezt. Ilyet nem tűrhettem, tanítás után visszamentem a terembe. Már véres cafatokban lógott a combomról, belső lábszáramról, tenyeremről felhorzsolt bőr, tehetetlen dühömben bőgtem is, mire egyszercsak ráéreztem annak a technikájára, hogyan kell mászni könnyedén. 

Így vagyok most a fekvőtámaszzal is, elvégre ha erősek a karjaim, el kell bírniuk a testemet. Amúgy a filmekben a sitten az erősebb idegzetű rabok is mindig efféléket csinálnak bekattanás ellen. Jó ez, aki sosem csinálta meglepődik majd, hogy még a hasizmokat is dolgoztatja. (A szabályos az, hogy egyenes, teljesen mereven tartott testtel, épphogy' a padlóig kell ereszkedni karokon, majd fel. Majd le. A  németcsoport társam két ujjon nyomta a szemünk láttára, mert már "öreg" (38), de régebben egy ujjon is csinálta.)

amikor már azt hinnéd, hogy nincs rosszabb, akkor.... (gyerektartásos poszt)

 .... a csemete rájön, hogy milyen pompás mulatság a legdrágább selyemperzsaszőnyegre hordani levest, kávét, kólát, kifliket és mindezeket szétlocsolgatni, trancsírozni azon. Ehhez képest a ruhaszárítóról való frissen kiteregetett ruhalerángatásra az ember már csak legyint. Aztán ma kicsit magára hagytuk és ezt művelte, (az ágyát ő tologatta ide-oda, jó erőben van a "szegény kis tápszeres baba"): 

 

Rendet raktam, gondolatban bocsánatot kértem a szőnyegkészítő asszonyoktól, és kockáztatva a dob leszakadását, beszuszakoltam a szőnyeget a mosógépbe. F. összeszerelte az új, kölcsönkapott, nagyon nehéz és nagy ágyát, beletettük, szorosan fogta barátját, a Sünt és így nézett. Bármi bosszúság is volt bennem, az eloszlott. Biztosan genetikailag kódoltak ezek a tekintetek, a Föld összes kölyke így néz miután rosszfát tett a tűzre,  a felnőttekben még erősebb ivadékgondozási reakciót váltva ki ezzel.

önostorozás

Olvasgatom a rendes háziasszonykák blogjait máshol. Halálunalmasak. Ugyanakkor irigykedem is rájuk, én sosem leszek olyan "jó", mint ők. Oh, szegény, szegény Eliza, oda ne rohanjak, nem tehet róla, túlságosan vonzza az embereket, hányszor megkapta már, hogy "akárhogyis van, jó nő vagy és bekategorizálhatatlan."

Szóval önostorozás. Tulajdonképen miért ne lennék jó? Az vagyok, hihetetlenül egyszerű életet élő, átlagos középkorú, csak túl sok bennem valami, amitől megrettennek átlagos emberek, mert félnek, hogy magukkal sodrom őket valamiféle illetlen és visszafordíthatatlan vágyakozásba egy szabadabb, őrültebb világ után. Vágyakozásba csupán, mert finom forradalmár vagyok, nem kapacitálok senkit semmire, de bizonyos mértékig kapacitálható vagyok persze, az más. Sajnálom. Szerencsére akik ezt bírják, azokat barátoknak tekinthetem, bár pocsék barát vagyok. Kurta szóval kisétálok emberek életéből akár évekre is, ha úgy tetszik, aztán nagyon szégyellem ezt és halogatom, hogy újra felhívjam őket. A lentebbi  bejegyzésben említett lányt (akinek még nem tudtam ide nevet adni, annyira illik rá a sajátja) már nagyon régóta halogattam, arra is el voltam készülve, hogy fel sem veszi a telefont. Ó, nem. Robbanás, öröm mindkét részről. Még mindig különleges. Mosolygok.

a melltartós fűzősizé

Álltam az öltözőfülkében. A melltartóval kombinált álfűzőszerűség tökéletesen simult melleimre. Egyik oldalamról Tanárnőm nézte őket elragadtatva, másik oldalról Csoporttársam. Ez annyira erotikus volt (már megint mibe keveredtem?) és jóleső. -Örülök, hogy legalább én is nyújthattam valami esztétikai élményt.-cinikuskodtam, mert a modellalkat, hipertörékeny, bármit ráadhatsz, piszkosul jól néz ki benne típusú Tanárnőm mellett ez meg sem fordult a fejemben. -De szeretnék ilyen melleket, legszívesebben megsimagtnám őket-lehelte ő. -Ha nekem meg olyan hasam lenne, vagy lesz egyszer az életben, mint neked, akkor ilyen hidegben is haspólóban fogok járni!-vigyorogtam vissza. Csoporttársam a háttérben kacagott. Lelkendezve kérdezték, hogy mikor mutatom meg Földönjárónak. Nos, nem tudom milyen lesz a karácsony, szóval ahogy hazaértem, már bújtam is bele, a várakozás nem erősségem. Nagy tetszést keltett, de volt olyan dög, hogy megpiszkálta a még rajta lógó "push up" feliratot. Neemis annyira pusápp, de tényleg! Van nekem igazim, na az valóban sokat csal, ez csak egy nagyon vékony szivaccsal bélelt, sima  kosaras melltartó.

fazonra ilyesmi, de az enyém sokkal szebb

Ma volt az utolsó németóra, becsületesen (khmm) megírtuk a zárótesztet,  reméljük, hogyha minden jól alakul lesz még folytatás, ha nem is intenzíven, de legalábbis németezésen kívül is össze tudunk futni. Nagyon fogtok hiányozni.

gyerekfogzás (szimpla grafomán poszt)

Az öcsémet akarom ma este is, telhetetlen vagyok. Tegnap későéjjelig cseteltünk. Fél a magányos karácsonytól. Hívtam, hogy jöjjön el hozzánk, de jelezte, hogy nem társaságban szenved hiányt. Értem.-pötyögtem vissza. Nos, a párkeresés  személyes út, adhatok tanácsokat, de végsősoron neki kell megtalálnia azt, aki miatt nem érzi magát karácsonykor egyedül. Ma miközben bőgtem, rettenetesen vágytam a családom után, és azt találtam ki, hogy menjünk hozzájuk mindannyian, de Földönjáró hajthatatlan. Azt hiszem ezek azok a bizonyos, házassággal járó kompromisszumkötések. Ebben az esetben meghátrálok, maradunk itt, hármasban.

Ingleichent a fogzás kínozza, virrasztok. Nagy valószínűséggel ma áttöri az ínyét újabb, de régen viselte ilyen nehezen. Sokat nem tehetek, fájdalomcsillapítót már kapott, fogzselét is, óvatos hűtést is. Talán hajnalban sikerül elaludnia. Addig kiélem grafomániámat, amennyire ez lehetséges egy üvöltő gyerek mellett. Nem lehetséges, most már torkaszakadtából nyomja.

*

01.14' Folyadékpótlás bőven megy, ennek ellenére hőemelkedése van. Hűtőfürdőt alkalmaztam, most nyugodtabb, de még nem kiabálom el. A lakás is agyon van fűtve, de már nem akarok újból ablakot nyitni. 

*

01.30' Zsibbad az agyam, ég a gyomrom. Nincs itthon tej, affene. Mérlegre álltam, nem fogytam, de legalább nem is híztam. A muffinjaimnak semmi eredménye, esetemben szerencsére, Földönjáróéban sajnálatos módon. Na az is igaz, hogy nem sütöm őket tepsiszámra.

*

02.05' Ravel  Piano Concerto in G major adagio assai-át hallgatom, ezúttal orosz zenészek előadásában, 2009-es koncert felvétele. Határozottan jók. I. még forgolódik, de már vidámabban tüttyög. Újabb folyadékpótlás, korlát nincs, 200 ml-t húzott be egyszerre. Eszembe jutott anyám, akinél- bár olvasta dr. Spock akkori sikerkönyvét-a régi beidegződések, miszerint beteg gyereknek dunsztban a helye, erősebbek voltak, 40 fokos lázba esett öcsémet így kezelte. Szerencsére az egyik szomszédunk gyerekorvos volt, aki öcsémet minden teketória nélkül nyomta jeges vízbe. Nos,  az idáig való elfajulást jobb elkerülni. 
*
03.00'
Alszik. Megtapintottam a homlokát, normális a hőmérséklete. Most már betakartam rendesen.

Száraznak hathatnak bejegyzéseim, mintha nem is a saját lányomról írnék, de ilyenkor hideg fej kell.

érzelgős

Ma nem nagyon volt rendes németóra miattam. Nagyon megszerettem őket, de az hatott meg, hogy ők is engem. Értékesnek tartanak, hiányoztam nekik, mert lógtam az utóbbi pár napban kimerültség miatt. Aztán hívott Elsőigaziszerelem, akivel napok óta nem érjük el egymást, nemrégen kaptam tőle egy könyvet, és akkor ez volt a katalizátor, hogy miért szeretnek és mennyire hiányoznak, úgyhogy elkezdtem bőgni. Nem szégyelltem, nagyon vágytam már rá, és ilyenre, hogy ne legyen komoly, mert közben viccelődtek és mialatt folytak a könnyeim, röhögtem is velük.  

Elsőigaziszerelemre lehet hümmögni, mi már anno a kapcsolatunkon belül barátokká váltunk, és azok is maradtunk. Konkrétan már a szex sem működött, és később sem voltak egymásnak ugrós nosztalgiázások. Nem volt semmi nemiség, hiszen kiégett, de barátként nagyon szerettük egymást. Neki is megvan a maga párja, nekem is, de minek fosztanánk meg magunkat ostoba szokások miatt az igazi barátságtól? Soha nem érdekelt mások véleménye ebben, családdal, barátokkal veszekedtem ezen, ma már nem is említem nekik, minek, méltatlanok rá, hogy földhözragadtak.

Mit csinálnék most karácsonykor?

Borisnak

Azt tudom, hogy mit fogok. Nálunk ennek megvolt a hagyománya, a feldíszített asztal, kellemes beszélgetés ízletes fogások közepette, fa, ajándékok, éneklés előtte, öcsémmel azt nem tudunk, de lelkesen kísértük csillagszórókkal. Jó, pofákat is vágtunk szüleink háta mögött, de nem gonoszkodásból. Ajándékok, fényképezés. Ma már hárman is fotózunk, valaha csak apám régi, filmes géppel. Sőt fekete-fehérrel, amit ő hívott elő. Még az apjától tanulta az alapokat, csinált magának sötétkamrát, a mai napig megvan még a nagyapám (1930 -as évekbeli?) tökéletesen működő gépe is, ami olyan mint egy vasaló, arra szolgál, hogy a vizes papírképeket kivasalja és ropogósra szárítsa.

Ezt meg akarom tartani, úgyhogy képzeletben készítem a menüt is.

Mit csinálnék? Szeretném, ha mindez a volt lakásomban zajlana, ami nem volt lenne, ahova előtte felutaznék egyedül. Kicsit szétcsapatnám magam zölddel, hogy önző módon teljesen elmerülhessek az egomban, és megpróbálnék rendesen írni. Ehhez kellene három nap. Imádom, hogy van saját családom, de azért sokszor sok. Aztán barátokat hívnék, találkoznék velük kávéházakban, lakásaikban. Majd feldíszíteném a lakást, megfőzném az ünnepi menüt és repesve várnám F.-t és Ingleichent. Ott maradnánk elsejéig, aztán hazajönnénk ide.

Ez is az otthonom, de nem az igazi. Na azért értékelem, hogy nem albérlet, meg hogy egyáltalán van fűtött, rendes fedél a fejünk felett. Nagyon is.

felbukkanás a mélyből

Aztán mikor sokáig a gödör legalján ülök, már magam sem bírom tovább, és fel kell másznom. Reggel ültem a teraszunkon, hallgattam a szél bömbölését, kortyonként nyeltem a kávémat és képek peregtek előttem. Egy májusi reggel, az akkor vadonatúj otthonomban, kilencévnyi udvari lakásban élés után a felhők között, világító édes-éles napsütésben, a virágoktól roskadozó erkélyemen állva, alattam-előttem a város.... H. arca, aki lovakat is vontat ha kell, nő létére. Átváltottam az agyam nemgondolkozó üzemmódba, és életemben először utánfutóval vittem be Földönjáró vasait. Jól vezetek, nem számított a szélvihar, hófergeteg, dugó, útlezárás, jéghideg volt az elmém. Napokon át szenvedtem meg ezért. Hogy ismét ki tudjam festeni magam, és elindulni ki, a világba. Nem akartam ennyire összeomlani, de olykor nagyon-nagyon gyenge vagyok.

örök magányos fájdalom

Egészen biztosan nem akarok sokáig élni, mert az a mély fájdalom, ami végigkísér életemen, soha nem múlik el és nem tudom hasznosítani. Képtelen vagyok írni. Nem szeretek erről beszélni, kevesen értik meg. Sok barátomban benne lakik, hétköznapi gyógyíreket alkalmaznak ellenük. Az igazán betegek nem beszélnek erről. Ilyen barátom már nincs. Olyan van, aki hozzám hasonlóan időről-időre az egekbe szárnyal, majd mindent szétcsesz maga körül és a romok alá bújik, hogy mint a főnix ujjászülethessen hamvaiból. Mostanában az egyikükön tűnődöm. Gyerekkora óta súlyos étkezési zavarai vannak, volt már anorexiás és az utóbbi években ennek ellenkezője, a 165 centijéhez 130 kg-ra hízott. Egyébként ez az étkezési zavar csak kísérője volt a benne is szüntelenül mardosó  magányos fájdalomnak. Számára ez nem rossz,  mert megtalálta saját művészetét és csodálatos műalkotásokban tudja minden érzését kifejezni és még keres is vele. No nem mindig, de mint írtam neki is vannak magasröptei.

Láttam az emberek reakcióit ha utcára merészkedett (többnyire autóval járt) legszívesebben leköpték volna, mint egy leprást. Könnyezve mondta nekem, higgyem el, hogy ő lesz még nagyon vékony. -Tudom, tudom, ismerlek-húztam fejét magamhoz. Nagyon szerettem. Most már -60 kg-nál tart, és  még nincs vége. Az emberek istenítik, hiszen küllem alapján ítélnek. Azt képzelik, hogy mostantól örökre boldog lesz. Engem is lenyűgözött, de nem vagyok vak, ugyanaz a mély sebekkel teli lány maradt, ahogyan én is, és ezen nem változtat semmi. Most másképpen szeretném. Nagyon hiányzik.

sószórás vs homok

Kapcsolódó értelmes cikk.

A sózás alternatívájaként környékünkön homokot terítettek szét, minek következtében egy, a latyakos hónál sokkal csúszósabb, tapadós kutymó keletkezett. A 86-os főút helyi szakaszán egymás sarkában törtető kamionok ezzel fröcskölték tele a szélvédőmet. Ahhoz, hogy ezt lemossam anélkül, hogy szanaszét karcolódna az üveg, a szokásosnál ötször nagyobb mennyiségű fagyállós szélvédőmosót spricceltem szét bele, a környezetbe.

Közben anyáztam, hogy ezt a sóhisztériát már megint valami télen is +8 fokban, havas klímában életében nem járt, íróasztala mögött ülő széplélek találhatta ki. (Amúgy a vörösiszapot hova viszik? Erről semmit nem mondanak....) A fagyálló alapja az ethylene-glykol. Ember, (emlős/madár) állat szervezetébe jutva mennyiségtől, testsúlytól függően halálos idegrendszeri és vesekárosodást okozhat. Ellenszere meglepő módon a tömény ethyl-alkohol, a legendás "fagyállót ivott a Pistabá' azt' mégis megúszta" történetek alapja csakis az lehet, hogy "Pistabá'" rendes, becsületes 40-50%-os tiszta szeszt is ihatott, ami semlegesítette a mérget.

Na de vissza a téli környezetvédelemhez. Telefröcsköltem (sokakkal együtt) a rothadt utat ezzel az édes ízű vacakkal, amit ki tudja hány vadnyúl, fácán, őz, kutya, macska stb. lefetyelhet fel. A sótól nem halnak meg, annyi meg nem kerül be az édesvizekbe, hogy olyan komolyan pusztítson, ahogy azzal riogatnak. (...bezzeg a vörösiszap....?)

ennek az ürgének ez lakik a belsejében,

ha valaki eddig ijesztőnek találta volna az enyémet. Katt ide.

belső utak - új díszlet

Hatalmas, jin-jang szimbólummal festett kaput tár ki előttem két egyforma, narancssárga ruhás szerzetes. Arckifejezésük semmit nem árul el. Odabent ismét sötét hideg erdő fogad, hemzsegnek a dühös szürke lényektől, akik azonnal rámtámadnak. Túlságosan hagytam elszabadulni a negatív oldalt. Képzeletemben atomvillanást támasztok, izzó fehérség csap fel, elpusztítva mindent, engem kivéve, aki irányít és végigszemléli, hogyan olvadnak, porladnak el a lények is. Esendő vagyok, hogy elpusztítottam a díszletet, vagy erős, hogy gátat szabtam a túlzott sokaságban előnyomakodó rossz tulajdonságaim kivetüléseinek, melyek felborították belső egyensúlyomat? Mindenesetre utána jobban éreztem magam.

*

Új díszletbe lépek, egészen pontosan a lábaimat képzelem el futócipőkben. Majd csakis a futásra koncentrálok, félig álomszerű állapotban nem is megy könnyen, mintha mocsárban haladnék. Jobban összpontosítok, túlságosan jól sikerül, alakmásom villámsebesen, szélkönnyen elhúz. Nem jó, valóst akarok modellezni, a levegővételeket, az izmok feszülését, azok fáradását, fájdalmát, az egyre mélyebb levegővételeket, izzadást. Szoktatni akarom tudatalattim magához a mozdulatsorozathoz. Ha ezzel megvolnánk, jöhet a könnyítés, a test és az elme határainak elmosása, ehhez azonban elengedhetetlen a valós edzés. A jó és a rossz párban jár, igazi küzdelem nélkül mindez nem sokat használna.

bagózás

Megfigyeltem, hogy manapság már csak a nagyon pronyók (ld. VV5 lakóinak zöme) és a nagyon entellektüelek bagóznak. Én egyikbe sem sorolnám magam, motiválóm a futás, okom az, hogy ez egy kőkemény függőség, ami gyengévé tesz.

Amúgy nekem mutogathatnak az árára, inkább megfagyok és éhenhalok, odanyomhatnak az arcomba egy frissen kiboncolt koromfekete, gennyes, rákos tályogokkal teli tüdőt, ezek nem győznek meg. Csakis a saját elmém. Át kell állítanom. Nem tudom mikor sikerül, hirtelen kattanásra várok. Abbahagyáshoz nincs jó időpont, a halogatáshoz számtalan ürügy.

Itt van az íróasztalomban fél karton, hogy ne érezzem azt, hogy nincs menekülési útvonal. Megmagyarázom: a csokival is így vagyok. Hetek óta cipelek a táskámban egy szeletet, de nem bontom ki, mert 1 s alatt végiggondolom, hogy nem kell, és akkor a helyén marad. Ellenben ha az a csoki nem lenne ott, akkor örökös hiányérzet gyötörne, hogy meg vagyok fosztva a lehetőségtől, és biztosan vennék, fel is falnám. (A lecirkuláltatott csomagolású csokikat elajándékozom, aztán új kerül a táskámba.)

A cigi keményebb, a csokit megközelítőleg sem szerettem soha annyira. Drága kis barátaim, elkezdek búcsúzni tőletek, úgy érzem külön kell továbbélnünk.

futás hóban

A penitencia nem maradt el, kimentem futni a hóba. Kísérletképpen kitömtem zoknival (házi stabilizálás) a legpuhább talpú edzőcipőmet és működött! Mit tudhatnak akkor a profin megkonstruált modellek?! Szerzek egyet. Az üres, hóborította utcán megálltam, felvetettem arcomat a narancssárgásan derengő égből szakadó hóesésbe és hosszan, diadalmasan felröhögtem. Szabad vagyok, nincs fájdalom, nincs hideg, sőt kifejezetten élvezetes az esti hóesés.

(Leguggolva tanulányoztam a lábnyomaimat is,  hogyan és hol csapódik be a legnagyobb súly. A sarkaknál. Nem meglepő, hogy a komolyabb cipőké légpárnás-zselés.)

banános-csokis muffin

Éppen úgy viselkedem, mint az olyan háziasszony, amilyen nem akarok lenni, mégiscsak sütikét sütök, tunnyadok. Igen ez ilyen, tisztességes önfikázó és magát hatalmas zsírbödönnek látó bajnokoknak már egy sütitől is erős lelkiismeretfurdalása támad. A súlyos büntetés nem marad el. Azért emlékbe lefotóztam életem első muffinját. Papírkosaram nem volt, ezért kissé szerencsétlen formájuk lett. Állagra kiváló, az ízén még van mit csiszolni: nem lett elég édes, kevés benne a csoki is, és túl sok szódabikarbónát adtam hozzá, amit én kiérzek belőle, Földönjáró nem. Ingleichen a fő bíra, reakcióit figyelve úgy döntött, hogy ehető, és elfogadta a második falatot is.

muffin

Tegnap életemben először sütöttem muffin-t. Igaz doktorötkerest, amit a magamfajta sütit sütni nem tudó hülyéknek találtak ki, sőt már magát a muffint is, így rögtön el is bíztam magam, és ezekből most rengeteget el akarok készíteni, mmmmm. (Nem lesz ez így jó, bezárt a hó a faluba, futócipőm nincs, azért tornázom bent, de az nem ugyanaz, ellenben muffinokat készülök sütögetni....Szerencsére lusta vagyok áttörtetni a havon a boltig.)

"a blogokat is fenyegeti a felturbózott Médiatanács"

Népszabadság cikke. Mindenki képzeljen ide hosszas és vulgáris anyázást. A politikai beállítottságom sokszínű, egy párt sem képviseli Magyarországon, nem is fogja. Szavazni azért eljárok, és akkoris betenném ezt ide, ha OVI-ra és csapatára voksoltam volna, mert ez már diktatórikus döntés, és úgy gondolom, hogy azok, akik konzervatív jobboldali liberálisnak vagy minek vallják magukat és eszük is van, nem érthetnek egyet ezzel.

"Jó hír a magyar médiumoknak, hogy nincsenek egyedül: a törvénytervezet a külföldi médiát is szabályozni kívánja – ha Magyarországon terjesztik –, bár a megkérdezett jogászok szerint „ott azért még nem tartunk, hogy Szalai Annamária a BBC-t is megbüntethesse vagy elhallgattassa”." NOL Azt nem tudom elképzelni, hogy a nagy médiumoknak illegalitásba kelljen vonulniuk és pl. az USA-ban bérelni tárhelyet, műholdat, egyebet, annál tökösebb jogászaik vannak. Az egyszerű bloggernél viszont ez a lehetőség fennáll. Ezzel a Fidesz kit nyomorít? A magyar webhely szolgáltatókat.

Lásd még Zapp idevágó írását, aki érthetőbben magyarázza a bloggernek, hogy mire számíthat.

Ingleichen első találkozása a hóval

Úgy gondoltam mások elbeszélései alapján, hogy örömében sikkantgatva ugrál majd (igaz még nem tud ugrálni) de csak ijedten nézett, hüppögött, úgyhogy bevittem. Más gyerek meg a hintától ijed meg elsőre. Majd nagyobb korában ha magam elé ültetem a szüleimnél a régi faszánkónkra, az lesz csak a móka! Ott aztán csak völgy meg hegy van, mikor odaköltöztek Bp.-ről, felnőtt fejjel visongva próbáltam ki a "pályákat", de kisgyerekkel sokkal élvezetesebb lesz.