film-Salt ügynök

Emberek, én sosem gondoltam volna, hogy van producer, aki arra pénzt dob ki, hogy 2010-ben olyan thrillert dobjanak piacra, mi forgatókönyvének alapja a hidegháború. Titkos erődben előre képzett alvóügynökök átdobva az USA-ba? Nemááár... Ilyen történetet utoljára most, az én korosztályommal lehetett úgy-ahogy hitelesíteni, hiszen Angelina Jolie is 1975-ben született, a filmben is saját életkorát játssza.

Hoppsz, életkor: remekül néz ki, de ebből a műfajból kiöregedett. A Tomb Raider-ben (2001 és 2003) még el tudta velem hitetni, hogy ez a csaj egy leküzdhetetlen szuperharcos,* ebben a filmben... ööö...nos, egy vékony, betegesen sápadt nő futkos ide-oda, ennyi. Kissé feldobja az egészet, ahogyan a szövegeket csak később hallani, a rohanást, a menekülést ezzel jól hangsúlyozták. Ám összességében gyenge, nagyon gyenge film, legfeljebb egyszer nézhető.

*Na jó még úgy-ahogy a Wanted-ban is (2008)

kiégett szakács vs kiégett kurva

Tegnap éjjel hajnali kettőig böngésztem a babakaja recepteket. Megnyugodtam, nem sok olyat tudtak mondani, ami saját találékonyságomon kifogna. Ewok ma mesterfogást kapott: pulykamellet főztem neki össze egy darab csirkemájjal, krumplival, majd gesztenyepürével és azt  a szokásos ártatlan tartósító- és vegyszermentes szárított zöldségkeverékkel ízesítettem tovább. Hálás közönség, kissé több impulzus érte ízlelőbimbóit, lassabban forgatta a pempődarabokat nyelvén, de kitartóan tátotta száját a következő adagért.

 

Mesterien főzni csak az tanul meg, aki szeret. Én úgy vagyok a főzéssel, mint egy kiégett mesteri kurva a dugással: utálkozva, kiégve, rutinból csinálom, ám elsőrangúan. Itt nem kell magyarázkodnom: nem vagyok kiégett kurva, csak kiégett szakács.

düh

Földönjáró reggel nem tudott dolgozni, minden ízülete fájt, pocsékul nézett ki. Nem hisztériás fajta, aki csak úgy ágynak esik, de most nagy csapás érte. Hiába volt jó fiú, elárulták a testvérei, a szülei, az otthona pedig megszűnt. Úgy bedühödtem az egész családjára, hogy ez a düh adott erőt, hogy én ne hagyjam el magam, most nekem kell erősnek lennem, máskor ő tartotta a frontot. Hagytam aludni, beültem Sünnel a traktorba, intézni a mindennapos dolgokat. (Tudjátok mi a vicces? Itt mindenki tud-érez mindent, az orvosunk még soha nem volt hajlandó felírni erős nyugtatót nekem, pláne nagy dózisban és a sors iróniája, hogy éppen most szó nélkül küldött receptet, de nem kellenek. Annyira fűt a düh, hogy lerázódott minden depresszív, szorongásos bénultságom.) Munka kell, pénz kell, ölök, szopok, mosogatok érte.