2009. július 28., kedd

bicajos csavargás

Reggel csodálatos dologra ébredtem: eltűntek az ödémáim. Még csodálatosabb volt, mikor felhívtam a védőnőt, érdeklődtem, hogy megérkeztek-e hozzá a legutóbbi vérvétel eredményei és elmondta, hogy meg és nincs bennük semmi eltérés, nem vagyok látens cukros, vese meg májbajos. Ezekszerint koleszterinbajos sem, mert jó ideje tunnyadok és bizony tartottam tőle, hogy az ereimben már félig zsír kering. Tudom az épelméjű reakció ezekre az, hogy miért lenne bajom, de szerintem sosem lehet tudni, hogy az ellenséges univerzumból honnan csap le támadás, mindig izgulok az efféle vizsgálatok előtt is.

Pláne csodálatos volt még, hogy az ELMŰ visszaküldött pénzt, túlfizetés miatt (!).


Ennyi boldogító eseménytől végképp besózódtam, különben is már úgy csatangolnék valahol, értsd: krónikus bicajhiányom akuttá vált. Úgyhogy elindultunk csak úgy könnyedén, hogy majd bírom ameddig, így aztán sokáig bírtam és egész jó kis csavargást eszközöltünk, persze csak itt a környék olyan részein, ahol még nem jártam. Kellemes szél fújt, láttunk türkizkék színű bányatavat (tényleg türkiz!) szép régi templomot, fákat minden mennyiségben-kár, hogy fényképezőgépet nem vittem.

2009. július 25., szombat

esküvő

Összeházasodtunk, nagyon szépen zajlott le minden.:) Ennyi bőven elég is volt, számunkra így volt bensőséges, mert csak 2-2 baráti pár volt a tanúnk. Mindenki jól érezte magát, sok boldogságot kívánt, köszönjük innen is.

2009. július 20., hétfő

"állítsátok meg a világot, ki akarok szállni"

Régi graffiti felirat. Tegnap tetőzött bennem hasonló értelmetlen követelés, mert szombaton férjhez megyek, szűk 4 hónap múlva meg szülni fogok. A férjhezmenés még hagyján, de a terhesség kezd teher lenni, börtönbe zár. Kezd hátrányomra változni a testtartásom, a tűrőképességem, hasznavehetetlennek érzem magam, mert objektíven nem vagyok teljesen az, de a képességem arra, hogy úgy járjak-keljek-utazzam-dugjak-lássam el a háztartást-értelmes dolgokra használjam az agyam, ahogy eddig: elvesztek. Vajon visszaszerezhetők lesznek? Elkapott a szokásos aggodalom is, hogyan és mikor fogok dolgozni? Biztosan elég nekem az, hogy itthon legyek a gyerekkel? Jó anyuka leszek? Úristen tényleg anyuka leszek? Én?!

A "ki gondolta volna egy éve mindezt" most így csapódik le bennem, folyamatosan le vagyok maradva az életemből.

2009. július 19., vasárnap

ismét egy blog

Ismét egy blog. Valószínűleg az a három-öt ember fog olvasni, akik eddigis, ők meg úgy-ahogy ismernek. Legalábbis nagyjából ismerik az életkörülményeimet, de nincs is kedvem bemutatkozni túlzottan, mert a firkálmányaimból úgyis kiderül egy s más.

Névtelenül jobb is írni. Kielégül lelki exhibicionizmusom is azzal, hogy közzéteszem ezeket, ugyanakkor nem fogja görcs a kezemet, hogy jajjistenem ezt már mégsem akarom nyíltan, jajj.

BG barátom ugyan azt kérte célozzam meg az Index népszerűségi listájának tetejét, de ez is egyfajta kényszer lenne, dehogy célzok meg bármit. Csak firkálgatok.