2009. augusztus 19., szerda

én nem leszek olyan autós aki a WC-re is... (hahha, első önálló utam a Birkával)

Korán keltem a hőség miatt, gondoltam először csak kiállok az udvarból, lehet, hogy már az sem fog sikerülni. Aztán ha mégis, akkor elmegyek a sarokig, de hoppá, ha már addig elmentem, elmehetek még 3 saroknyira is, akkor már mindegy. Ilyesmiken filóztam, aztán be is ültem végre a Birkába, simán kiálltam vele, elmentem a célparkolóig, kerestem egy üres részt és egy mozdulattal pöccre beálltam a kijelölt helyre. Kiszálltam és néztem is, hogy nemár ezt én raktam így le..? Nem áll ferdén, nem lóg ki-be-át...?! Tényleg nagyon kezes bárány ez a kocsi!

Aztán 10 perccel később mint autós naccsága a zöldségesnél vett takarmányt bezuttyantottam a hátsó ülésre (a csomagtartó kinyitásával még gondjaim vannak) és átvezettem a másik boltba. Annál is sikerült szabályosan beállnom a kiszemelt helyre, onnan is pottyantottam egy szatyrot a hátsó ülésre. Mennyei érzés volt! Tudom-tudom, azt írtam, hogy én nem leszek olyan, aki autóval megy boltba- francokat nem! Bicajjal, nem terhesen semmi gond a cipekedéssel (plusz edzés) de gyalog húzni a tejjel, vízzel, kenyérrel, hússal tömött minimum 10 kg-s szatyrokat sok-sok hoszú utcán keresztül...ááhh az nem terhesen is borzalom.


Önfényezésből vissza: tolatni még nem tudok kultúráltan, túl nagy gázzal indulok, mikor kiálltam legott át is penderültem a szemközti sávba. Nyugi, csak egy kamion jött velem szemben és ugyan lefulladtam ezt meglátva, de nagyon gyorsan újraindítottam és kikecmeregtem az útjából, aztán enyhén félrehajtott fejjel a vezető felé löktem egy bocsánatkérő mosolyt. Nem is kellett igazából hallanom mit mondhatott magában, miközben gyök kettővel továbbkullogtam.