edzésnapló

Kezdtem magam rosszul érezni lelkileg, és erre még mindig az a legjobb orvosság, ha addig tekerek, még ki nem döglöm. Sünivel tudok már bicajozni, de futni nem. Éppenséggel a hátamra köthetném, de akkor legfeljebb 25 métert tennénk meg, majd az árokba dőlnénk. Nem kockáztatom a gyerek épségét. A játszótéren ott volt a múltkori kiskrapek, akiről megtudtuk, hogy Arnoldnak hívják. Már megismerte Ritát, vigyorgott is, sőt tiszteletére bemutatta, hogy ő egészen fel tud mászni valami mászókán (nagymamáját közben a frász törte), Rita pedig kecsesen lépkedve oldalvást leste, mint akit mindez hidegen hagy. Mesteri, kislányom, mesteri! Babaflört, el vagyok ájulva.

A nagynénim még nem válaszolt, szerintem sokkot kapott.

Te egy rothadt buzi vagy!

Úgy 19-20 éves lehettem. Részegen ültünk M. kuzinommal a mai Westend környékén forró nyári éjszakán. Elcaplatott előttünk egy ipari mennyiségű szeszt bevedelt vezérhím a csatlósaival. Kiszúrt. Arcomba hajolt-Nincs kedved baszni...? -Nincs, tipli van. Ezen elgondolkodott, lefuttatta magában a lehetőségeket, hogy olyan ellenállhatatlan csávónak mint neki, miért mond nemet egy csaj?-Te egy rothadt buzi vagy!-lökte hátra a fejem. Tökön rúghattam volna, akkoriban nyáron is Martensben jártam, de minek? Az incidens ezzel lezárult, mellesleg több ilyen is ért. Kuzinom háborgott, hogy csak azért engem szúrnak ki, mert szőke vagyok. Na menj a fenébe-röhögtem- atomrészeg neandervölgyiek cipeltek volna a kukák mögé, lebuziztak ami szintén őket minősíti, ez aztán valóban nagy hódítás, pfff!

Mindez onnan bukkant fel, hogy az a nagynénim, akiről régebben írtam, hogy hirtelen szétköltöztek a nagybátyámmal vén fejükre, a család szerint leszbi lett. Borzalom, gyalázat! Ráadásul a nagybátyám elkotyogta, miután a szétválás után idegösszeomlást kapott, hogy szerinte a nagynénim frigid. Frigid volt 35 évig...? Sajnálom a szüleim korosztályát, azon belül a fiatalon házasodott monogámokat. Mit tudhatnak ezek a szexről..? Jobb nem tudni, bár vannak sejtéseim. Csók, kis tapi, koitálás misszionárius pózban, sötétben, szombat este. Orálisan, ááh, legfeljebb nagyon elvetemült állapotban, de különbenis szőrös nemiszervek, merthát az ellenkezője természetellenes, milyen már úgy. Mindenesetre talán nem véletlen, ha a nagynéni most egy nővel keresi az ágyban a boldogságot. Hátaztán. 

Ennek a korosztálynak azért is nehéz, mert már válásnál is jajjúristenmostmilesz-ezt a szégyent-a mi családunkban ilyen nincs-vén marhákoznak, aztán ha valakiről kiderül, hogy még biszex vagy homi is, na akkor az már mindennek a legalja, fúj, hát hogy lehet, de nekem mindig gyanús volt, mert ugye ott volt a melegfelvonulásokon, meg hencegett, hogy mennyi buzi barátja van, meg állandóan jött ezekkel a liberális sznob hülyeségeivel, a nyers kajáival, és mit keresett vele az a vadidegen nő egy szűk családi ünnepségen múltkor?! Biztos, hogy az a nője! Áhh, fúj-fúj ne is beszéljünk róla! Elhatároztam, hogy írok a nagynénimnek, legfeljebb dob egy hátast, mert ahhoz a klubhoz tartozom (A.-val együtt), akik 50 felett már nem számolják, közepesen mazo beállítottságú vagyok, de a velemkorú gyerekei és pszichológusai mellett (legalább háromhoz jár) lesz még valaki, aki nem köpi le, sőt talán maga is segít neki rendet tenni az agyában, hogy nincs ezzel semmi baj, régen felnevelte a gyerekeit, jól,  büszke lehet rájuk, élvezze az életét szabadon, és főleg nem rothadt buzi.

yin-yang, yin-yang...

A. kimerültsége az egyhangú táplálkozástól eredt, pontosabban az alap kimerültségét tetőzte mindez. Pizza, pizza, pizza. Élesztős candida táptalaj, belekben puffadó üres szénhidrát. A kínai gyógymód ugyanazt írja, mint a nyugati, kiegészítve azzal, hogy ez jin eredetű (a jin a női erő) energiahiány. Tegnapi szeretkezésünk alatt nem voltam túl aktív, mert félig meditáltam, igyekeztem a köztünk levő yin-yang körforgást vizualizálni. Sikítófrászt kapott volna ha elmondom ezt, és nekiállok szóban és zenével hókuszpókuszolni. Majd később, erre még nincs kész. Tehát fogalma sincs, hogy miért élvezett akkorát. Reggelre jobban lett, elolvasta amiket mondtam, megette a salátát, próbál sok vizet inni és még zöldteát is főzött magának, azt már magától böngészte ki, hogy mérgtelenítő. Valamint megdorgált, hogy a blogomba ilyen primitív képletet írtam be, amikor egy 30 fázisos CNC munkafolyamatnál már a képlet....hasonlóról nemrég Mo. is írt, hehe.

A. ma este

Délután óta a laptopját nézi, szólni nem lehet hozzá. Este meglep, hogy a teraszon összecsukja azt. Magyaráz, hogy ez rettenetesen nehéz, fogalmam sincs róla. Tudod-mondom- a bölcsészeket mindig lenézik. Sem büszke nem vagyok rá, hogy még ő dolgozott, addig én öt évig az egyetemen seggeltem, de nem is szégyellem. Valami hasznom csak akadt belőle.  Gúnyosan adja oda a laptopot, hogy majd egy büdös kukkot nem értek meg belőle. Gyorsan futom át. Kódrendszer. -Jegyzetelni kell a lényeget-kezdem-Itt van az alap, a G sorozat, például a  G78  jelöli a menetvágást, majd az X, Y, Z, a tengelyek adatai negatív vagy pozitív számjegyekkel, mindez itt 4 műveletre felosztva. Áhh, az R a kúpolás lejtését adja meg, de látom-ezt ki kell írni -kizárólag a 45 fokos kúpokra vonatkozik. Elsőre ijesztő egy ilyen sor G78_ X(U)_ Z(W)_R(I)_Q_F(L)_  pedig ez ugye egy egyszerű munkafolyamatot jelöl. 

A. kicsit meghökken. Majd: -Áhh, nem is érted, ezek koordinátákban vannak megadva, azt sem tudod mi az x, y, z!-dühöng. -Attila, azért azt nem mondtam, hogy teljesen bölcsész vagyok. Tovább tesztel, átmegyek azon.  -Jó, te mész helyettem dolgozni!-durcázik. Nehéz anyag, magolós, seggelős, de egyáltalán nem reménytelen. Kiderül, hogy megrendelhető a könyv. Mindenképpen, azt lehet firkálni is. -Még nyugdíjban van a farkad?- kérdezem. (Mert tegnap abban volt.) Elneveti magát. -Ez gyors témaváltás volt! Vállat vonok, elvégre ez is érdekel, nagyonis.-Csak gyors információra volt szükségem. Visszaváltunk a hipermodern CNC-gép programnyelvére. Egyetértésben állunk fel, hogy bemenjünk.

A. tegnap későeste

Ülünk kint a teraszunkon, a mi romkocsmánkban, esténként füstfelhőbe burkolózva itt elmélkedem. Attila hisztizik éppen. -Nem tudok tanulni, tanulni 20 évesen kell, vén fasz vagyok, roncs, gyerek mellett nem lehet, Al remélem már hajnalban itt lesz, közben éhen döglöm, csontváz vagyok!  A., tökmindegy, hogy mennyit eszel, akkoris vékony maradsz, mázlista alkat vagy. Dehogynem tudsz tanulni. -Nekem csend és nyugalom kell, különbenis tudod te ez mekkora anyag és milyen nehéz?! Sokkal inkább, mint sejtenéd. Megbeszéltük, hogy pénteken tanulunk. -Faszt fogok szenvedni, otthagyom azt a kibaszott gyárat is, világgá megyek, elegem van!-csapkod, nyugodtan szívok bele cigimbe és nézem. Kiborult, nagyrészét kialussza holnapra, állapítom meg. -Ezer dolgom van, előbb azokat intézem el, különben is hol tanuljak?! Csend kell és nyugalom! Milyen időt mondanak holnapra?-folytatja. Zivatart, hidegfrontot-nem tudom visszatartani a szájam sarkában kerekedő kis gúnymosolyt-ideális tanuláshoz.

-Ó, a retkes faszba...! Kimész a műhelyedbe a laptopoddal és egy füzettel. Ott van a régi íróasztalod. Nem gondolkodsz, elkezded olvasni az anyagot és jegyzetelsz.-nyomom el a csikket. Megpróbáltam szerepet cserélni, subból  dominává válni, de ez lehetetlen.

jókedv-rosszkedv

Úgy egy hónapja elmentem Sünivel az állami pszichiáterhez, akinél tavaly ősszel jártam utoljára. Muszáj volt megvitatnom vele, hogy kell-e nekem ez az antidepresszáns, valóban attól vagyok-e jól, mert nem voltam, esetleg emeljük az adagot? Emeltük. Mégis úgy gondolom, hogy nemcsak a mesterséges szerotonin-növelők miatt váltam stabillá, hanem mert merengéseim alatt átértékeltem egész jelenlegi létemet, és elfogadtam, hogy most éppen itt és most kell helytállni, kitartani, boldognak lenni, harcolni ha szükséges, nem pedig ábrándozni, sóhajtozni, összezavarodni. Ki is írtam a monitoromra egy darabig, hogy "ne ábrándozz geci, csak csináld!" Szerencsére a gyerek még nem tud olvasni, de már nincs is szükségem erre a figyelmeztetőre, lecseréltem a képet. 

Andrásnak: 

Ez a pszichiáter az a ritka fajta, aki nem erőlteti rám magát, sem a gyógyszereit-én döntök, csak a tanácsát kérem ki. Volt, hogy nem követtem azt, és meg is mondtam neki, elfogadta. Már jó ideje kedvel, legutóbb pedig Ritától teljesen elájult (pedig azt hittem le fog szidni, hogy kisgyereket hurcolok felnőtt rendelésre, ráadásul ő maga gyerektelen ötvenes, a gyerektelen nők meg vagy nagyon kedvesek a picikhez, vagy nagyon mogorvák) összeszedett neki mindenféle gyógyszergyári ajándékot, köztük egy hűtőtáskát is, és kérte, hogy legközelebb is együtt menjünk, de bármikor hívjam, ha nem érzem jól magam. Pedig már régóta nem fizetek neki. Még volt pénzem adtam neki, paraszolvenciával biztosítva, hogy valóban odafigyeljen rám, mert a mai állami egészségügyi rendszerben ez a legbiztosabb módszer: hinni, bízni idegen orvosban ostoba, naív óvatlanság.  No persze nem annyit fizettem, amennyit egy magánrendelésen kérnek, (átlagosan 10-15000 Ft-ot)  hiszen ez egy ultragyors rendelés, szakadt SZTK-ban. Faarccal tette el a borítékokat. Azt hittem ha rájön, hogy egy nyírható birkája tartósan szőrtelenné vált, akkor majd pökhendi lesz, mogorva. Kellemesen csalódtam, jé, még ő is igazi orvos, nem pénzéhes, manipulatív iparos...

Egyébként mostanában jókedvem van. Meleg van végre, bicajozhatom Sünnel ide-oda, napozhatok vele a kertben meztelenül (neki kicipelem a nagy zárt ruháskosarat melegvízzel töltve), már nem látom magam reménytelenül dagadtnak és rondának, Al tanítása megolajozza berozsdásodott elmémet, és az egyik helyi potenciális barátnő jelezte, hogy jó lenne elbeszélgetnünk végre. Nehezen oldódó, sokat dolgozó, megtisztelve érzem magam, hogy így gondolja.

Péntekre A. szabit kért, mert hoznak egy új, hipermodern CNC gépet a gyárba, ahol dolgozik, és ő az egyik lehetséges kiszemelt, akit be akarnak tanítani rá. Hátulütője, hogy ezzel egyetemben három műszakba szeretnék tenni parancsolják abba. Egy kollégájától kapott friss szakanyagokat (ha kinyomtatnánk, lenne több lexikonnyi papírunk) és Attila meg akarja tanulni, mert aki ezen dolgozik, az több pénzt kap. Aki aztán tud ezen dolgozni, az kacsingathat nyugatibb, jobban fizető állások felé. Szóval ha megtanulta elméletben majd gyakorlatban is, akkor nekiállhat ő is gyűrni a németet, amit most én fogok a konyhaasztalnál. (Ott szerettem mindig tanulni, mert az ágyamon fekve a jegyzetek felett, előbb-utóbb elaludtam. Ha már az asztal mellől is felugráltam volna, akkor könyvtárba zártam be magam, de most ezt Rita miatt nem lehet.) Attól Al jöhet, a konyhaasztal, ami egyben a "szalonunk" ülőgarnitúrája is, átalakul a tudományok papírosainak, kódexeinek, megabájtjainak szent káoszává.
Kiegészítés: azért dugunk is.
-

Szombaton tripla szülinapi ünnepség lesz: Rita most volt másfél éves, én 150, az öcsém pedig 14, de legfeljebb 16. Attilát megszabadítottam a tépelődő kíntól, hogy milyen ajándékot vegyen nekem, csak annyit kérdeztem, hogy költségeket tekintve meddig mehetek el a Lush rendelésekkel? Kissé túllőttem a limiten így hó végén, ezért felhívtam a Lush-t, hogy azt lehetne-e, hogy pár nappal később küldjék (mikorra biztosan ki tudom fizetni). Nagyon kedves lánnyal egyeztettem, véletlenül éppen akkor készítette össze a csomagomat, és készségesen eltolta kiszállításának időpontját. Ügyfélbarát bolt Magyarországon. Ritka.

még mindig a tanítás-tanulás

Lassan környezetünk agyára megyünk Allal, hogy a gyerekeinket hurcolászva, vagy nélkülük egymáshoz vágtatva könyvek, füzetek közé temetkezve száguldunk a finisbe. Olvasóimat sem akarom ezzel terhelni, bár megállapítottam, hogy imádom tanítani. Most kezdtük a művtörit (ezen érdekes összefoglalók olvashatók gimnazistáknak) igyekszem tágítani a látókörét, összekapcsolni nemcsak a történelemmel, de a földrajzzal is,  például a mezolitikum alatt zajló jégkorszak alapvetően változtatta meg az életmódot, a lakhelyeket, mely mind-mind kihatott az adott kor művészetére. Mi a művészet? Egyelőre ezt hagyjuk, mert minden korban változik megítélése, szerepe. Node valóban nem akarok senkit fárasztani részletekkel, már csak kapkodunk rohamléptekkel, de meglesz az éve, meglesz!

gyors feljegyzések a házibölcsődés tanodából II.

A helyszín most Alék háza volt. Al családja egyre szimpatikusabb, de úgy élnek mint az olaszok vagy görögök. Mindenki nagyon sebesen beszél, mozog, sőt szerintem teleportálni is tud, mert egyik pillanatban a kertben van, a másikban meg már az ebédet követeli a konyhában, és Almama mindenkinek mindig tud adni egy tál ételt. A konyha egyébként a központi hely, ezen keresztül vonul mindenki, a rokonok, barátok is, akik a legváratlanabb pillanatokban állítanak be. Én a magam északi, higgadt és tömegiszonyos módján igyekeztem a leckénkre koncentrálni, de egyszer engem is elkapott a déli virtus és kiabáltam, hogy így nem lehet tanulni! (Ez elsőre csak nekem tűnt fel, mert ők nem ismernek még eléggé, nem tudják, hogy igen hathatós stresszhelyzetben használok csak emelt hangot, nálam ez nem személyiség, nekem ilyenkor tényleg megy fel a vérnyomásom. Al már jobban ismer, magyarázkodnom sem kellett, értette anélkül is, és ígérte, hogy legközelebb letagadtatja magát, hogy ne zavarjanak minket idegenek.)

Engem ugyanis az idegenek zavartak. Mi Attilával hozzájuk képest remete életet élünk, és sosem bírnánk elviselni egy ilyen nagycsaládot, én is csak közvetlenül Alék immáron öttagú családjához kötődöm. Szóval mikor már két ellenszenves (Alnak is azok) nőszemély jelent meg, és kényszeresen nyúzták volna a kisbabát, nyávogtak ott, amitől Al is bepöccent, akkor már én is. 

Az, hogy Süni és Al  hétéves öccse Martin állandóan eltűntek, lakkos filccel összefirkálták magukat, a ruháikat, Al szüleinek az ágytakaróját, megszereztek valahonnan egy doboz pralinét, megrágták, szétszórták és ők is ezer helyen voltak egyszerre, csak kisebb felfordulást okozott. Albaba állandóan evett, de mivel most folyamatosan cici és anyaközelben volt, szépen, csendesen aludt, nézelődött. Egy idő után nem tehettem mást, kikapcsoltam az agyam, végülis csak olyan mint egy munkahely, ki kell zárni a tudatból a zavaró tényezőket. Fogtam a kémiakönyvet egyedül és kijegyzeteltem abból a lényeget. Holnap délelőtt magyarázom el ismét. Azért a végén Almamával rápöfékelve a konyhában megkérdeztem tőle nevetve, hogy neki Xanax folyik az ereiben, hogy ezt bírja?! Vállat vont vigyorogva, azt mondta nem, már régen megszokta. Vett nekem rengeteg hasznos ajándékot, álgorombán leszidtam ezért, hogy hagyja már, de azt mondta, hogy ez a minimum, és annyira hálás. Jólesett, de tényleg nem ezért tanítom Alt, hanem mert mostanra már igazán megszerettem.

edzésnapló

Igen, ez az a pillanat, mely majdnem olyan kellemes mint egy jó szex. Frissen zuhanyozva, testradírozva, grépfrútos-bergamotos finom illatú testápolóval bekenve, kellemesen lefáradva. Hegyimenetbe kapcsoltam, jól meghajtottam magam oda-vissza. Sünci megint flörtölt a játszótéren, elég helyes, nála egy évvel idősebb kisfiút nézett ki magának különben, de ami még jobb, hogy annak az anyja is jófej volt, úgyhogy mialatt ők hintáztak, Sün csivitelt, bájolgott és a kisfiú elgondolkodva szemlélte, addig az anyukával mi is jót társalogtunk. Előtte megkockáztattam, hogy leszakad-e alattam egy apró várerődszerű faépítményről lefutó, kisebb gyerekekre méretezett vékonyka  csúszda, de pont beleillett az alantabb panaszolt testrészem, és Sünikét az ölembe véve közvagyon megrongálása nélkül szánkáztunk le azon.

gyors feljegyzések a házibölcsis tanodából

Al hozta a picit, hogy rendesen, legalább másfél órát tanulhassunk. Süni felébredt. Albaba kibukta a tejet, bepisilt. Találtam rávaló tiszta kislányruhákat, közben viccelődtem, hogy 4-5 év múlva leordítod anyád fejét ha fiú létedre lilapöttyös trikót próbál majd rádadni. Szoptatás a picinek, Sünnek főzelék, pelenkázás, öltöztetés. Albaba mohón szopik, kibukja a tejet, már ordít. Al az anyját hívná. Nem, mondom felnőttek vagyunk, megoldjuk, meg kell tudni nyugtatni. Süni látja, hogy Albabát kényeztetik, őt meg senki, erre ő is bőgni kezd. Felveszem, lecsillapodik. Videózni kellene mindezt, gondolom közben. Aztán Süni a cipőjét rángatná, menne ki. Még nem adom fel, de Albaba ismét rázendít. Hívjuk Almamát, mire átér persze Al-fi elalszik. Tanácskozás, hogy most mi legyen, tanuljunk így vagy holnap próbáljuk? Holnap. Akkor most jön a bicaj, Sünnek ez a bepörgős időszaka, ha feléled és nem fárasztom le, akkor későestig itt fog ortályozni. A következő poszt már igazi edzésnapló lesz, remegő hőség van odakint. Nyalánk.

devizahitelek - nincs ingyen ebéd

A sok újsághírből a magam pórias észjárásával a következőket szűrtem le. Amennyiben most lenyomják pl. a svájci frank árfolyamát 3 évre, (mi is érintettek vagyunk ebben, mint oly sokan), utána  egy petpalacknyi hímivarszevet kell majd deepthroatoznunk, ami sokkal jobban fog fájni a mostani, sima erőszakos fellációnál.

Tipp azoknak, akik vissza szándékoznak küldeni a demokráciásat játszó, "hallgassuk meg egymást" jeligével postán érkezett kérdőíveket. Apropó posta: a végén még kiderül, hogy nem is vicc az, hogy Orbán postai részvényeket vett.

edzésnapló

Frusztrált vagyok. Ellenőriztem napfényben, tükörben a seggem, combom, tényleg nem cellulitiszes, ne csak a pofám járjon. Attól viszont még nagy. Ezt orvoslandó nekivetkőztem atlétára ("falun mindegy, városban meg nem nézik" önbiztatással), hogy az izzó napon tekerjek el Sünnel hosszabb távra, de győzött a lustaság. Meg a fájdalom, és az ilyenkor szokásos hormonvihar okozta hápésedés, pedig fájdalom ellen is jó tekerni, mivel a görcsölő méhizomszövetben keletkezett oxigénhiány okozza azt. Puding voltam, fájdalomcsillapítót vettem be. Morogva el.

-

Megöltem egy gerlét. Borzalmas érzés, de nem bírtam nézni, ahogy szenved. Fiatal volt, repülni tanulhatott, de leesett és elkapták a macskák. A bal, törött szárnyánál a belső szervekig átharapták, a jobb alatt egyetlen hámfosztott vérző seb éktelenkedett rajta. Állatorvos ezen már nem segít. Dühödten odaparancsoltam Szefit, hogy fejezze be amit elkezdett (Gombóc a háttérben lapított), de túl városi macska ő is, a végső kegyelemharapástól visszariadt és lehajtott fejjel megállt a haldokló gerlétől egy arasznyira. Egy intéssel Gombóc mellé parancsoltam, hátrakullogott. Lássuk csak, néztem a gerle lassan fátyolosodó, beletörődő szemeibe. Al nagy galambász, tudatosan szelektálja a gyengéket, egyszerűen kitekeri a nyakukat, mennek levesbe. Ő meg Attila ebben nőttek fel, de én képtelen vagyok kézzel ölni. Fogtam egy nagy vasdarabot. Célzottan a fejre mértem az első halálos ütést, de hogy biztosan elérjem célomat, a gyors és könnyű halál adományát, még egyszer lecsaptam, amitől a koponya kettényílt.

a nap mondata

Süninél Neocitran dr. vhírusoss fhertőzést állapított meg, de mivel a mandulái is gennyesek, így antibiotikumot is kapott. Kértem köhögéscsillapítót is, de azt nem írt fel, mert a gyerek tüdeje tiszta. Igenám, de azért ilyen kókadt, és benőttek a szemei, mert az állandó köhögés mellett nem tud aludni! Na ezt hiába mondtam, ellenben a méregdrága normaflore-t felírta egy cetlire. Anyád! Kap még mindig bifiduszos, immunturbózó tápszert, felesleges a kétséges hatású, ugyancsak bifiduszos lötymő. Kikönyörögtem a patikustól köhögéscsillapítót, valami borostyán kivonatos szirupot adott, eddig már használt is, Süni délután nagyot aludt. Jelenleg már a cipőit venné, hogy kimehessen a "táijtába", vagyis a kertbe.

Közben a rendelőben ott volt egy seregnyi hatodikos-nyolcadikos kölyök, akiket éppen rutin szűrésre hurcoltak oda. Én voltam az egyetlen babás, nagy rajongással álltak körül. Kérdezgettek mindenfélét, azt is, hogy ugye ő az első? Mondtam, hogy igen, és az utolsó is, mert vénen kezdtem az anyáskodást. Ezen elcsodálkoztak, mire visszakérdeztem, hogy miért mit gondoltok hány éves vagyok? Talán olyan 27-28? -találgatták. Jajj, ti nagyon édes, kedves srácok vagytok, de a helyzet az, hogy 36! Döbbent csend, majd az egyik srác beszólta a nap mondatát:

-"Az én anyám is ennyi, azt' száznak néz ki!" 

"az ember a szüleit...", csak ne kelljen már 40-hez kullogva is még ezen....

Attilával kínunkban sokszor röhögünk azon, hogyha valakinek az apám, vagy az anyja viselt dolgairól beszélünk, az képtelen elhinni és hülyének, hazugnak tarthat minket. Ebből is könyvet lehetne írni. Könnyebben elfogadnák, ha valóban hazudnánk, és például azt állítanánk, hogy sajnos masszív alkoholisták, dehát nem azok. Olyan szociopaták, akik nagyon adnak a külső látszatra, megbecsült, nyájas, kedves, precíz, rendes, okos emberek bőrében mutatkoznak a külvilág felé. Nincs végkövetkeztetés. Van jelenleg vadonatúj térelválasztó lamella, amit majd még lefestünk melegszínű lazúrral, és örökzöldeket ültetünk/futtatunk 

eléjük/rájuk.

na egy kicsit mégis

Ma konfrontálódtam az anyósommal. Első körben az udvaron, a kerti kapuban, ahonnan beljebb akart terelni, de mondtam, hogy nem megyek, hagy hallja csak mindenki. Falun ez a legjobb módszer. Egyes ismeretlenek (természetesen ismeretlenek, hiszen nem akarok rágalmazási perbe keveredni) azt állítják, hogy én stresszelem, gyötrettetem pszichésen őket, amivel halálukat siettetném, hogy birtokba vegyem minél előbb az egész házat, Attilát pedig már meg is hülyítettem, aki pipogya, mert hagyja magát. Emiatt hamarosan kötünk Attilával egy házastársak közös tulajdonát megszüntető szerződést, melyben én minden, rám eső ingatlanról lemondok. (Házasságkötéskor az ingatlan alapból  fele-fele arányban osztódik a házastársak között.) Ez nem lesz olyan olcsó mulatság, hiszen csak ügyvédi ellenjegyzéssel jogerős, de így hivatalosan is megvédem magamat a rágalmaktól. Az ismeretlenek pedig levélben fogják megkapni ennek másolatát, de akár FB-re is felteszem.

aggódó

Süni azóta lebetegedett. Nem panaszkodhatunk, eddig csak egyszer volt az első Di-Per-Te oltás után az, de akkor nem köhögött, most meg igen. Amitől meg nem tud aludni. A háztartásban fellelhető robitusszinra az van írva, hogy 6 éves kor alatt nem adható. Holnap reggel irány Neocitran dr., a mhúmhiiia. Legalább van még gyerekorvos.

Közben mindenféle szinten zajlik az élet, leginkább pocsékul, de nem akarok panaszkodni. Allal ma éppen Horatius verseit elemezgettük, melyekben arra int, hogy legyen stabil az ember, lakjon bár putriban vagy palotában, üvöltsön kint farkasordító tél, vagy meleg tavasz, bizonyos dolgokat úgysem tud befolyásolni, úgyhogy találja meg a szarban is a jót, carpe diem. (Tök fura hasadásos állapot, a klasszikusokat olvasva szárnyalok, olyan kifejezéseket használok, amiket nem ért,  akkor gyorsan meg kell állnom, széljegyzetelnem a könyveibe, mert azt szeretném, hogy ő értse meg, ne én, ugyanakkor nem akarom felesleges információáradattal sem elönteni. Érzem, ahogy nyílik az elméje, ahogy megérti az első olvasatra neki zagyvaságként ható verseket, és nagy öröm töltött el, mikor már az egyik nemcsak tetszett neki, de önálló gondolatai is voltak azzal kapcsolatban, hogy szerinte a szerző mit akart azzal kifejezni. Kisebb szellemi orgazmus.)

a kedvenc játszóterünk

ez a park valójában egy mesterségesen kivájt völgy,

és még bp.-i mértékkel sem kicsi -szerencsénkre

elszabadult

mit játszótér, az út és a mindenféle jármű sokkal érdekesebb

a mögötte levő kiskrapekokkal szemez

fel nem nézne....

Itt már eléggé le volt fáradva, de szerintem határozottan tetszik neki a biciklis utazás

honi feszült közhangulat

Minap kapta F. ezt a levelet. Most vagy megőrült a polgármesterünk és vezetésével közösen leigázzuk a szomszédos falvakat, az ottlakók jobbágyok lesznek, akikkel hatalmas várfalat építtetnek tágasabb környezetünkben, külön hűbérúri tartománnyá válunk pallosjoggal meg mindennel, avagy leszóltak neki magasabbról. Közeleg ugyanis a határok lezárása, és mielőtt ez megtörténik, számítani lehet némi menekültáradatra. Említettem már, hogy éppen az osztrák-magyar határsávban lakunk? Node, most F. és mások fogdossák majd a moldávolat, kínaiakat, egyebeket? Nincs nekünk erre zsoldos seregünk? Ott malmoznak a fiúk a körletekben, hamarosan F. barátja is hazatér Afganisztánból sokadszorra, és úgy szól a szerződése, hogyha nem háborúzik, akkor csak nagyon kevés pénzt kap. Nosza. Jahh, hogy őket bevetni pénzbe kerül, F.-nek, meg a többi civilnek meg nem kell fizetniük. F.  főnöke arca alapból is lila, még nem vitte be neki ezt a levelet, de kíváncsi vagyok, hogy milyen színű lesz miután elolvasta azt. 

 
 

Frissítés. Itt van a válasz, csak ez immáron nem tervezet. Milyen érdekes, hogy az első és második rendőr-tűzoltó tüntetés között érkezett ez a levél.

nem panaszkodhatom, én akartam ezt

Kész vagyok, kissé még lihegek, kezdődő izomlázam is van. Koradélelőtt óta bicajozom a gyerekkel. Miután kifeküdt, szó szerint az egyik szőnyegre borulva, betettem az ágyába, kis nyugalmat akartam, de felébredt, behatolt a fürdőszobába, kiborította a fekáliás pelenkatárolót és dühödten az íróasztalomra vágta az egyik pár cipőjét. Ebből tudtam, hogy menni kell, jeges északi szeles cúg ide vagy oda. Jó meszire eltekertem vele, közben játszótereztünk, megmászattam vele a hatalmas műdombot is (többszörre nekem sem volt erőm) holnapra vészesebb lesz. Egy jó dolog van benne. Gyerekkel a hátam mögött nem ciki nem repeszteni. Nem mert már kocsonyássá váltak az izomcafrangok a lábaimban, és szomjanhalok, csak óvatos vagyok ugye meg nézelődünk közben, heh. Másrészt meg tudom, hogy menjek a fenébe, bicajozhatok a zöldben, napsütésben álló nap, még más áporodott levegőjű irodákban, egyebekben ücsörög, ácsorog, lohol.

bicajos gyerekülés

Kimerítettem a családi költségvetést, viszont végre beszereztem a biciklire szerelhető,  elfogadható minőségű és árú, 22 kg-ig terhelhető gyerekülést. Hurrá, hurrá, végre együtt bicajozhatunk a kedvenc, távoli játszóterünkre, nagyon örültem, hogy F. le sem szidott, sőt hármasban megyünk majd, mikor ő is ráér. Sünit én cipelem, mert csak az én bringám típusára lehetett ezt a fajtát feltenni, de végülis nekem kell zsírt égetnem. (F.-ről már ha akarna sem lenne mit, mázlista.) Már utáltuk, hogy puhányosodunk, hogy autóval járunk mindenhova, ami ráadásul az egyre drágább benzint is zabálja. Ma tettem Sünnel egy próbakört, nem láthattam az arcát, de olyan hangokat hallatott, amiből  elragadottságot szűrtem le. A színe véletlenül éppen illik a bringámhoz, ami piros és ezüst (más színű gyerekülés nem is volt.)

Oszama van oszlóban (?)

Biztosan sok CSI-helyszínelőket és egyéb krimisorozatokat néztem, de rögtön azt kérdeztem: honnan volt Oszama bin Laden-ből, a bujkáló Al-Kaida vezértől DNS-e, panoráma fog rtg-je az USA kormányának...? Esetleg ekkortájból, mikor még az amerikaiaknak dolgozott? "1979-ben Afganisztánba ment, hogy részt vegyen a kommunisták és a megszállók elleni harcban. A Pakisztánon keresztül főleg a CIA által pénzelt Hezb-i-Iszlámi szervezethez csatlakozott." (Forrás) Mégis miért ne képzeljem azt, hogy fogtak egy sitten ülő, idősebb életfogytos arabot ki hasonlított rá, és hogy másban sem merüljenek fel kételyek, hogy ez a tetem az a tetem-e, azzal a mesével, hogy ne legyen zarándokhely a sírja, meg megadják neki a muszlim végtisztességet, a tengerbe dobták. Gondolom jó mélybe, ahol sok cápa is úszkál, így csak igen elszánt elmebetegek merülnének alá, hogy CSI-osat játszva exhumáljanak. Barack Obama elnöksége lassan lejár. Gondolom ő is, de legalább a demokraták szeretnének hatalmon maradni, ennek érdekében valamit villantani kellett. Amint likvidálták a világ legveszélyesebb terroristáját (sic!), jé, az arany-, és olajárak leestek (na, a MOL-nál nem, pedig már kezdtem örülni, mert mindig a világpiaci helyzetre hivatkoznak), a dollár pedig megerősödött. Persze, hogy minden ország követsége tényként fogadta Oszama ibn Laden halálát, cserében ők is jól jártak. Ügyes-ügyes.

azt álmodtam, hogy blogolok

Továbbá azt is, hogy András válaszolt, hogy az új alkotmány amit szétcincált és mire kommenteltem nála ébren a virtuális valóságban, az csak az első fejezet volt. Atyaég, kisebbfajta rémálom! Ezek már az érelmeszesedés  vagy komolyabb agybetegség tünetei....? (A szmájli ikont képzeld ide.)

szülésagitátorkodtam

Pa.-nak írtam tömör és rövid levelet, hogy szüljön. Nem olyan régen beszéltünk telefonon arról, hogy szeretne már. Van lakásuk, munkahelye, miből GYES-re menni jóval gazdaságosabb, mint alanyi jogon kapni az alapvető támogatást, amiből mellesleg még így is meg lehet venni a pelenkát és a tápszert, ha az szükséges. Ruha van, a fiúcuccokat, amit K.-nak, vagy Al-nak adtam, azokat ha szól, akkor máris riadóztatom őket, hogy  kellenek még. Mellesleg ezek olyan válogatott darabok, amiket a kölekeknek idejük sincs tönkre tenni, hiszen olyan hamar kinövik őket. Kislányruhám meg van dögivel. 

Pé.-t  a bátyját, az exemet is agitáltam, ami kissé vicces, mert éppen arra biztatom, hogy azzal a nővel vállaljon gyereket, aki miatt elhagyott. Mondjuk ezen legalább öt éve túlvagyok, mert ez így erősen sarkalatos, nemcsak miatta hagyott el, és nem is elhagyás volt, hanem szakítás. A lényeg az, hogy szeretik egymást, nekik is van megfelelő lakásuk, ellenben ő is öregszik, de abban a hibában él, hogy még baromira ráér. Biztosan agitálják máshonnan is, mert eléggé mogorván közölte, hogy "jó, majd szülünk!" és kissé hörgött. 

Azért ártom bele magam a dolgaikba, mert ennyire jóban vagyunk, és ebben tapasztaltabb vagyok más, közeli barátok eseteit ismerve, továbbá lassan másfél éve túl egy terhességen, szülésen. Minél tovább számítgatnak a párok és várják a tökéletes egzisztenciális, lelkileg harmonikus állapotot, annál nehezebb dolguk lesz.  Efféle tökéletes állapot sosincs. Túlkörülményeskedik, telik az idő, közben lankad a vágy. Francnak lenne kedve hőmérőzni  meg  drága ovulációs teszteket csinálni, majd ha az startot jelez, akkor eldobni csapot-papot, hívni a leendő apukát, hogy most azonnal rohanjon, révüljön, hevüljön és legalább négyszer-ötször ejakuláljon. Rémálom lehet, de mennyi pár kényszerül erre! Természetesen  ez nem szokott működni hosszútávon, és akkor jönnek a meddőségi vizsgálatok, kezelések.

Remélem a közeljövőben legalább Pa.-tól örvendetes híreket hallok, a lökött bátyja meg észhez tér úgy két-három éven belül.

privát majális

A magam módján megünnepeltem a munka ünnepét, délelőtt füvet nyírtam, gazoltam, metszettem. Sütött a nap, nem zavart, hogy izzadok, szeretek a kertben bíbelődni.  Olykor szünetet tartottam, nagy pohár csapvizeket ittam, meg Szefi cica szőrét keféltem fényesre. Gombócot csak kergettem, ő nem bírja az ilyesmit és ügyesen megfutamodott. Közben F. a leendő falamellás kerítéseink helyét mérte ki fütyörészve, gondosan kifeszített spárgával, olykor cinkosan egymásra vigyorogtunk. Süni meg barangolt, szomszédolt. Mire végeztünk, kitört egy zivatar. Alaposan lezuhanyoztam, hajat mostam, epiláltam, krémezkedtem, mmm. Az eső és villámdörgés zajára aludtunk el. F. kakaóscsiga mutációval ébresztett, amit frissen sütöttek az egyik helyi pékségben, Süni előbb a levett karórámat, majd a cipőjét vágta az arcomba.  (Ejnye, hiszen ma anyák napja is van, amit mellesleg én is csak 5 perce tudok az FB-ről, de most, ebben a pillanatban jóvátette, magától idehozta nekem a karórámat. Megköszöntem neki és megdicsértem.) Elmentünk játszóterezni, kértem, hogy ma én vezethessek, de közben újabb zivatar tört ki. Nem baj, esőben főleg szeretek vezetni. A családot megkíméltem a szívüket tépkedő latin tenoroktól, lemezt cseréltem a lejátszóban.  Tökéletes nap volt.