Attilával kínunkban sokszor röhögünk azon, hogyha valakinek az apám, vagy az anyja viselt dolgairól beszélünk, az képtelen elhinni és hülyének, hazugnak tarthat minket. Ebből is könyvet lehetne írni. Könnyebben elfogadnák, ha valóban hazudnánk, és például azt állítanánk, hogy sajnos masszív alkoholisták, dehát nem azok. Olyan szociopaták, akik nagyon adnak a külső látszatra, megbecsült, nyájas, kedves, precíz, rendes, okos emberek bőrében mutatkoznak a külvilág felé. Nincs végkövetkeztetés. Van jelenleg vadonatúj térelválasztó lamella, amit majd még lefestünk melegszínű lazúrral, és örökzöldeket ültetünk/futtatunk
eléjük/rájuk.
A te szüleiddel is ugyanaz lehet a baj, mint az enyémekkel. Nem fogadják el, hogy felnőttél. Ugyanez a baj az én anyámmal is, és a blogod alapján a szüleiddel és az anyósoddal is. A te szüleid sem fogadják el, hogy felnőttél, az anyósod meg nem fogadja el, hogy felnőtt a fia, és már hozzád tartozik, nem hozzá. Ez tipikus szülőbetegség, és szerintem az elvesztett szülői hatalomhoz ragaszkodnak ilyen görcsösen.
VálaszTörlésPontosan, de ezen mi már nem tudunk segíteni, van nekünk elég gondunk, tervünk, jó ez így azóta, minden csoda/hisztéria 3 napig tart, ami el is telt már az elzárkózásunkat illetően.
VálaszTörlés