A nagy leszokósdiban teljesen kifordultunk önmagunkból és úgy összevesztünk, hogy A. válni akart. Tudom, hogy szánalmasan hangzik, nyilván az alkoholistákhoz, kemény drogosokhoz képest semmiség volt ortályozásunk, mégis elég ahhoz, hogy megijedjünk a bennünk lakó állattól. Lényeg, hogy mindenki lecsillapodott, értelmesen meg tudtuk beszélni a problémáinkat. Bőgtem, ölelgettük egymást, szép lett ismét minden.
Közben Ká.-val tanácskoztam, aki tapasszal szokott le a bagóról, azt a sajátságos módszert alkalmazva, hogy rácigizett, így okozva magának olyan rosszullétet, hogy két hét múlva már egyáltalán nem gyújtott rá. Annyi esze volt, hogy elvagdosta a tapaszokat. Ezt tanácsolta nekem is, vettem egy 21 mg-os nagyot, elvágtam négyfelé, feltettem egy negyedet és igaza volt, hogy "kibebaszott kurva jó érzés, mikor érzed, hogy önti el a nikotin a testedet és azonnal lazulsz." Pár óra múlva leszedtem, rágyújtottam, büdös volt, borzalmas, gyúrtam el, hiszen a nikotintároló receptoraim csordultig teltek. Maga a rágyújtás továbbra is hiányzott, de nem éreztem azt a kínzó éhséget, mint tapasz nélkül. Most tesztelgetem, el kell találni a megfelelő adagot, hogy sok se legyen, kevés se. Ezt a módszert seniknek nem ajánlom, aki ugyan egészséges, de nem volt az elmúlt 3 hónapon belül kivizsgálva (EKG-t is beleértve) továbbá sosem bagózott többet napi 15 szálnál, pláne azt is tizenötezer évvel ezelőtt, és nem ismerheti saját nikotin tolerancia határait. (Nekem 5 doboz kékgólóáz a rekordom egy éjszaka alatt, igaz az is tizenötezer éve volt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése