Megpróbált a fő HR-es (is) visszatartani, még utánanézett, hogy van-e egy vagy két műszakos nekem való munka, de most már nincs, így nem volt más választásom. Rossz volt kijönni, személyesen búcsúztam el mindenféle rendű és rangú közvetlen kollégától és meghatott, hogy sokkal többen szerettek meg egy hónap alatt, mint gondoltam volna. (Ecetesubi és Benga nem, de a nagy létszámot tekintve ennek a két alulkompenzált hárpiának a véleménye úgyis érdektelen, ők éppen úgysem a délelőttös műszakban voltak.) Azoknak, akikkel nem tudtam találkozni, körlevelet írtam.
Holnap én viszem bölcsibe Sünüst, juhhé, aztán majd lesz valahogy. Sőt! Már lendületbe jöttem, tudom, hogy tudok dolgozni még, hogy évek alatt kidolgozott imázsommal és félig tudatos viselkedésemmel hamar kedveltté válok. Egyszerű: "bella figura" minden körülmények között. Vagyis ápoltság, női ruhák viselete, semleges kedvesség mindenkivel, mosoly, nyugalom mutatása, ha éppen legszívesebben a kukába is húznám le magam, újoncként belső viszályok elkerülése, precíz munkavégzés, és ami új: konfliktusok felvállalása. Nyílt kör e-mail-es támadáskor válasz ugyanebben a formátumban önmagam megvédésére és jééé, nem omlik össze a világ! Valódi hibák elismerése, másoké nem, mártírkodni felesleges. Megfelelő viszony kialakítása után (soha nem szabad tolakodni!) őszintén megkérdezni olyan embereket hogyan kezelik a stresszt, akiken látom, hogy jól. Aztán vagy igazat mondanak és számomra is alkalmazható megoldást, vagy nem.
Mindennek két oldala van: most, hogy volt időm végre leárazott szandálok után koslatni, minőségét tekintve szinte ingyen találtam egy csodálatos, halvány olívazöld Merrel darabot, amiből már csak egy méret volt, éppen az enyém. (Attilának nem mertem bevallani, biztosan kiszúrta, de nem szólt semmit.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése