Lili valaha járt Zsigmonddal, akihez még mindig vonzódik. Jelenleg mindketten szabadok, vagyis nincsen fix párjuk. Pár évvel szakításuk után Lili megkérdezi Zsigmondot, "volna kedved meginni velem egy kávét?" Mindketten tudják, hogy a kávézás potenciális előjátéka egy kefélésnek. Zsigmond mit válaszol? "Most mi van, magyarázd el, mert nem értettem, éppen dolgozom, hogy jön ez ide? Vagy úgy, húúú, most nagyon elfoglalt vagyok, de meglátom." Vagyis Zsigmond is megdugná Lilit, de fél attól, hogy Lilinek az az igazság, hogy "rendben, felvettelek a kefélős várólistámra, azért nem mondok egyértelműen nemet" fájna, és így elesne attól a lehetőségtől, hogy dughasson Lilivel. Persze Zsigmond azt is felelhetné, hogy "te figyu, van egy nő, akire nagyon be vagyok indulva, most más nem érdekel, vagy van öt nő, te már megvoltál bocs, csúnya szakítás volt, lezártuk, nem kávézunk, nem barátkozunk, nem kefélünk." Lili márpedig nem ostoba, ő pontosan ilyen őszinte választ vár, mert jé, neki is van kefélős várólistája. A második választól sem omlana össze, mert végülis évek óta nem találkoztak, az ügy lezárul. Nem szeretem, mikor a nőket ennyire ostobának tartják, pontosabban azt nem, mikor pasasok nem ismerik fel, hogy adott nő nem ennyire ostoba.
(Napokban esett meg egy barátnőmmel, de én is találkoztam ezzel a jelenséggel korábban. Nagy katasztrófa persze nem történt, gondolatban nyilván felvették egymást afféle bővített, elfektetett lelki irattári listára, ami aztán vagy előkerül még ivarképes korukban, vagy nem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése