film-Salt ügynök

Emberek, én sosem gondoltam volna, hogy van producer, aki arra pénzt dob ki, hogy 2010-ben olyan thrillert dobjanak piacra, mi forgatókönyvének alapja a hidegháború. Titkos erődben előre képzett alvóügynökök átdobva az USA-ba? Nemááár... Ilyen történetet utoljára most, az én korosztályommal lehetett úgy-ahogy hitelesíteni, hiszen Angelina Jolie is 1975-ben született, a filmben is saját életkorát játssza.

Hoppsz, életkor: remekül néz ki, de ebből a műfajból kiöregedett. A Tomb Raider-ben (2001 és 2003) még el tudta velem hitetni, hogy ez a csaj egy leküzdhetetlen szuperharcos,* ebben a filmben... ööö...nos, egy vékony, betegesen sápadt nő futkos ide-oda, ennyi. Kissé feldobja az egészet, ahogyan a szövegeket csak később hallani, a rohanást, a menekülést ezzel jól hangsúlyozták. Ám összességében gyenge, nagyon gyenge film, legfeljebb egyszer nézhető.

*Na jó még úgy-ahogy a Wanted-ban is (2008)

kiégett szakács vs kiégett kurva

Tegnap éjjel hajnali kettőig böngésztem a babakaja recepteket. Megnyugodtam, nem sok olyat tudtak mondani, ami saját találékonyságomon kifogna. Ewok ma mesterfogást kapott: pulykamellet főztem neki össze egy darab csirkemájjal, krumplival, majd gesztenyepürével és azt  a szokásos ártatlan tartósító- és vegyszermentes szárított zöldségkeverékkel ízesítettem tovább. Hálás közönség, kissé több impulzus érte ízlelőbimbóit, lassabban forgatta a pempődarabokat nyelvén, de kitartóan tátotta száját a következő adagért.

 

Mesterien főzni csak az tanul meg, aki szeret. Én úgy vagyok a főzéssel, mint egy kiégett mesteri kurva a dugással: utálkozva, kiégve, rutinból csinálom, ám elsőrangúan. Itt nem kell magyarázkodnom: nem vagyok kiégett kurva, csak kiégett szakács.

düh

Földönjáró reggel nem tudott dolgozni, minden ízülete fájt, pocsékul nézett ki. Nem hisztériás fajta, aki csak úgy ágynak esik, de most nagy csapás érte. Hiába volt jó fiú, elárulták a testvérei, a szülei, az otthona pedig megszűnt. Úgy bedühödtem az egész családjára, hogy ez a düh adott erőt, hogy én ne hagyjam el magam, most nekem kell erősnek lennem, máskor ő tartotta a frontot. Hagytam aludni, beültem Sünnel a traktorba, intézni a mindennapos dolgokat. (Tudjátok mi a vicces? Itt mindenki tud-érez mindent, az orvosunk még soha nem volt hajlandó felírni erős nyugtatót nekem, pláne nagy dózisban és a sors iróniája, hogy éppen most szó nélkül küldött receptet, de nem kellenek. Annyira fűt a düh, hogy lerázódott minden depresszív, szorongásos bénultságom.) Munka kell, pénz kell, ölök, szopok, mosogatok érte.

paráználkodások és egyéb vétkek a XVIII. században

Közhely, hogy az emberi természet alig változik, mostani felfedezésem is ezt erősíti: http://mek.oszk.hu/08400/08461/index.phtml melyben részlegesen fennmaradt büntetőperek anyagai is szerepelnek. Gyilkosságok, kínzások, alkoholizmus, stb., talán csak a paráznaságok viccesek, büntetésük kevésbé.

Egy kis ízelítő (hogy érthetőbb legyen, néhol nagyjából átírtam mai helyesírással):-Parázna káromkodás. Anno 1795. szept.
"E folyó június hónapnak 24. napján, azaz a múlt csütörtökön ebédután 3 óra tájban öreg Csikós Márton a fijával együtt kocsin a volt tanyája felé indulván, és a tanúnak háza előtt megállott, és egy icce bort kért, mely borital közben a csanyi Kovátsné is odaérkezett, akiben azonnal beléveszvén ok nélkül, s két ízben aztat is nagyon megverte, sok kimondhatatlan káromkodása mellett mondván, baszom atta teremtette kurvája, baszom a kurvák teremtését. Mindezekre ismét a Fatens intőképpen mondván; ha már nem fél kend sem tiszttartómtúl, sem bírámtúl, legalább az istentűl féljen kend, melyre újonnan felelte Csikós Márton: az istenedtűl sem félek, baszom atta teremtette, az istenednek is szarok a tányérjára, mikor kásás hurkát eszik, nincs már néked istened te, erre pofon vágván a fatenst, s jól megverte sok káromkodásai közt."

-A pásztorok báránnyal akarnak fizetni a közösülésért. Anno 1758.
Oláh Martzi cir. 40 éves, szegedi lakos, Nagy Mihály fejős juhásza vallotta:
-Miért vagy fogva?
-Csak azért minthogy tegnap, midőn behajtottuk a fejős juhokat, öszveszóllottunk az Szabó Gergely Juhásszal, hogy igyunk vagy egy icce bort, amintis elmentünk is ittunk. S onnan hazafelé indulván, engemet megállított Jancsi juhász, hogy várakoznék, amintis megállván hozott egy bárányt, s az egyiket nékem adta, a másikat maga tartotta.
-Hová akartátok vinni azon két báránt?
-Azt mondotta Jancsi juhász, hogy ő gyakhatnék, ezeken gyakni kellene, arra én mondottam: vagy van a Kazármában, találsz ott kurvát.
-Kit vettél észre, hogy afféle rossz életű lakna a Kazármában?
-Tudom hogy a Kazárma szomszédjában lakik egy rossz aszony, s midőn a juhokat ki szoktuk hajtani, s béhajtani, a mindenkor azt kiábalja juhászok adjatok egy báránt, adok egyszer vagy kétszer egy bárányért.

Seres János 30 éves, szikszói születésű juhász vallotta
-Ugyancsak valld meg, kihez akartad a bárányokat vinni?
-Én igazán megvallom: hogy rámért a tekerés, s mint hogy egy ringyó lakik a Kaszármában, és midőn a juhokat szoktam ki s bé amellett hajtani; mindenkor azt kiábálja juhászok adjatok egy báránt, majd adok egyszer úgy én is ahhoz akartam menni, de rajta vesztettem.
-Micsoda esméretséged vagyon azon ringyóval?
-Soha legkisebb esméretségem nem volt véle, hanem most akartam véle esmérkedni.

-Az asszony a combját mutogatva, magát kínálja. Anno 1763.

-"Baszató komora". Anno, 1748. Aug
Bokor Susánna 32 éves vásárhelyi, calvinista nőt vallatták:
-Igaze hogy Budainé hívott a maga házához?
-Igaz, és fogadta senkinek sem mondja.
-Miért hívott?
-Azért hogy Andrással háljak.
-Háltál-e véle a Budainé komorájában (=kamrájában)?
-Háltam.

-Hányszor volt véle közöd?
-Egyszer, többször azért nem, mert Nyakóné azt beszélette Noénénak, Noéné pedig nékem, hogy először Budainéval, azután a zsellérjével közösködött és ezért nékem többször nem kellett. Hallottam azt is a Budainé zselléraszonyátúl, hogy Budainé azzal dicsekedett, ez az én baszató komorám, és téged is, engem is megbasztak abban"

-A rossz életű férfi több asszonyt is teherbe ejtett, majd elszökött. Anno 1743.

-Öregedő nő is teherbe eshet. Anno 1783.
Kotormány István özvegyét, Nagy Panna cir. 45 éves makai asszonyt vallatták:
-Kitől estél teherbe?
-Fogarassi Jánostúl, aki juhász volt, estem teherbe.
-Hogy merted magadat erre adni?
-Mert vénségemre elment az eszem."

egy kis balkáni íz az osztrák határszélen is érezhető

Amúgy mi is itt vesszük az ásványvizet és valóban az első fele ital lerakat, a hátsó pedig gyúróterem.(!)

cadeavera-cadaver

A Müller drogéria egyik saját termékének az a márkaneve, hogy Cadeavera. Ezt én mindig úgy olvastam, hogy "cadaver" (lat.-gör. orvosi, illetve angol megnevezése a hullának, tetemnek) mert az agy érdekes módon nem külön, a betűket ismeri fel, hanem a szavakat. Igenám, de csak azokat, melyek az adott egyed memóriájában tároltak, és mivel a cadaver nem mindenki által ismert szó, így tudományos alapon leküzdöttem viszolygásomat (legalább egy év kellett ehhez), hogy miért kellett szappanokat, tusfürdőket "tetemnek" elnevezni. Tegnap vettem is két szappant, stílusosan hullakéket és hullalilát, de ez is csak később tudatosult és ennek semmi köze a szavak azonnali, olvasás utáni értelmezéséhez.

No, szóval érdekes, hohyga a szó eslő és ultosó btűei a heülyökn vanank, atótl a szevög még gnod nülkél érmtelhezhteővé váilk.

nem értem (a helyi oviba nem szabad bolti sütit bevinni)

Tegnap kaptunk egy nagy doboz sütit a helyi óvodából, ahol farsang volt és az anyukák nem győztek kitenni magukért, tonnaszámra sütötték a sütiket és miután már minden kiskölök dugig ette magát, még mindig annyi maradt, hogy szétosztogatták. Amit nem értek, az az, hogy a szülőknek nem szabad cukrászati sütiket bevinniük, csak házilag készültet. Egész éjjel hasmenésem volt a Hunorkák, Kittikék anyukáinak sütijeitől. Miért jobb az, ha házilag kotyvasztanak ellenőrizhetetlen helyeken, ki tudja mikor, meddig, hogyan tárolják az édességeket, annál, hogyha valaki vesz a helyi cukrászdában garantáltan frisseket...? Az nem bio? Biztosan nem, de a házisütik sem. Nem akarnak rámutatni a gyermekek közti vagyoni különbségekre? Talán, bár ha összeadjuk mennyibe kerülnek egy zserbóhoz, tortához az alapanyagok, mennyibe a gáz, villany amikkel ezeket össze kell kotyvasztani, akkor ez sem győz meg.

Nem tudom itt fog-e Ewok oviba járni, ha igen, akkor majd megszólnak az asszonyok, no, hogy a N. R. anyukája még egy nyamvadt piskótát sem tud sütni, meg ilyen felvágós, hogy bolti sütit visz be, meg biztos nemtörődöm, lusta és persze ezek miatt nem szereti a gyerekét, mert az édes kicsicsillagoknak sütikéket kell enniük, ünnepnapokon főleg. (Az összes óvónéni kövér disznó.)

büszke vagyok Földönjáróra

Múltkor valaki megkérdezte A.-t, hogy tudna-e készíteni a légpuskájára hangtompítót? (Légpuska és az arra való hangtompító használata engedély nélkül is legális Magyarországon). Ő meg azt válaszolta megpróbálja, bár életében nem foglalkozott ilyesmivel. Kérdezte tőlem, mi angolul a hangtompító? Fasztudja, válaszoltam, rákerestem a szótárban, silencer, ez az. Neten hamarosan eljutottunk a "how to make silencer at home" kategóriájú videókban egyre profibb ismertetőkre, végül természetesen egy orosz volt a legmegbízhatóbb.A fickó idehozta a puskát, A. méricskélt, töprengett, én szkeptikus voltam, mert olyanok jutottak eszembe, hogy tölténynagyság, meg puskacső és hangtompító hosszának/átmérőjének aránya, meg súrlódás, meg hő (sokat néztem Discoveryt) és nem fogja-e az első lövés szétvetni a csövet, de legalábbis elégetni a hangtompításnak használt anyagot?De nem! Ez a kurafi megcsinálta, még kis is maratta cikk-cakkosra a tövénél, hogy jobb legyen a fogása, nagyon büszke vagyok rá! Kipróbáltuk a kertben, semmi nem hallatszik, csak egy halk pukkanás! Olyan gyönyörű lett, hogy muszáj volt lefényképeznem. Utána meg dugtunk, mert valószínű, hogy ilyen vadállatok vagyunk mi is, elég egy fegyver, ha ez a fajta csak szimbóluma is a vadászatnak és önvédelemnek, az erő és a szexuális gerjedelem pedig szintén együttjárnak.

elvágyódás

Képzeletben ma sokszor jártam a Szegedi út környékén, ahol utoljára Pesten laktam. Nem szép környék, mégis van egyfajta kisugárzása, ami kisgyerekkorom óta megragad. Pontosan látom magam előtt a Béke tér melletti kis parkban álló három platánfát, amiket rituálisan mindig üdvözöltem és körbekerültem. Pontosan érzem az orromban, hogy ebben az évszakban milyen illatok lehetnek, hogy ebben az órában milyenek a fények, kik járnak az utcákon és képzeletben órák óta velük sétálok.

Arra a gondolatra, hogy a tornyomból sosem láthatom újra a napfelkeltét, sírni tudnék, ha tudnék sírni. Igaz, hogy rettenetesen magányos voltam még ott éltem, de ez egyre kevésbé volt kínzó, mert "világgá tárult az örök magány". Szerencsémre mire összejöttem A.-val, már tisztában voltam vele, hogy az örök magányosokhoz tartozom és nem egy másik embertől vártam ennek feloldását. Az más kérdés, hogy olyan emberre vágytam, akivel ennek ellenére kölcsönösen beengedhetjük egymást a belső köreinkbe és meg is találtam őt.

Attól még a toronylakom hiánya fáj. Odaképzelem magam, mit csinálnék. Valószínűleg bicajozásból térnék vissza, nyomogatnám a lift gombját, elmormolnék egy káromkodást magamban, hogy az már megint össze van firkálva, találkoznék pár szomszéddal, akiket nem ismerek, de köszönnénk egymásnak, aztán az üres lakásban neteznék/olvasnék/tévéznék/lézengenék. Ha már ismerném Földönjárót hiányozna, és itt akarnék lenni, ha még nem, akkor csak úgy hiányozna egy olyan, mint ő és ott akarnék lenni vele, szóval mit is nyavalygok itt?!

Az elvágyódás ingyen van és sokat nem lehet tenni ellene, majd elmúlik. A lakás fenntartása már nincs ingyen, sőt, ezért mindenképpen eladtam volna. Ha nyernék a lottón visszavenném? Tudnék olyan árat kínálni érte amennyiért visszavásárolhatnám, ebben biztos vagyok. Igen, azt hiszem igen. Bár zavarna, hogy ott áll üresen, egy frászban lennék éppen nincs-e benne csőtörés, rövidzárlat, stb. Ha viszont kiadnám, akkor nem lenne az enyém (kurvaszar érzés volt úgy Pesten járni, hogy nem mehetek a lakásomba mert vadidegenek lakják) ha meg nem, akármennyi pénzem lenne lelkiismeretlen pazarlásnak tartanám, hogy üresen álljon. Mindegy, azért ha nyernék a lottón visszavásárolnám. Ha, ha, ha.

emlékezések Nagy Lajosról

Nemrég két könyvet rendeltem, az egyik novellaválogatás tőle, a másikról csak azt hittem az, kinyitva kiderült, hogy róla szóló visszaemlékezések kortársaitól. Ezen bosszankodtam először, aztán ahogy elkezdtem olvasni a legkülönfélébb írók, újságírók, barátok írásait, melyet a szerkesztő Tarján Tamás tökéletes időrendi sorrendbe helyezett, egyre jobban élvezni kezdtem. Egy ilyen erős személyiség boncolgatásának izgalma talán kissé megvetendő, modern irodalomtörténeti szempontból felesleges is, mert a mű számít és nem az alkotó. Tudhatja ezt Tarján is (modern irodalomtörténetet hallgattam nála) mégis gyarlók vagyunk, jó vájkálni. Nyilván magasabb színvonalon történik mindez, mint például a Story magazin nyújtotta kis színesek a "celebekről", de akkor is vájkálás.

Nagy Lajost olvasva mindig az volt az érzésem, hogy írónak közepes, ellenben kiváló publicista. Most, mások szeméből látva, többek közt Illyéséből, József A.-éból , hogy miféle, költészetileg kiváló gúnyverseket rögtönzött (legtöbbször) a Japán kávéházban a költők bosszantására, elbizonytalanodtam, hogy valóban képtelen lett volna-e több líraiságra és valóban azért ragaszkodott száraz dokumentalista stílusához, mert "a valóság fanatikusa volt".

Ettől függetlenül olyannyira szeretek Nagy Lajost olvasni, hogy rendszeresen felütöm egy-egy írását. Ha elbizonytalanodom, hogy túl szigorúan ítélkezem a világ felett, ő mellettem terem kíméletlen ábrázolásaival, melyekben sok párhuzamot vélek felfedezni jelenlegi korunkkal.

én nem leszek olyan autós aki a WC-re is... (hahha, első önálló utam a Birkával)

Korán keltem a hőség miatt, gondoltam először csak kiállok az udvarból, lehet, hogy már az sem fog sikerülni. Aztán ha mégis, akkor elmegyek a sarokig, de hoppá, ha már addig elmentem, elmehetek még 3 saroknyira is, akkor már mindegy. Ilyesmiken filóztam, aztán be is ültem végre a Birkába, simán kiálltam vele, elmentem a célparkolóig, kerestem egy üres részt és egy mozdulattal pöccre beálltam a kijelölt helyre. Kiszálltam és néztem is, hogy nemár ezt én raktam így le..? Nem áll ferdén, nem lóg ki-be-át...?! Tényleg nagyon kezes bárány ez a kocsi!

Aztán 10 perccel később mint autós naccsága a zöldségesnél vett takarmányt bezuttyantottam a hátsó ülésre (a csomagtartó kinyitásával még gondjaim vannak) és átvezettem a másik boltba. Annál is sikerült szabályosan beállnom a kiszemelt helyre, onnan is pottyantottam egy szatyrot a hátsó ülésre. Mennyei érzés volt! Tudom-tudom, azt írtam, hogy én nem leszek olyan, aki autóval megy boltba- francokat nem! Bicajjal, nem terhesen semmi gond a cipekedéssel (plusz edzés) de gyalog húzni a tejjel, vízzel, kenyérrel, hússal tömött minimum 10 kg-s szatyrokat sok-sok hoszú utcán keresztül...ááhh az nem terhesen is borzalom.

Önfényezésből vissza: tolatni még nem tudok kultúráltan, túl nagy gázzal indulok, mikor kiálltam legott át is penderültem a szemközti sávba. Nyugi, csak egy kamion jött velem szemben és ugyan lefulladtam ezt meglátva, de nagyon gyorsan újraindítottam és kikecmeregtem az útjából, aztán enyhén félrehajtott fejjel a vezető felé löktem egy bocsánatkérő mosolyt. Nem is kellett igazából hallanom mit mondhatott magában, miközben gyök kettővel továbbkullogtam.

bicajos csavargás

Reggel csodálatos dologra ébredtem: eltűntek az ödémáim. Még csodálatosabb volt, mikor felhívtam a védőnőt, érdeklődtem, hogy megérkeztek-e hozzá a legutóbbi vérvétel eredményei és elmondta, hogy meg és nincs bennük semmi eltérés, nem vagyok látens cukros, vese meg májbajos. Ezekszerint koleszterinbajos sem, mert jó ideje tunnyadok és bizony tartottam tőle, hogy az ereimben már félig zsír kering. Tudom az épelméjű reakció ezekre az, hogy miért lenne bajom, de szerintem sosem lehet tudni, hogy az ellenséges univerzumból honnan csap le támadás, mindig izgulok az efféle vizsgálatok előtt is.

Pláne csodálatos volt még, hogy az ELMŰ visszaküldött pénzt, túlfizetés miatt (!).

Ennyi boldogító eseménytől végképp besózódtam, különben is már úgy csatangolnék valahol, értsd: krónikus bicajhiányom akuttá vált. Úgyhogy elindultunk csak úgy könnyedén, hogy majd bírom ameddig, így aztán sokáig bírtam és egész jó kis csavargást eszközöltünk, persze csak itt a környék olyan részein, ahol még nem jártam. Kellemes szél fújt, láttunk türkizkék színű bányatavat (tényleg türkiz!) szép régi templomot, fákat minden mennyiségben-kár, hogy fényképezőgépet nem vittem.

esküvő

Összeházasodtunk, nagyon szépen zajlott le minden.:) Ennyi bőven elég is volt, számunkra így volt bensőséges, mert csak 2-2 baráti pár volt a tanúnk. Mindenki jól érezte magát, sok boldogságot kívánt, köszönjük innen is.

"állítsátok meg a világot, ki akarok szállni"

Régi graffiti felirat. Tegnap tetőzött bennem hasonló értelmetlen követelés, mert szombaton férjhez megyek, szűk 4 hónap múlva meg szülni fogok. A férjhezmenés még hagyján, de a terhesség kezd teher lenni, börtönbe zár. Kezd hátrányomra változni a testtartásom, a tűrőképességem, hasznavehetetlennek érzem magam, mert objektíven nem vagyok teljesen az, de a képességem arra, hogy úgy járjak-keljek-utazzam-dugjak-lássam el a háztartást-értelmes dolgokra használjam az agyam, ahogy eddig: elvesztek. Vajon visszaszerezhetők lesznek? Elkapott a szokásos aggodalom is, hogyan és mikor fogok dolgozni? Biztosan elég nekem az, hogy itthon legyek a gyerekkel? Jó anyuka leszek? Úristen tényleg anyuka leszek? Én?!

A "ki gondolta volna egy éve mindezt" most így csapódik le bennem, folyamatosan le vagyok maradva az életemből.

ismét egy blog

Ismét egy blog. Valószínűleg az a három-öt ember fog olvasni, akik eddigis, ők meg úgy-ahogy ismernek. Legalábbis nagyjából ismerik az életkörülményeimet, de nincs is kedvem bemutatkozni túlzottan, mert a firkálmányaimból úgyis kiderül egy s más.

Névtelenül jobb is írni. Kielégül lelki exhibicionizmusom is azzal, hogy közzéteszem ezeket, ugyanakkor nem fogja görcs a kezemet, hogy jajjistenem ezt már mégsem akarom nyíltan, jajj.

BG barátom ugyan azt kérte célozzam meg az Index népszerűségi listájának tetejét, de ez is egyfajta kényszer lenne, dehogy célzok meg bármit. Csak firkálgatok.