2012. március 4., vasárnap

Jól alszom, mikor...

Ahogyan a lusta és halogató emberek többsége, akik viszont tisztességesek, én is akkor alszom jól, ha elvégeztem az aznapra kitűzött teendőket. Sajnos pocsék alvó vagyok, mert az utóbbi időben ritkán kerekedik fel bennem finoman tombolós szorongással párosult lendület is, hogy nagyon sokat tudjak dolgozni. Hiszen minél többet dolgozom, annál nyugodtabb a lelkiismeretem, és annál jobban alszom. Különben csak forgolódom hajnalban az ágyban teljes éberséggel, olykor enyhe gyomorszúrással és teszem azt legszívesebben ablakot pucolnék. No ezt éppen megtettem tegnap nappal, tisztességes időben, ahogy némelyek itt mondják: megpucúútam. 

Este németezni akartam, de rossz volt a netem, és addig szöszmötöltem a géppel, hogy megjavuljon, hogy korahajnal lett. Utána éberen még meg kellett néznem a Mátrixot, jobb híján angolul. Ekkor már hajnali négy volt, el is határoztam, hogy két órát alszom, majd eltekerek a pékségbe és frissen sült zsömlékkel lepem meg családomat, majd németezek. Tíz órakor ébredtem rettenetes lelkiismeret furdalással. Igazából csak magamat hergeltem, mert vasárnap van, Rita, Attila is később keltek, előbbi kivette, ellátta Sünt, aki az ágyunkba mászva a gyerekműsorokat nézte, tehát nem történt semmi végzetes, nem dőlt össze a világ, továbbá senkinek nem tűnt fel, hogy nincsenek frissen sült zsömlék. (Igaz máskor sem szoktak lenni).  

Most annyira túlkávéztam magam, hogy még a kezem is remeg, így a mesterségesen előállított szorongás adott, már csak a lendület kellene. Elképedek magamon, egyszerűen elképedek, hogy milyen problémákra fecsérlem az energiáim és időm! 2 hétig szorongok egy utálatos munka miatt, amire más csak annyit mond, hogy "na ezt nem", és keres tovább.  Meg aztán mi van, ha nem találok rögtön? Eddig is megéltünk valahogy, a bölcsiből pedig sokszor lógtunk. Itt a tavasz, metszenem, permeteznem kellene dédelgetett kedvenceimet is, gereblyéznem meg effélék, de én csak ma ültem ki először a napsütésbe macskákat fésülni. Tegnap ki sem lehetett vontatni, annyira el voltam foglalva a veszendőség érzéssel, a lelkiismeretfurdalással és szorongással. Nem tudom, hogy ma hogyan fogok aludni, rajtam áll....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése