Walaki blogbejegyzése ihletett. Rögtön azzal kezdem, hogy mivel nem értek vele egyet: hogyha mindenki tegeződne (és egy nyelvet is beszélne) eljönne a világbéke. Az emberállat ragadozó, a pénz mindig kevés, az összes sci-fi író tévedett abban, hogyha egyszer teljes egyenlőség lesz, mely a közös, tegezős nyelven való kommunikációt is magába foglalja, akkor a társadalom minden tagja elégedetten és rendesen teszi dolgát.
Idős embert nem tudok letegezni. Az idős ember fogalma relatív, mert öregszem, szüleim korúak lassan annak számítanak. Mondjuk legyen jelenleg 65+, és az adott ember személyiségét, kulturális gyökereit figyelembe véve. Falun például a mostani 70+ éveseknek természetes, hogyha valaki akár csak 10 évvel fiatalabb náluk, akkor azt tegezik, de sértés, ha az visszategezi őket. Családon belül pedig szinte kizárt, hogy a "gyerek", legyen az akár 50 éves visszategezzen. Nagyvárosi, művelt embertől sért ha letegez, de cserében magáznom kell. Erre igazából csak egy példa volt magánéletemben, ma már ragaszkodnék ahhoz, hogy kölcsönösen magázódjunk. A nyár végén 98 évesen meghalt nagymamámat mindig magáznom kellett, de ez nem okozott gondot és nem emiatt nem kerültünk közelebb egymáshoz.
Munkahelyeimen mindig természetes volt a tegeződés. Hivatalos ügyekben nem szeretem. Budapesten következetesen magáztam minden eladót, ügyintézőt. Itt furcsa volt, hogy tegeznek. Visszategeztem. Majd újabb gárda jött a boltokba, akiknek én már asszonyság vagyok (jó, hogy nem néniznek le) és magáznak, így velük visszatértem a magázódásra.
Magánéletemben két nagyon jó fiúbarátom van, az egyikükkel kezdetektől fogva magázódunk. Mindkettővel játékból indult, régi nyelvezeten leveleztünk, szerepeket játszva, melyekhez nem illett a tegeződés. Aztán ez állandósult, BG-vel mind élőben, mind levelekben magázódunk, Janiccal csak levelekben. A régi szavak, szófordulatok ismerete sokkal tágabb teret nyújt az élcelődésnek, a kifinomultan való basszamegazéletezésnek, mint a mai leegyszerűsített köznyelv.
Az egyik unokatestvéremmel viccből, kora tinédzserkorunkban megtanultuk nagyapánk tájszólását, a palócot, ha vele beszélünk, automatikusan erre a külön nyelvre váltunk. Idegenek, közönség előtt megrökönyödést váltva ki ezzel, ami mulattató. K.-val következetesen alpári jassznyelven társalgunk, merő szórakozásból. A nyelv nemcsak eszköz, hanem kimeríthetetlen játék is. A magázódás, tegeződés benne csak egy újabb felület, melyen a hozzáértőknek mulatni adatott.
Köszönöm, hogy olvasod a blogomat. Nagyon örülök, hogy ihletet adhattam. Az egy kicsit túlzás, hogy ha mindenki tegeződne, akkor kitörne a világbéke, de mindenképpen könnyebb lenne kommunikálni és ez sokat segíthet. De nem is az a legfontosabb, hogy tegezek vagy magázok valakit, hanem a kölcsönösség, ami egyébként is, tegezéstől-magázástól függetlenül is minden jól működő emberi kapcsolat alapja. Egy aszimmetrikus kapcsolat nem tud jól működni, csak a kölcsönös és egyenrangú kapcsolatoknak van létjogosultsága.
VálaszTörlésEzzel teljesen egyetértek, pláne a kölcsönösséggel. Vagy magázódjunk, vagy tegeződjünk!
VálaszTörlésFacebook oldal, amit nem én alapítottam, de én vagyok az egyik szerkesztő: https://www.facebook.com/tegezz/
VálaszTörlésÉs a mostani személyes blogom: https://elmenykepek.wordpress.com/