Megérkezésünket követően másnap reggel bebuszoztam Bp.-re. Csodálatos volt már csak látni is a Margitszigetet. Majd leszállva ezer ember között fura dolog történt, odalépett hozzám egy lány, és megkérdezte, hogy nem tudom-e honnan indul a 32-es busz? Rengeteg busz indul onnan városba is, vidékre is, de éppen az után érdeklődött, ami az "én buszom volt", majdnem az ex- lakásom alatt van egyik megállója. Elmosolyodtam a sors ironikusságán, majd útbaigazítottam.
A Nyugatiból feljőve olyan mámoros érzés kerített hatalmába, hogy éreztem nagyon közel állok ahhoz, hogy bőgni kezdjek, és az az igazság, hogy a kutya sem törődött volna velem, csupán attól féltem, hogy képtelen lennék abbahagyni. Nóránál nagyon jó volt. Ahogyan kóborolni is a belváros egy részében, ezer éve romkocsmában ülni. Imádtam, csak este tértem vissza.
Másnap elutaztunk a 90 éves nagyapámhoz. Sokat fényképeztem, videófelvételt is csináltam. Jól van, a kertje most is csodadzsungel virágokból, zöldségekből, egyszerűen nem is tudnám másképpen elképzelni őt, pedig az eszemmel arra számítottam, hogy most már nem lesz ott semmi, de hihetetlen életerő lakozik benne. Remélem, hogy vele még találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése